Tegnap este csak néztem ki a fejemből értetlenül. Ennek nincs semmi értelme.
– írás –
Azok a szürke hétköznapok
Már többször is filóztam a blogon, hogy nagyon nem jó az, hogy az autók dudája csak egyféleképpen tud szólni. Nem tudjuk igazából jelezni, hogy ez most egy barátságos figyelmeztetés vagy egy durva kurvaanyázás volt. Persze, elméletileg ott van a kontextus, de amilyen frusztráltak vagyunk, a dudálásra mindenki úgy reagál, mintha anyázták, de minimum megszégyenítették volna. Az evolúciónak látszódnak azért a jelei: ott van például a vészvillogó, melyet gyakorlatilag soha nem használnak rendeltetésszerűen: vagy megköszönnek vele valamit, vagy azt jelzik, tudunk arról, hogy itt tilos parkolni, de leszarjuk. Elég beszédes, hogy az elnézéskérésre viszont semmilyen jelzésünk nincsen.
Ezen próbált meg segíteni két lelkes srác. Az ötletük jó, de meg lehetne ezt csinálni sokkal profibban is. Most álmodozom. Minden autón lenne egy ilyen tábla mind az első, mind a hátsó rendszámtábla mellett, a duda kapcsolója meg négy körcikkre lenne osztva. Aztán attól függően, hogy melyik körnegyedet nyomnám meg, kivillanna, hogy THANX, vagy SORRY, vagy WARNING. (A FUCKYOU negyedet nem jeleztetném ki, ha nem gyullad ki lámpa, akkor úgyis tudják, hogy anyázás van.)
Meg lehetne csinálni? Meg. Csökkentené a frusztrációt az utakon? Igen. Akkor?
Istenbizony, többet járok az utóbbi időben SzTK-ba, mint közértbe. Valami pokolian vacak éjszakám volt, a reggeli rutin is elég hülyén nézett ki, így nem is volt kérdéses, hogy amint befejeztem egy sürgős munkát, mentem az ambulanciára.
Szerencsére nagy baj nincs, borda nem tört, nem repedt. Viszont impozáns zúzódásokat szedtem össze. A kezemet nem bírom teljesen felemelni, a nagy levegőt jó ideig elfelejthetem, a lehajlást szintúgy. Fogni tudok, de erő nincs benne. Csak reménykedek, hogy nem mostanában fogok megfázni, mert egy taknyos-tüsszögős móka halálos lenne.
Aztán kenegetem magam Fastummal, meg várom, mikor gyógyul meg magától.
Egy órás intenzív kerékpározás után Feindl olaszrizlingbe erős szódát spriccelni, a hosszúlépésről a fröccshabot leszürcsölni – olyan élmény, melyért érdemes lenne bevezetni az örökkévalóságot.
ps1.
Úgy tűnik, bevált a bilincses rögzítés, nem kell sem hegeszteni, sem vázat cserélni.
ps2.
Viszont lehet, lesz egy utam holnap a balesetire. 200 méterre a lakástól, a kertvárosi részen kivágott elém balról egy autó, én meg jó harmincas sebességgel taknyoltam egyet. A plezúrok le vannak tojva, de a levegővétel is igen darabos, az meg zavar.
Recent Comments