A sportórám és a lehetőségeim

Ez is egy régi-régi visszatérő téma. Megunhatatlan. Legalábbis számomra. Remélem van legalább egy olvasó, aki hasonlóképpen gondolkodik.

Arról van szó, hogy Amerikában nagyon berágtam. A Grand Canyon túra életem legjobb túrája. Az volt tíz évvel ezelőtt és az volt idén is. Régebben nyilván nem volt semmilyen GPS eszközöm, idén viszont garmadával. Trekkeltem a Fenix5 sportórával, trekkeltem a túragps-szel és trekkeltem mobilon a Locus-szal. Az utóbbi kettő jól is sikerült. A sportóra viszont gyalázatosan leszerepelt. Csak éppen a Relive kizárólag ebből volt hajlandó animációt készíteni, a többiből nem. Hiába töltöttem fel mindet a Garmin Connect-re, úgy érezte, hogy egyszer már megcsinálta, többször nem fogja.
Amikor azt mondtam, hogy gyalázatosan leszerepelt, nem vicceltem. Ahogy korábban is írtam: 16 kilométer helyett 26 kilométert mért (összevissza ugrálva a sziklákon), 1300 méter szint helyett 130-at. Egyszerűen elfogadhatatlan.

Na jó, ne csak a levegőbe beszéljek, megmutatom.
South Kaibab trail
Vedd észre, hogy még csak a peremen sétáltunk, de az óra úgy érezte, hogy leszaladtunk a sziklafalon a mélybe, majd a szemközti sziklafalon visszaszaladtunk. Csak úgy, bemelegítésképpen. Aztán az utolsó szakaszon sem győztem fel-alá rohangászni a sziklafalakon. Mármint szerinte.
Bright Angel trail
Itt meg, mint valami hülyegyerek rohangásztam a völgy helyett a völgy falain. Szerencsére(?) az óra legnagyobb ökörségei nem érzékelhetők, a Relive gyalázatos megjelenítése miatt az utolsó, 900 méter szintkülönbségű túraútvonalból semmi nem látszik.

Ehhez vedd hozzá, hogy időnként még itt, az erdőben, egy pimfli futásnál is mekkora homályokat mért.

Majd az egyik kettlebell gyakorlat során végképp elveszítette a kapcsolatot a pulzusmérő övvel. Kipróbáltam mindent, még éjfélkor a kecskeáldozatot is, de semmi. Végignyomtam a gyakorlatot csuklón méréssel, a szokásos 200 kalória helyett 60-at mért. Érted? Ha nincs rajtam az öv – márpedig kajaktúrán, bringatúrán, gyalogtúrán nem hordom – akkor 66%-os hibával működik. Ennél az is jobb lenne, ha egy véletlenszámgenerátor saccolná meg a végső értéket.
Na, ekkor lett annyira tele a tököm, hogy azt mondtam: csere.
Igen, kinyomoztam, hogy két év a garancia, elméletileg vissza is tudnám adni, de immár annyira meggyűlöltem, hogy egy vadonatújra cseréltet sem tudnék, nemhogy szeretni, de elfogadni sem. (Arról nem is beszélve, hogy mennyi nehézségbe ütközne a hibák dokumentálása. Ugyanis nem mindig ennyire szar. Csak akkor, ha fontos lenne a pontos mérés.)

Oké. Nézzük, mit tud jelenleg a konkurencia a Garmin Fenix5 órával nagyjából azonos kategóriájú sportórák területén.

A Fenix5 jelenleg olyan 160e forint. (Már ha lehet kapni, mert mára már csak Fenix5 Plus van, 230e körül.) Ebben a ligában játszik a Suunto legújabb csodaórája, a Suunto 9 Baro (200e), illetve a Polar legújabb csúcskategóriájú órája, a Vantage V (160e).

Első ránézésre mindkettő nagyon jó. A Suunto bizonyos beállítások mellett képes 120 órán keresztül mérni. Ez valami elképesztő érték. A Polar nekem pedig mindig is a szívem csücske: egyszerűen látom, hogy Nej mennyire imádja az M430-as óráját, mennyire elégedett vele. A Vantage sorozat pedig gyakorlatilag a 430-as (pontosabban a V800-as) alapjaira épült új csúcsóra.

