Torta

Nej és Dóra két délutánon keresztül tortát sütöttek. Vasárnap délután vágták fel.
– Hmm, egész finom – jegyeztem meg – Kinek is van ma születésnapja?
– Dórának nemrég volt, nekem meg hamarosan lesz a névnapom.

Bakkerbakker. Tényleg. Mikor is? Húha.

– Akkor boldog szülinapot – fordultam Nej felé.

Röhögés. A francba… még mindig azon a clusteren jár az eszem.

– Mit kapok ajándékba? – kérdezte Nej.
– Egy napra felcsavarhatod a fűtést – vágtam rá.
– Nem ér! – háborodott fel.
– Miért, zavar, hogy más is kap belőle?
– Nem szép a torta – jegyezte meg Barna.
– Egyed behunyott szemmel – szóltam rá. Végül is… épp itt az ideje, hogy jópontokat is gyűjtsek.
– Érzitek benne a szeretetet? – kérdezte Nej.
– Ja, pont az előbb haraptam rá egyre.
– De tényleg nem szép a torta – ragaszkodott a tényhez Barna.
– Mihez képest? – kérdezett rá Nej.
– Hát, Anyához képest mondjuk szép.
– Barna, szerintem ne menj tovább ebbe az irányba – adtam az atyai tanácsot.
– Akkor kérek még egyet.
– Ebből a rondából? – förmedt rá Nej.
– Nekem már mindegy.

Itt voltam kénytelen magára hagyni a társaságot, mégsem illik egy éles clustert sokáig elfektetve hagyni. Kár érte, jó délutánnak indult.

Ingyen ötletek a köznek

Ez nem új dolog, egy korábbi írásban már említettem is, de ott a sok egyéb mellett elsikkadt. Egy javaslatról lenne szó: kellene az iGO-ba egy frusztrát-o-méter. Ez valahogy raktározná, hogy a vezető hányszor megy másfelé, mint amerre az iGO irányítaná. A cégnek már csak azt kellene megoldania, hogy begyűjtse ezeket az információkat és kiértékelje. (Engem például határozottan zavar, hogy nem tudok kikeverni egy olyan kombinációt, ahol feltétlenül megbízhatnék benne: hogy nem visz be turistaösvényekre, de nem is kerültet 30-40 kilométereket.)

…::.:..:.::::…:::…::..::..::..:::..:::…::::..:::………::::::::::::…:::…..::::..::….::::…

Van még egy ötletem: szereltetni kellene minden autóba egy második dudát. A mostaninak meglenne a figyelemfelhívó szerepe, esetleg lehetne vele meg is köszönni dolgokat… szóval lehetne mindenre használni, csak kurvaanyázásra nem. Arra lenne egy rögzített frekvencián szóló duda, melyről a világon mindenhol tudnák, hogy ezt most kifejezetten azért nyomták meg, mert szeretnék, ha intenzívebb nemi életet élnél a kedves mamával.
Nálunk most ugyanis az a helyzet, hogy tök független, miért nyomod meg a dudát, figyelmeztetni akarsz valakit, jelezni akarsz neki valamit… az illető úgyis félreérti, és csak felnyomja magában az ideget… majd a frusztációját más közlekedőkön vezeti le.

Doomed

– Mozart zongorát venne. És Ön?
– Én nem – jön az adekvát válasz és az ember örül, hogy milyen szellemesen pattintotta le magáról ezt a reklámot.

Pedig ádehogy. Ugyanis ekkor már aktivizálta az agyadban azt, hogy ha nem zongorát vennél, akkor mi mást? Azaz felkeltette a vágyat, hogy vegyél valamit.

Az idő hozzánk tartozik

Egyik korábbi munkahelyemen volt ez a mondás. Igaz, akkortájt tényleg foglalkozni kellett az idővel, nem volt annyira magától értetődő az időszinkron. Hogy pontosabb legyek: NT3.51/NT4 tartományi környezet, NT4/NT3.51 kliens gépek, Windows 95 otthoni gépek.
Rémálom volt. Minden alkalommal, amikor jött a téli/nyári időszámítás váltás, nem mehettünk sehová, ugrásra készen kellett ügyelnünk otthon, szükség esetén rámozdulni, hogy az a szutyok gép, amelyik éppen úgy döntött, hogy ő márpedig nem, akkor miért is nem? Amikor a többi meg igen.

Szerencsére ez elmúlt, a Windows 2000-től kezdve az időszinkron mondhatni észrevétlen.

Onnét jutott ez eszembe, hogy tegnap üldögéltem a nappaliban és körbenéztem. A médiafalon sorban pislákoltak az órák, hiszen mindenhol ez a képernyőkímélő. Előtte voltam a konyhában, gyakorlatilag ott is órák vettek körül, hiszen szinte mindegyik konyhagépen van már kijelző.
És az összes óra még a nyári időszámítás szerint működött.

