Day: July 10, 2014

Pénztár

Nem is írtam tegnap, hogyan vettem meg a hordót.

Szóval, bementem, már tudtam, hol vannak a nekemvaló hordók, lekaptam egyet a polcról, a tetejéről rögtön rám is borult vagy egy liter víz, de határozottan jól esett. Elsétáltam vele fizetni. Két pénztár működött, először a bal oldaliba álltam be, aztán hirtelen átléptem a jobb oldaliba. Ahonnan elhajtottak, hogy ez a pénztár már zár. Ez alatt a 15 másodperc alatt négyen is beálltak az előző sorba. Próbáltam visszaállni a helyemre, de a mögöttem álló alak kígyószerűen elém siklott, az ő mögötte álló pedig nekiállt nagyon csúnyán nézni. Hátraléptem még egyet, de a bajszom alatt kicsúszott némi nyomdafestéket nem tűrő reakció.
– Ennyire siet? – fordult hátra a hapi. Mintha nem is ő nézett volna ki az előbb a sorból.
– Ez az egy nyomorult hordóm van – morogtam – És fél perccel ezelőtt még Ön előtt álltam.
– Akkor cseréljünk helyet!
Ránéztem, egy tekercs damil volt a kezében.
– Eh, mindegy – legyintettem – Magának is csak egy tétele van.
– De, cseréljünk helyet!
– De nem!
– De igen!
Oké. Helyet cseréltünk.
Álldogáltunk. Nézegettem a hordómat.
– Tudja mit, cseréljünk vissza – fordultam a mögöttem állóhoz – A hordón nincs vonalkód, tuti, hogy meg fogok akadni.
– Oké – egyezett bele.
Visszacseréltünk.
Így legyen lottó ötösöm.
– Ezen a hordón nincs vonalkód – nézett rám vádlón a pénztáros.
Vállat vontam.
– Ki kellett volna iratnia – folytatta.
– Nézze, sehol sem volt jelezve, ráadásul pár héttel ezelőtt vettem itt egy ugyanilyen hordót, nem kellett kiiratni.
– De így nem tudom leblokkolni.
– 9900 forint volt ráírva.
– És?
Patt. Telefon. Aztán vártunk. Majd a nő intett a mögöttem állónak, hogy addig jöjjön előre. Közben beüzemeltek még egy pénztárat, így minden mögöttünk álló átrohant oda. Vártam. Időközben jött valaki, vetett egy pillantást a hordóra, majd elment. Nem kicsit éreztem magamat hülyén, ez azért barkácsbolt volt, simán tologattak át fél házakat a pénztárnál, elég rendesen útban voltam a 120 literes hordómmal. Aztán jött egy újabb páciens, azt is beengedték elém. Közben a pénztáros megkapta a kódot, de mivel már elkezdte kezelni a másik vevőt, így ki kellett várnom, míg beblokkolja a házaspár komplett fürdőszobáját. A pacák, akivel korábban csörtéztünk, már rég otthon kortyolta a fröccsét.
Végre sorrakerültem.
– 9900 forint.
– Micsoda meglepetés.
A pénztárosnő profi volt, még csak egy lesújtó pillantással sem reagált.
Aztán fizettem és hazahoztam a szerzeményt.

Mindenesetre, ahogy a Rábeszélőgép is írja, egy termék értéke nem csak azon múlik, hogy mennyit fizetsz érte, hanem nagyban befolyásolja az is, mennyit küzdesz érte. Én most nagyon szeretem a hordómat.

Olvasgatok

Mind a francia, mind a mexikói csapatot a legszigorúbb védekező taktikára utasíthatták az edzők, mert a középkezdés után mindkét csapat otthagyta a labdát, és rohant hátra a saját kapujához. Colstokot vettek elő, a tizenhatos vonala mentén kimérték azt a helyet, melyet az edző meghatározott számukra, és nem voltak hajlandók elmozdulni onnan.
A labda a mérkőzés végéig ott feküdt a középkörben anélkül, hogy bárki is hozzáért volna, mindkét oldalról egy-egy ügyeletes hátvéd figyelte látcsővel, hogy szükség esetén riassza társait. A bíró eleinte próbálta akcióra bírni a csapatokat, de látva, hogy hiábavaló, felhagyott vele, és leült ultizni a két partjelzővel. Ötvenezer néző feszült csendje követte, mikor kezében három kis pirossal megkontrázta ellenfele negyvenszáz ultimóját.
A mérkőzés, mint gondolni lehet, gól nélküli döntetlennel végződött, Paprikás elismerően bólogatott:
– Ez a két csapat játssza jelenleg a legkorszerűbb futballt a világon. Nekünk még nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy utolérjük őket.

Moldova György: A börtönválogatott