Újra az udvaron

Péntek este lecuccoltunk a padlásról és még aznap éjjel össze is szereltem a teraszt. Azóta amikor csak tehetem, már kint üldögélek.
Ilyenkor kitágul a lakás, megnövekszik az udvarral. Van annak valami varázsa, amikor este bemegyek, közben a terasz fénye halványan világítja meg a benti bútorokat, a sötétbe mosódó félhomályban pedig úgy néz ki a nappali és az étkező, mint egy kastély elhagyott, használaton kívüli zegzugai.
Az élet a teraszon van. (Meg a macskák, sünök, görények.)