Péntek este lecuccoltunk a padlásról és még aznap éjjel össze is szereltem a teraszt. Azóta amikor csak tehetem, már kint üldögélek.
Ilyenkor kitágul a lakás, megnövekszik az udvarral. Van annak valami varázsa, amikor este bemegyek, közben a terasz fénye halványan világítja meg a benti bútorokat, a sötétbe mosódó félhomályban pedig úgy néz ki a nappali és az étkező, mint egy kastély elhagyott, használaton kívüli zegzugai.
Az élet a teraszon van. (Meg a macskák, sünök, görények.)
2010. March 21. Sunday at 17:36
Ezek szerint nemsokára óccó kertibutort árulnak a helyi etnikum képviselői? :-DDD
2010. March 21. Sunday at 19:51
mióta is olvasod a blogot?:-))))
2010. March 21. Sunday at 21:38
Nem mindenki tanulja meg szóról-szóra a blogot. :-))))
2010. March 22. Monday at 08:41
Hát én sem tartozom közéjük,csak szegény láncravert kerti bútor képe mély nyomot hagyott bennem :-)
2010. March 22. Monday at 14:16
Inkabb legyen lancraverve, minthogy ejjel suttyomban eltotyogjon.
2010. March 22. Monday at 14:21
Éjjel??