Az mozgásról

Hát, nem sikerült. Valamikor azt hittem, egyszer megszeretem majd a futást, de kiderült, hogy reménytelen az ügy. Nem megy, kinlódás. Kihagyok egy hetet és már a három kilométer is szenvedés. Úgy meg nem lehet rendszeresen csinálni bármit is, ha ahhoz is le kell győzni egy gátat, hogy elinduljak.
Ehelyett azt találtam ki, hogy legyen bringa, de brutálisan erőből. Hogy legalább annyira fájjon, mint a futás.

Meg is lett az eredménye:

  • A napi 20,5 kilométeres távot életemben először sikerült 50 perc alá vinnem. (Eddig közepes erőséggel 52-55 perc volt, ez ment le 49 percre.)
  • Már a kerékpárt is utálom.

Jó lesz ez.

7 Comments

  1. Eddig szívből irigyeltelek, hogy mennyit mozogsz, és tudod élvezni. Lusta macska révén mindenkit csodálok, aki állítja, hogy imád mozogni, szeret futni, stb. Kicsit most örülök :).

  2. a Fradiszurkolókkal kapcsolatos nézeteidet is újraértelmezed ? :D

  3. Itt szerintem alapvető félreértés van. Nem a mozgást úgy általában utálom, hanem ezt a beledöglős intenzitású mozgást. Csak amíg a futás helyből ilyen, a bringa lehet ilyen is, olyan is. Tűző napon időre tekerni elég kellemetlen, de este élvezetből már egyáltalán nem.

  4. Nézd a Tour de France-t és a “kellemetlen” szót úrja fogod értelmezni. :-D

  5. Ezt most találtam, és ledöbbentem, hogy miktől kellene a refluxosnak tartózkodnia. Láttad?
    http://divany.hu/eletmod/2014/11/23/reflux/

  6. Igen, ismerem az ellenséget. :-/
    Csak nem foglalkozom vele. Refluxos, epehólyag nélküli cukorbeteg lévén gyakorlatilag nem ehetnék semmit. (Ha e három halmaz tiltásait összerakod, akkor marad az uborka és a víz.) Ha viszont semmit sem szabad, akkor mindent szabad: hiszen minden egyformán rossz.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