Öreg vagyok, ráérek

Ma jó félórát tartózkodtam egy OTP irodában. Nej kavart mindenféle dolgokkal, én csak ültem és figyeltem az ügyfeleket. A legmarkánsabb illetőt olyan nagyon figyelni sem kellett, ott harcolt mellettem három méterre.
Egy idős, ősz hajú bácsiról van szó, aki öreg kora ellenére egész jól tartotta magát. Kívülről. Ami viszont belül volt… Előljáróban: amikor megérkeztünk, már gyötörte az ügyintézőt, amikor elmentünk, még gyötörte. Természetesen nem tudom visszaadni a teljes félórát, de talán elég ez a néhány részlet.

– Ennek a befektetési jegynek nyomon tudom követni a pillanatnyi hozamát az interneten?
– Sajnos, nem.
– Miért nem? Ma már mindent lehet az interneten.

– Akkor szüntessük meg és tegyük át folyószámlára. Vagy inkább államkötvényre? Nem is tudom. Az állam ugye nagyobb Önöknél, megbízhatóbb…
– De kevesebb kamatot is ad.
– Hallott arról, mi történt Chicagóban? Beperelték az OTP-t. A Holocaust miatt, bizony.
– A MÁV-ot perelték be. Meg az államot.
– Meg az OTP-t is. Ez nagyon nagy baj ám, nagyon veszélyes. Nem gondolja, hogy a nagyobb kockázat miatt nagyobb kamatot kellene adnia?
– Csak annyit adhatok, amennyit a bank központilag enged.
– De az interneten láttam egy hirdetésüket, abban magasabb volt a kamat.
– Meliyk terméknél?
– Azt már nem tudom.

– Ha már itt vagyok, nézzük már meg azt a másik számlát is.

– Akkor a pénzt tegyük át az egyik folyószámláról a másikra.
– De Önnek csak egy folyószámlája van.
– Nekem? Kettő.
– A másikat nemrég szüntette meg.
– Én?

Nagyjából itt mentünk el. Nehéz az OTP ügyintézők élete.