Nézzük meg mindkettőt alaposabban.

Suunto 9 Baro

Rögtön az elején a hidegzuhany. Ha a klasszikus 1 másodpercenkénti mérést használom, akkor az üzemidő 20 óra. A Fenix5 üzemideje, hasonló beállítással 25 óra. Hmm. Viszont… a Suunto tud egy bravúros trükköt. Képes GPS nélkül is pozíciót mérni. Azannya. Azt írja az internet, hogy a mindenféle szenzorokból (barométer, mozgásérzékelő) ki tudja számolni, hol vagyok, nem kell hozzá GPS. (Pontosabban induláskor nyilván kell.) Mondjuk így már érthető a durván magas üzemidő. Ha csak percenként mérek a GPS-sel, akkor sokkal tovább tart a szufla. (A tesztek szerint egyébként elég jó a pontosság. Ha nem csinálok gyors. éles kanyarokat, akkor oké.) De azért vegyük észre, ez nem mérés, ez saccolás.
Aztán jött a feketeleves.
– Az óra ugyan méri 7/24-ben az egészségügyi adatokat, de semmilyen módon nem szinkronizálja át. Sehová. Az órán meg tudom nézni, máshol nem. És az órán is csak egy ideig. Kapásból kizáró tényező, azaz stopper.
– Alváselemzés gyakorlatilag nincs. Stopper.
– A csuklón mérés nem túl pontos.
– Habár össze lehet lőni mobiltelefonnal, be is lehet állítani a mobilos értesítések megjelenítését, de az időt nem szinkronizálja. Csak. Ha időzónát váltottál, akkor kézzel kell utánahúznod az órát.
– Jelenleg két szinkronizáló alkalmazás is létezik. Egy új, mely még a fasorban sincs. Gyakorlatilag használhatatlan. Egyszer majd jó lesz. Meg van egy régi, amely _már_ nincs a fasorban. Nem túl biztató perspektíva.
– Csak Bluetooth van, ANT+ nincs. A BT pedig jelenleg még tré. (Ahány gyártó, annyi szabvány, nincs semmi átjárhatóság.)

Akit részletesebben is érdekel a dolog, itt van DC Rainmaker elemzése.

Polar Vantage V

Itt rögtön egy bonyolítás. A Vantage-ből van V jelű és M jelű is. Az utóbbi kevesebbet tud (pl. nem számol regenerálódási időt), és kisebb az üzemideje is, ellenben feleannyiba kerül. Azaz csak 80-90e forint. Nem tűnik rossz kompromisszumnak. (1 másodperces mintavétellel az M jelű mér 30 órát, a V jelű 40-et. Csak szólok, hogy a Fenix5 25 órát tud. Azaz a Polar órák nagy hátrányát, az alacsony üzemidőt mindkét óra kiküszöböli.)

A gond nem itt van. Nézzük részletesebben.

– Az m430-as hátán hat érzékelő van, a többi óránál megszokott három helyett. Ráadásul a Polar belenyúl a mérésbe is, az izzadással, elmozdulásokkal korrigál. Emiatt olyan szenzációsan jó még csuklón is az m430. Nej abszolút nem is használ övet. A Vantage esetében már nem ilyen jó a helyzet. Négy nagy és kilenc kicsi érzékelője van és pluszban még egy, nem működő. A Polar azt állítja, hogy a 13 érzékelő is bőven elég, azért nem üzemelték be a tizennegyediket.

Háát…

A valóság az, hogy a Polar rohadt sokat számol. Rohadt sokat nyúl bele a mérésekbe és rohadt sokat ír át bennük. Az, hogy ezt a GPS mérésekkel is megteszik, még valahol érthető. Aki vacakolt már ilyenekkel, láthatta, hogy a GPS mérések eléggé esetlegesek, nem árt, ha a mozgás folyamatosságából fakadóan korrigálják a mérést, kerekítik a trekket. Csak éppen a Polar trekkje túlságosan is kerek.
Ami viszont már tényleg durva, az az, hogy a pulzusmérésbe is belenyúlnak.

