Az érem két oldala

A bankomnál van befektetési számlám. A napokban kaptam egy emailt, hogy töltsek ki egy online tesztet, az eredményt nyomtassam ki, írjam alá és vigyem be. Mert csak ekkor lehet befektetési számlám. Hát, jó. Mondjuk mostanában pont nem az fenyegetett, hogy nem tudom, mivel töltsem el azt a rengeteg szabadidőmet, de kitöltöttem, letöltöttem, aláírtam, le is pecsételtem (ráfröccsent a pörkölt), aztán bevittem a bankhoz. A biztonsági őrön keresztül a sorbanállást is megkerültem, leadtam. Amíg az ügyintéző iktatta, azért megkérdeztem, hogy mi ez a f@szság? Minden bank csinálja? Azt a választ kaptam, hogy erre az állam kötelezi a bankokat és igen, mindegyiknek csinálnia kell.

Ezen azért jót vigyorogtam. Belegondoltam, hogy anyósomnak is van befektetési számlája. Annak az anyósomnak, akit a napokban vittek át a nyugdíjasotthonból a pszichiátriára, mert gondok vannak. Na, megnézem, amikor vele töltetnek ki egy online tesztet.

Aztán itthon elgondolkodtam egy kicsit. Hogyan is lett anyósomnak befektetési számlája? Fogta a megtakarított pénzét és bevitte a vidéki bankfiókba. Hogy beteszi a bankba. Az ügyintéző meg eldöntötte, hogy az öreglánynak egy befektetési számla lesz a legjobb. Amikor a nyugdíjasotthonba költözéskor pénzt akartunk kivenni, akkor esett le az állunk Nejjel. Hogy ez egy befektetési számla. Oké, nem jártunk rosszul, az utóbbi években a befektetési számla szolídan ugyan, de kamatozott. Jobban, mint ha csak lekötötte volna. De ez egyáltalán nem biztos, hogy így is marad. Van kockázata. Mit szólt volna a mama, ha kellett volna a pénze és kevesebbet kap vissza, mint amit betett? (Valószínűleg semmit, mert már nem is emlékezett rá, mennyit tett be.) Na mindegy, szóval tényleg nem jó gyakorlat az, hogy egy fogalmatlan öregasszony helyett az ügyintéző döntsön arról, hogyan kockáztatja a pénzét a néni. Azaz jogos, ha az állam legalább valami tesztféleség kitöltetésére kötelezi a bankot. Nem illik rajta röhögni.