Ma egész idáig ezzel kinlódtam. Eszem ágában sincs emiatt bárkit is bántani, tudomásul vettem, hogy ez az a bizonyos keserű pohár, fel kell hajtani a tartalmát és kész.

Tekintve, hogy az utóbbi időben milyen vehemenciával álltam neki rendezni a pici kis vállalkozásom meglehetősen elhanyagolt dolgait, várható, hogy hamarosan udvariasan be fog kopogtatni egy keménykalapos úriember, ‘Mi is folyik itt tulajdonképpen?’ kérdéssel. Ami valahol érthető is, ha az ember olyan változásokat jelentget be, mint amilyeneket én az utóbbi időben. Ráadásul mindezt egy olyan évben, amelyben hét évnyi tevékenység után először leszek nyereséges.

Na, mindegy, rendbe kellett tenni az adminisztrációt. És most, mert hogy erre később nem lesz időm, az biztos. Szombat-vasárnap számlákat túrtam, majd a saját, Excel-alapú pénztárkönyvemben rögzítettem az adatokat. Hétfőn pedig az egészet kézzel átírtam a papír alapú pénztárkönyvbe. Hét év anyaga. Mondtam már, hogy el volt hanyagolva?

Azt igértem, hogy nem fogok senkit bántani. Hazudtam. Annak, aki megtervezte ezt a pénztárkönyvet, annak legszívesebben beadnék egy viagrát és utána kiszögellném az illetőt a Parlamanet kupolájára csúcsdísznek. Harmadik oszlop: bizonylatszám. 14 milliméter széles, 8 milliméter magas rubrikába. Amikor a T-Com a telefonszámlára 24 számjegyből álló azonosítót ír. De a 16 számjegy sem extra túlzás, inkább átlagosnak nevezném. Most nézd meg a mellékelt ábrát: eszméletleneket kellett miniatürizálnom. És ilyen oldalból volt vagy húsz. Oldalanként huszonöt sorral.

Keserű pohár. Bürök-rácia.

ps.
Nyilván a mellékelt ábra nem lesz mérethelyes. Javaslom, vonalzóval mérjél le egy 14*8 mm-es téglalapot, hogy érzékeld az igazi kihívást.