A bankomnál van befektetési számlám. A napokban kaptam egy emailt, hogy töltsek ki egy online tesztet, az eredményt nyomtassam ki, írjam alá és vigyem be. Mert csak ekkor lehet befektetési számlám. Hát, jó. Mondjuk mostanában pont nem az fenyegetett, hogy nem tudom, mivel töltsem el azt a rengeteg szabadidőmet, de kitöltöttem, letöltöttem, aláírtam, le is pecsételtem (ráfröccsent a pörkölt), aztán bevittem a bankhoz. A biztonsági őrön keresztül a sorbanállást is megkerültem, leadtam. Amíg az ügyintéző iktatta, azért megkérdeztem, hogy mi ez a f@szság? Minden bank csinálja? Azt a választ kaptam, hogy erre az állam kötelezi a bankokat és igen, mindegyiknek csinálnia kell.
Ezen azért jót vigyorogtam. Belegondoltam, hogy anyósomnak is van befektetési számlája. Annak az anyósomnak, akit a napokban vittek át a nyugdíjasotthonból a pszichiátriára, mert gondok vannak. Na, megnézem, amikor vele töltetnek ki egy online tesztet.
Aztán itthon elgondolkodtam egy kicsit. Hogyan is lett anyósomnak befektetési számlája? Fogta a megtakarított pénzét és bevitte a vidéki bankfiókba. Hogy beteszi a bankba. Az ügyintéző meg eldöntötte, hogy az öreglánynak egy befektetési számla lesz a legjobb. Amikor a nyugdíjasotthonba költözéskor pénzt akartunk kivenni, akkor esett le az állunk Nejjel. Hogy ez egy befektetési számla. Oké, nem jártunk rosszul, az utóbbi években a befektetési számla szolídan ugyan, de kamatozott. Jobban, mint ha csak lekötötte volna. De ez egyáltalán nem biztos, hogy így is marad. Van kockázata. Mit szólt volna a mama, ha kellett volna a pénze és kevesebbet kap vissza, mint amit betett? (Valószínűleg semmit, mert már nem is emlékezett rá, mennyit tett be.) Na mindegy, szóval tényleg nem jó gyakorlat az, hogy egy fogalmatlan öregasszony helyett az ügyintéző döntsön arról, hogyan kockáztatja a pénzét a néni. Azaz jogos, ha az állam legalább valami tesztféleség kitöltetésére kötelezi a bankot. Nem illik rajta röhögni.
2016. February 20. Saturday at 22:42
Vannak erre a témára nagyon durva sztorijaim. 80 év feletti néni, sok év külföld után költözött haza, egyedül él, keveset beszél, még ha érti is, amit hall (szakszöveget nem annyira), nem fejezi ki túl jól magát magyarul. Rokonok ritkán érnek rá vele foglalkozni.
Pár évvel ezelőtt, ahányszor bement a Mammutba a mobilszolgáltatójához az előfizetésével valamit intézni, annyiszor jött ki egy új telefonnal és extra előfizetéssel. Volt olyan, hogy rásóztak valami ultragagyi érintőképernyős szart, visszament 2 nap múlva, hogy ez neki nem jó, adtak neki egy ilyen “nagyifont”, de legombolták valami durva összegre és hátrányára módosították az előfizetését. Volt olyan, hogy három telefon csörgött a lakásban.
Ugyanez banknál: bement valamit elintézni, azonnal nyitottak neki valamit, amit nem akart. Társkártyák, betétek, lekötések, újabb és újabb számlák. :(