Mivel egy kommentben előjött, hogy ezek milyen jó képek, bezzeg a sajátjaim… emiatt jobbnak gondoltam, ha külön bejegyzésben leírom, hogyan lehet garantáltan jó, de legalábbis nem rossz képeket készíteni.

Először is egy tény: manipulálatlan képek nem léteznek. A kérdés csak az, hogy ki és mikor piszkál bele.

1. módszer: főszereplő a fényképezőgép.
A legtöbb fényképezőgépen van mindenféle tekerentyű. Fehéregyensúly. Fényérték előkompenzáció. Fényérzékenység. Effektek. Meg még egy csomó minden. A fényképezőgép pedig úgy működik, hogy keletkezik egy nyers kép az érzékelőlapon, majd a beállított értékeknek megfelelően a gép ezeket átalakítja, végül elmenti, a legtöbbször jpg formátumba. A probléma ezzel az, hogy az értékeket _előzőleg_ állítod be (vagy te, vagy a gép automatán), azután a kép vagy jó lesz, vagy nem. Nyilván sokat számít a tapasztalat. Gyakorlott fotós már tudja, hogy borult időben hová kell állítania a fehéregyensúlyt, tudja, hogy az adott fényképezőgépnél mi a jó fényérték előkompenzáció. Ennek ellenére el lehet ezeket a képeket rontani, nem is kicsit.

2. módszer: főszereplő az ember.
Ekkor azt mondom a fényképezőgépnek, hogy ne csinálj te semmit. Tárold le a képet úgy, ahogy az az érzékelő lapkán keletkezett. Aztán majd otthon, nyugodt körülmények között egy képfeldolgozó programmal egyenként beállítom a szükséges módosításokat és rá is küldöm azokat a képekre. Utólag. Egyszerűen nem lehet elrontani, mert egyből látom a hatását. Nézzük csak, a kép túl hideg lett, a valóságban nem így nézett ki. Húzzunk rá egy kicsit a fehéregyensúly csúszkán. És addig tologatom a potmétereket, amíg olyan nem lesz a kép, amilyenre emlékeztem.

A valóság persze ennél jóval bonyolultabb, a fentiekkel csak az elvet szerettem volna érzékeltetni. Van egy csomó lényeges beállítás, melyek azt befolyásolják, hogy milyen kép kerüljön már az érzékelő lapkára. Ha ezeket elrontom, a világ legjobb képfeldolgozó programja sem lesz képes jó képet csinálni belőle. Záridő, mélységélesség, fényérzékenység, fénymérési pontok kiválasztása, vaku, kompozíció – ezeknek a hibáit utólag már nem lehet orvosolni. Ha elmosódott lesz egy nyers kép, abból már sohasem lesz pengeéles végső kép. De egy átlagosan jó képből nagyon jó képet lehet készíteni utólag.
És ez a másik veszély. A képfeldolgozó programok ugyanis rengeteg csodára képesek. Nem, most nem a Photoshop-ra gondolok, amellyel nem létező dolgokat lehet rátenni a képre, vagy létező dolgokat leszedni, vagy ott lévő dolgokat előnyösebbre formálni. Ez minden tekintetben túlzás, maximum poénkodásra illendő használni. De simán bele lehet veszni abba is, ha megszédülök a színektől és feltolom a színhőmérsékletet, adok még rá egy adag szaturációt, kicsit toljunk felfelé a lilán a drámai hatás miatt… és máris ott van egy nyálcsorgatóan dögös kép… csak éppen köze nincs a valósághoz. Vagy túltolom az élességállítást, közben leveszem a túlvilágítást (highlight) és megint impozáns képet kapok, csak éppen olyan lesz, mint egy szecessziós festmény.
Azaz ahhoz, hogy a második módszerrel jó képeket tudjál csinálni, nagyon erős önkontrollra van szükség. Attól, mert ott van egy beállítási lehetőség, még nem biztos, hogy élni is kell vele. Pontosabban, mindig csak annyit kell tekergetni egy nyers képen, amíg ki nem jön az a kép, amilyenre emlékszel. (Ez se kevés, persze. Az emberi szemnek más a dinamikája, mint a digitális fényképezőgépé. Mi egyszerre látjuk élesen a felhőt és a fát. Élesen látjuk a ház napos falát, de tisztán látjuk azt is a nyitott ajtón keresztül, mi van az árnyékos szobában. Ezt a digitális gép nem tudja, de az utólagos feldolgozás igen.)

Nagyjából ennyi. Ja, és persze a fényképezőgép. Jó, ha van egy tükörreflexes gép, azért nagyon nem mindegy, mi kerül arra az érzékelőre. Az olcsóbb gépek ráadásul nem is képesek nyers formátumot tárolni, csak előfeldolgozott jpg-t. De az utófeldolgozást ettől még nem kell elvetni: kipróbáltam az általam használt technikákat néhány régi – jpg – képen és határozottan jobbak lettek. Szóval, ha van kedv és idő, el lehet játszani a képekkel még a számítógépen is. Hogy tényleg jók legyenek.

A sok duma után egy példa. Az izlandi út után gyorsan kiraktam egy képet a blogra, mindenféle feldolgozás nélkül. Így nézett ki nyersen.

From MiVanVelem

Utána jött a feldolgozás és az albumba már a korrigált változat került. Körülbelül ennyit kellett machinálni a képpel, hogy jól nézzen ki.

From Izland 2014

ps.
A fent leírtak profi fotósokra nem vonatkoznak. Ott egyértelműen csak a gép nyúlhat bele a képbe, bármilyen utólagos módosítás tilos.