Hát, nem sikerült. Valamikor azt hittem, egyszer megszeretem majd a futást, de kiderült, hogy reménytelen az ügy. Nem megy, kinlódás. Kihagyok egy hetet és már a három kilométer is szenvedés. Úgy meg nem lehet rendszeresen csinálni bármit is, ha ahhoz is le kell győzni egy gátat, hogy elinduljak.
Ehelyett azt találtam ki, hogy legyen bringa, de brutálisan erőből. Hogy legalább annyira fájjon, mint a futás.

Meg is lett az eredménye:

  • A napi 20,5 kilométeres távot életemben először sikerült 50 perc alá vinnem. (Eddig közepes erőséggel 52-55 perc volt, ez ment le 49 percre.)
  • Már a kerékpárt is utálom.

Jó lesz ez.