Oké, nem adom az ártatlan szűzlányt. Csuklón történő mérés (OHR, azaz Optical Heartbeat Rate, azaz optikai pulzusmérés) esetén muszáj belenyúlni, mert a csukló az a testrészünk, ahol a legnehezebb, majdhogynem lehetetlen optikai módon valós pulzust mérni. Elég kellemetlen, hogy úgy alakult a civilizációnk, hogy ott hordjuk az óránkat.

Szóval belenyúl a Polar is. Nem kicsit. Nagyon. Oké, ez valamennyire nem gond. Az már igen, hogy még így is borzalmasan vacak a mérés.

Mint amikor mi az egyetemi években levonultunk a mérőcsoporttal a Sport étterembe kocsmába géptan jegyzőkönyvet írni a laborgyakorlatról és addig alakítgattuk a ténylegesen mért értékeket, amíg azok az elvárt diagramokat adták ki.
Nos, a Polar ugyanezt csinálja, csak kábé tíz sör után.

– Ez sem kezel ANT+ eszközöket.
– Nincs smartphone notification. Ezt… ezt már hogyan? Helyből egy stopper.

Hjaj. Nos, azt kell tudni, hogy a Polar igencsak kutyafuttában dobta piacra a szériát és egy csomó dolog nem került bele helyből. Aztán a későbbi frissítésekben tették bele. Ilyen a Phone Notification is, mely a v3.0 verzióban jött ki idén februárban. De jelenleg már van.

– Viszont óriási piros pont, hogy mér úszás közben is pulzust. (Nem ANT+, nem Bluetooth, egyedi rádióhullámok.) Rögtön mellé egy fekete, ugyanis a H10-es mellpántja képes eltárolni úszás közben is a pulzus értékeket (mint a Garmin HRM-SWIM, vagy HRM-TRI), az óra viszont szarik rá, nem képes kiolvasni.

Összességében ennél az óránál is csak azt tudom mondani, olvasd el DC Rainmaker tesztjeit:
Polar Vantage V
Polar Vantage M

Külön felhívnám a figyelmedet az M óra összefoglalójára, ahol DCR kiemeli, hogy a Polar pozíciófogásából valójában semmi nem jött be: nem az övé lett a legpontosabb óra (sőt) és nem az övé a leghasználhatóbb (azaz profiknak leginkább bejövő) teljesítményelemzés sem. Na most nekem viszont pont ez a kettő számít. Számítana.
De még tanulságosabb a hozzászólások átnyálazása. Az írás olvasásakor nem csak nekem tűnt úgy, hogy DCR kolléga némileg elfogult. Három órát tesztelt párhuzamosan, egy Garmin órát mellpánttal, egy gagyi órát és a Vantage M órát csuklón. A mellpántos óra nyilván leverte a mezőnyt, de értelemszerűen kellett valami, ami a valóságos értéket méri. A gagyi óra annyira gagyi volt, hogy legtöbbször be sem tudta fejezni a mérést. A Polar viszont – szerintem – egészen jókat mért, legalábbis abból kiindulva, hogy a Fenix5 órám mekkora homályokat mért volna csuklón ebben a tesztben. Nem éreztem úgy, hogy a Polar megérdemelte volna ezt a kemény ledorongolást.
Nem írom le a teljes vitát, csak a lényeget. DCR azt állította, hogy a véleményét nem csak erre a pár mérésre alapozta. Két hónapig hordta az órát, rengeteg más órával is összehasonlította, igaz, nem tesztkörnyezetben. Ebből jött ki az, hogy a Polar sokszor mért hülyeséget.
A konklúzió pedig… hosszú. De nekifutok.
A csuklón történő optikai pulzusmérés majdhogynem lutri. Minden embernek másféle csuklója van. Ha a tiéd jó, akkor jó eredményeket kapsz. Ha nem jó, akkor ha meggebedsz sem lesz jó a mérés. DCR elismerte, hogy az övé kifejezetten jó. (Valamelyik óragyártó cégnél bemérték.) Nem is kell messzebb menni, neki a Fenix5 kiváló értékeket mért. Az, amelyik nálam 66%-os hibával működik. Tehát ha ehhez képest mér nála a Vantage M rosszul, akkor nálam kifejezetten katasztrofális lenne az eredmény. Nem szabad beleesnem abba a hibába, hogy nekem bőven jó lenne az a pontosság, melyet _nála_ mér a Polar csuklón. Nálam nem fog.
A vitázók többsége ugyanebbe a hibába esett bele. Volt, akinek bevált az óra, volt akinek nem. Nyilván megint az adott ember csuklója döntött.
Egy dolog viszont egyértelműen lejött az eszmecseréből: a Vantage sorozat pontossága meg sem közelíti az M430-as óra pontosságát. Nagyon sokan váltottak egyikről a másikra és a legtöbben határozottan ezt tapasztalták. Azaz a Polárnak sikerült öt évnyi munkával a hat érzékelős, nagyon jó mérésből elfogadhatatlan mérést produkálnia. Tizenhárom érzékelővel. Akárhogy is nézem, ez azért bravúros mérnöki teljesítmény.
Ja, és a kettő közül a Vantage M mér pontosabban. A Vantage V még rosszabb.

