MonthMarch 2016

Arról, hogy mennyire egymásnak játszunk

Diplomaosztó a Corvinuson. Gaudeámusz, aztán himnusz. Az üvegfalú aulában, az ajtókban mindenki vigyázzban all. Nos, vajon azért, mert jó hazafiak? Vagy azért mert így illik? Mert kinéznék azt, aki nem áll fel? A választ azok a hazaárulók adják meg, akik – velem együtt – az aulától 20 méterre éppen kávéznak a büfében. A himnuszt mi is halljuk, de nem nekünk szól, meg egyébként sem látnak. Igy kötetlenül csináljuk azt, amit eppen elkezdtünk.

Előtte, utána

Újra itt van

Nos, úgy tűnik megmozdult valami. Nálam már működik a névfeloldás, egy-két napon belül a DNS szervereken is beáll a jó érték és eltűnik a zavar az erőből.

Akkor amíg ez az átmeneti állapot van, elmesélem, mi is történt.

Közel két hétig külföldön voltam, ahonnan nem tudtam elérni a blogjaimat. Levelezgettem az üzemeltető fiúkkal, valahol meg is értettem, hogy miért alakult így a helyzet, de elfogadni nem tudtam, így már kint eldöntöttem, hogy itthon költözni fogok. A blogok tartalma/kinézete viszonylag könnyen át is ment az új helyre, de a névfeloldással már gondok voltak.
Az történt ugyanis, hogy amikor a két név bejegyzésre került, akkor nekem még volt egy káeftém (mondjuk legyen a neve A), és az volt a bejegyzések tulajdonosa. Menetközben ezt a káeftét eladtam (mondjuk a B káeftének), de amikor eladás előtt letisztáztam a dolgokat, teljesen kiment a fejemből a két bejegyzés. Így csak most, két évvel később derült ki, hogy a nevek már nem hozzám tartoznak, illetve a B káefté szembesült azzal, hogy van két domainneve. Nyilván megpróbáltam mediterrán lazasággal átugrani a problémát, még megvolt a régi bélyegzőm, az A káefté nevében gyorsan lemondtam a jogokról magam, mint magánember számára, de az ISzT-t nem lehetett átvágni, nem fogadták el. Maga az eladás két évvel ezelőtt történt, a könyvelőmön keresztül, én konkrétan nem is láttam a vevőt, szóval volt némi kihívás a nyomozásban, ráadásul először jól fölé is lőttem, mert nem a káefté ügyvezetőjét találtam meg, hanem a káeftét is birtokló lánc tulajdonosát, aki egy vendéglátózásban tevékenykedő nagykutyának tűnt, a káefté meg zöldségbizniszben utazott, szóval mondhatjuk, hogy volt némi nehézségem, mire megértettem velük, ki is vagyok és miről is van szó, de szerencsére mindketten jó arcok voltak, amint megértették a helyzetet, szó nélkül aláírták a lemondó nyilatkozatokat. Ezt már elfogadta az ISzT, visszakaptam a bejegyzéseimet, át is írták, szóval remélhetőleg tényleg csak néhány nap és visszaáll a rend.

Adminisztrativa

Eddig egy külföldi utazás miatt nem volt írás, most pedig némi technikai átalakítás lesz. (A kettő összefügg.) Nem tudom, mikor lesz vége, igyekszünk.

Okos

A kutya okos állat. Azt mondják, hogy egy felnőtt kutya nagyjából olyan értelmi szinten van, mint egy hároméves gyerek, és ez nem kevés. Szeretjük is a kutyát.

Azt is mondják, hogy a disznó is okos állat. Sőt, sokkal okosabb, mint a kutya. Tulajdonképpen a disznót is szeretjük, csak egy kicsit másképpen.

Mi a különbség? Miért tartjuk az egyik állatot személyes barátunknak, miért tekintünk a másikra pusztán táplálékként? Nos, a kutya szereti az embert. Mit szereti, rajong érte, és ezt minden létező módon kimutatja. Elismeri a fensőbbségét, nyalja az ember kezét, búskomorságba esik, ha a gazdája elmegy és eufóriába, ha hazajön, a boldogság csúcsa pedig az, ha az ember játszik vele, faágat, kislabdát dobál neki, ő pedig visszahozhatja. A kutya gondolkodás nélkül lojális és hűséges, még a leghitványabb emberhez is.
A disznó? A disznó egyszerűen csak okos.

ps.
És akkor ezt most próbáld meg áttenni a munkahelyi környezetre.

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