Nos, akkor végülis hogyan állunk?

A Suunto egyetlen nagy előnye a 120 óra üzemidő. Csakhogy ez relatív. Ha ugyanúgy másodpercenként mérek a GPS-szel, akkor a Fenix5 már tovább bírja öt órával. (Suunto 20 óra, Fenix5 25 óra.) Ráadásul a Fenix5 esetében is tudom csökkenteni a mérési frekvenciát, igaz ez nem tud GPS nélkül saccolni. (Habár mintha az UltraTac mód a beépített giroszkóppal valami ilyesmit csinálna. Mondjuk a tapasztalatok alapján nem túl hatékonyan.)
Viszont kell-e ekkora mérési idő?
Nálam a legnagyobb igénybevétel a Balaton körbeevezése. (Illetve összel lesz egy monstre bringatúránk, de még nem járunk ott.) Az evezés 5 nap, naponként 10 órányi mérés. Ez azt jelenti, hogy elég egyszer feltöltenem nagyjából féltávon az órát, ami kábé egy fél powerbank. Nekem meg van négy. Még ha bekalkulálom a mobiltelefont is (ugyanúgy 2,5 nap üzemidő), akkor is tisztán van két hét üzemidőm, külső áram nélkül. És akkor nem beszéltem még a Vantage szériáról, melynél a gyengébb 30 órát, az erősebb 40 órát tud mérni, másodpercenkénti frekvenciával. (Igaz, ezeknél nem lehet frekvenciát állítani.)

A másik véglet Nej Polar M430-as órája, mely olyan 5-6 órát tud mérni, azaz egy egész napos túrán neki már ebédszünetben töltenie kell powerbank-ről.

A lényeg: a Suunto előnye egyedül olyan ultramaraton sportolóknál jön elő, akik egy lendülettel többet sportolnak, mint 25/30/40 óra.

Én nem ilyen vagyok.

Aki ismeri, azt gondolom nem lepi meg: Pócza Lacinak ilyen órája van.

Azt, hogy a Vantage miért nem jó, azt már kifejtettem. Azt is, hogy a csuklóm miatt valószínűleg életem végéig mellpánt általi pulzusmérésre itéltettem. Legalábbis ha nem fejlődik valami forradalmit a technológia. (Mondjuk kitalálják, hogy az egyik vállamra tegyek egy kecskebékát, amelyik pont olyan üttemben csetteg, ahogy a szívem ver, a másik vállamra meg tegyek egy akusztikus érzékelőt, melyet pontosan belövök a kecskebéka hangjára.)

Illetve, hogy teljes legyen a kép. Vannak karra csatolható pántok (Optical HR Armband). Ezek egy egészséges kompromisszumot jelentenek. Nem érzékenyek a nedvességre (mint a mellpántok), nem kínozzák a női sportolókat (mint a mellpántok) és tökéletes pontossággal mérnek (nem úgy, mint a csuklón optikailag mérő órák).
A helyzet ugyanis egy kicsit bonyolultabb annál, mint amit eddig vázoltam. DCR Fenix5 tesztjéből kiderül, hogy a az óra futáskor gyakorlatilag tökéletes pulzust mér, kerékpározásnál viszont tragikusat. A problémát a rázkódás okozza: ekkor fals fényt kapnak az optikai érzékelők és elmennek a málnásba csemegézni. Ugyanez a probléma a kajakozással és a súlyzózással is. Azaz lehet, hogy annyira nem is katasztrófa a csuklóm, csak éppen futásnál HRM-RUN övet használok (mert igyekszem tökéletesíteni a stílusomat), minden másnál meg… a fals fények miatt az OHR szar, tehát kénytelen vagyok övet használni.
A súlyzózás, a kerékpáros edzés nem gond, felveszem a mellpántot. Ellenben kajaktúrára, bringatúrára lehet, hogy megoldás lenne egy karpánt. Mármint, ha érdekelne ennyire a dolog.

Még egy érv. Ugyan rossz pontnak vettem, hogy egyik óra sem ismeri az ANT+ protokolt, de a Bluetooth Smart akár még jó is lehet. Jelenleg az a helyzet, hogy a Fenix5 elméletileg tud ANT+-t is, meg Bluetooth Smart-ot is.

Sensors: Added Bluetooth Smart sensor support (HR, Power, Speed, Cadence, Footpod)

At present, the Fenix 5 supports the following sensor types:

Bluetooth Smart Cycling Speed-only, Cadence-only, and Speed/Cadence Combo Sensors
Bluetooth Smart Cycling Power Meters
DCR teszt

Ezen felbuzdulva rendeltem az Amazonról egy akciós Power/Cadence/Speed szenzorcsomagot (Bluetooth Smart) a bringámra. (ANT+ változatban kétszer annyiba került volna.) Habár előtte próbáltam kinyomozni, hogy működnek-e ezek az órámmal, de nem találtam semmi infót, eltekintve DCR irásától. (Ahol a fényképen konkrétan szerepel is az enyém.) Megvettem. Megjött. Azóta is ott vigyorog a csomag a polcomon. Az óra nem látja egyiket sem. Mert az egyik így okos, a másig meg úgy smart.

Nos, ebben jelenthetett volna változást bármelyik is a fenti két óra közül. Mert lehet, hogy ezek már ugyanazt a Bluetooth-t beszélik. Lehet. De nem rizikóztam meg.

Időközben kiderült, hogy az órám és az övem azért nem látták egymást, mert az övben lemerült az elem. Ez jó ideig eszembe sem jutott. Valahogy úgy gondoltam, hogy az övben lévő gombelem élettartamig jó. Nem. Ez egy HRM-RUN öv, rengeteg adatot mér, emiatt le is merül. Valószínűleg ezért is vacakolt már egy ideje. Elemcsere után kapcsolódik, mint a kisangyal.

Szóval ültem és nézegettem az órámat. Nem szeretem, sőt, utálom, de úgy néz ki, megmaradunk egymásnak. Egy akármilyen cseréből biztosan nem jövök ki jól anyagilag és az új óra sem lesz jobb.

Oké. Barátkozzunk. Elvittem futni.
Erre mért egy akkora nagy homályt, hogy szemem-szám kettéállt.

És ebben nem az a tragédia, hogy mért egy borzasztó nagy baromságot, hanem az, hogy az óra ezt a mérést valódinak fogadja el. Berakja a sorba, folyamatokat épít rá, állapotváltozásokhoz használja, edzettséget számol belőle. Egy ilyen barom mérés legalább egy hónapra elront minden más mérést.

Akkor meg minek?