Egész egyszerűen az órák száma elérte a kezelhetetlen mennyiséget. Ennyi időt már nem vagyok hajlandó az óraátállításra áldozni. Van két kiemelt óra (az ébresztő és az étkezőben lógó pályaudvari méretű), a számítógépek jól mutatják az időt, karórát meg nem hordok. A többi pedig le van sajnálva.
Ha kevesebben lennétek, pontosabbak is lehetnétek.

Versmondó lányok

No, ha a múltkori gagyi volt, akkor itt van egy igazi férfisikoly. Illetve kettő.

Itt látható a Sanyika
Emitt meg a pici Pali
Jaj, de csecse, muta-muta

Nincs semmi kétség
A gyermek egy szépség

Dundi keze, gugyu-gugyu
Pici foga, tyu-tyu-tyu-tyu
Itt meg szopik, megzabálom

Nincs semmi kétség
A gyermek egy szépség

Az arcokra mosoly ül ki
Bu-bu-bu, de édes
Legcukibb a Sanyika
Mert eszik, hogyha éhes

Én már sajnos nagyobb vagyok
A fogaim mind lyukasok
Semmi csecse, se tyu-tyu-tyu

Nem vagyok gyermek
Már nem szeretnek

Rólam is készült számos gyönyörű kép
Egy a bajuk, hogy mind elavult rég

A tükörbe mondogatom:
Tyu-tyu-tyu-tyu, gugyi-gugyi
Milyen csecse, de nagy fiú!

Miért nem szeretnek?
Miért nem szeretnek?
Miért nem szeretnek?
Miért nem szeretnek?

– Torma: Mosolyalbum –

És a másik.

Nobody likes me
It’s all my fault
Nobody likes me
Nobody likes me

Oh yes we all like you
We like you a lot
Yes we all like you
Yes we all like you

I never get a letter
We have no time
Never ever get a call from you
We have no dime

Oh yes you do
Oh no we don’t (x 3)
Yes! No! Yes! No! (etc.)

Never call, never write
Yes we do always try
Make me cry all the night
Sorry we made you cry
Make me mad, Make me sad
Tell me true, what can I do?

Way too late can’t make up
All the hate has built up
Ha ha ha ha aaah

Right we all hate you
We hate you a lot
We hate all your family
We hate your dog Spot
Even Spot?
Yes!

– Alice Cooper: Nobody likes me –

A leginkább pikáns, hogy teljesen véletlenül hallottam egymás mellett a két számot. (Van egy konyvtár, ahová azokat a zenei anyagokat szórom, amelyek később felhasználhatók a képnézegetős videók alá. Aztán időnként végighallgatom ezt a gyűjteményt. Így került egymás mellé ez a két nóta.)

ps.
Igen… még a Spot nevű kutyádat is.

Hidológia

Olvasom, Winkler is bele van zúgva a Megyeri-hídba, nem csak én. Naponta elmegyek mellette, gyönyörű nappal és gyönyörű éjjel. Mármint nem a Winkler.

Persze nem én lennék, ha nem gondolkodtam volna el róla, hogy mitől is szép? Aztán rájöttem: a magasságától. Hülye dolog ez, hiszen a híd vízszintesen ível, általában valami víz két oldalát köti össze. És mégis. Nézzük meg: gyönyörű darab az Erzsébet híd, akár a régi, akár az új. Remek példányok például a Brooklyn-híd, vagy a Goldengate. Mindegyikre igaz, hogy nem csak összeköt, hanem magasra is ível. Ellenpélda: a Lágymányosi híd a semmitmondó ostor lámpatestekkel… vagy például egy roppant praktikus, de baromi ronda pontonhíd. De nézzük meg Prágát: a Károly-híd végében ott magasodik egy torony, a hídon pedig végig ott állnak a magas szobrok. Ehhez képest a szomszédos hidak… ipari hidak, semmi szépségük sincs. Meg magasságuk sem.

Vízszintesen praktikusak. Függőlegesen szépek.
Mint egy keresztrejtvény.

ps.
Aztán persze vannak kivételek. A Bay bridge, mely ronda. És a kilenclyukú híd, mely szép.
A fene se tudja.

Bürökrácia

Az utóbbi hetekben irgalmatlan halom papír gyűlt össze az íróasztalon – és ahogy elnézem mostanában az időbeosztásomat, jó sokáig itt is lesznek.
Találomra kiragadtam egyet, amíg a setup /preparelegacyexchangepermissions parancs futott.

Az Adóhivataltól jött. Azt írják, hogy zavarban vannak. Ugyanis Nej folyószámlájára beérkezett 21438 forint. Egész véletlenül pont ekkora hiány is volt rajta. Csakhogy a pénz nem Nej bankszámlájáról érkezett, hanem valami Petrényi Józseféről. Akkor most mi van?
Legyek kedves, nyilatkozzak, hogy akkor most végülis kinek a folyószámlájára könyveljék az összeget, töltsem ki a mellékelt papírt és postázzam vagy faxoljam vissza.

Amikor elolvastam, akkor szakadt le az első bőr az orcámról. Aztán amikor megláttam a feladót, akkor hasadt le a második.

ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL
Számítástechnikai és Adóelszámolási Intézet
Banki Pénzforgalmi _Tisztázó_ Osztály

Basszus. Egy külön osztály, mely az átutalási tévedéseket kezeli. Aztán csodálkozunk, hogy ekkora szarban van az ország.

Macskacsata

Hát… ez nem egészen úgy alakult, ahogyan elképzeltem.

Kezdjük a megható résszel. Meglepő, de Picúr és Gizi egészen jól összebarátkoztak. Az ötéves középkorú, meg a féléves szeleburdi. (Aki pár napja marcangolt szét egy USB kábelt.)
Most, hogy Gizella ki lett dobva, szaros képpel, Picúr meglehetősen izgatottan sétált fel-alá a lakásban. Aztán egyszer csak felhangzott kintről egy vérfagyasztó macskasikoly. Egyszerre rohantunk a teraszajtóhoz Picúrral. Kimentünk, kerestük a kismacskát. Picúr elment a kerítésig és bánatosan nyávogott kifelé. Én ekkor bejöttem, a macska még bolyongott egy kicsit fel-alá, végül ő is bejött.
Aztán félóra múlva eljátszottuk ugyanezt még egyszer, ismét sikertelenül. Ekkor jutott eszembe, lehet, hogy a bejárati ajtó mellé táborozott le, arra számítva, hogy ott úgyis ki fog jönni valaki. Kimentem… és ott is volt a szerencsétlen a kuka mellett. Behívtam. Aztán elmentem hátra és szóltam az udvaron még mindig veszettül járőröző Picúrnak, hogy bejöhet, megvan a Gizi. Egyből megértette, begaloppozott.

Természetesen a kicsi behúzódott a kanapé alá, próbálta kiheverni a sokkot. Aztán ahogy lenyugodott, fölment az emeletre, ráfeküdt az ágyterítőnkre.
Mint nem sokkal később Nej megállapította, még mindig szarral összekenve.
Ez a dög ugyanis nem pucolta meg magát mindenhol. És már volt kint annyiit, hogy az anyag derekasan rászáradt, belekötött a bundájába.

Végiggondoltam, mekkora meló lesz most ezt a macskát megpucolni… aztán ha közben megvadul, kergethetjük keresztül-kasul a lakásban, közben persze összeszaroz mindent.
– Inkább dobjuk ki az udvarra, aztán majd csak lesz valahogy – javasoltam.
– Ne beszélj hülyeségeket, inkább segíts – torkolt le Nej.
Pedig előtte néztem meg a neten, azt írták, lehet macskát udvaron tartani, télen is.

Felvitte Gizit a fürdőszobába, beletette a mosdókagylóba. Nekem kellett lefognom. Nej megengedte a vizet… és elszabadult a pokol. Szokás szerint megint beleestünk abba a csapdába, hogy azt gondoltuk, egy félkilós állat nem tud kárt okozni. Nem, a francot nem. Karmolt, harapott, mint egy fúria. Pillanatok alatt több sebből vérzett mindkét csuklóm… és még én kaptam a kevesebbet.
Végül elengedtem Stitch-et, aki egyből betekert a franciaágy alá.
– Ne dobjuk ki mégis? – kérdeztem Nejt, miközben a sebeinket mosogattuk.
– Már vizes. Ráfagyna.
– A francba.

Elindult a hajtóvadászat. Én voltam a rossz rendőr, tereltem. Végül bebújt egy olyan fotel alá, amely mögött Nej rejtőzött. Óvatosan felkapta, megsimogatta. A macsek lassan lenyugodott. Különösen, mivel én csak messziről néztem. (Nem is csoda, hogy félt tőlem, úgy néztem ki ekkor, mint egy robotember: bőrkesztyű – pécsikesztyűpécsikesztyűpécsikesztyű – mindkét csuklómon pedig egy-egy bumszli törölköző körbetekerve.) Aztán hoztam egy tál vizet, egy szivacsot… és Nej óvatosan, hogy a macska ne is lássa a vizes tálat, a szivaccsal mentesítette a bundáját.

Azóta mindenki a sebeit nyalogatja, egymástól jó távol.

Vasárnap esti anziksz

Ma délután elszállt a fűtésvezérlés. Akárhová tekerem az alapjelállító tekerőgombot, a cirkó teljes drafttal nyomja. Most az van, hogy fűtünk 20 percet, aztán 40 percre kitépem a falból a kontrollert. Azaz addig megy a fűtés, amíg mindenki alsógatyában nem ténfereg… aztán akkor kapcsolom vissza, amikor a macska már odafagyott a parkettához, a radiátor felé sündörögve.
Persze, éjszaka nem fűtünk.
Mondjuk, járhattunk volna rosszabbul is – ha például a nulla ragad be alapjelnek.

….::::..:.:……..:::::…:::…::..::……:::.:.:…..::::…::..:….::..:..::..:…:.:::..:..

Szintén ma délután a pici macska belefosott Dóra ágyába, közvetlenül a tankönyvek mellé. Nemrég vette észre a csajszi.
Belenyomtam a macska képét, gondosan úgy forgatva a fejét, hogy egyenletesen szaros legyen mindenhol, majd kidobtam a hóba.
Ma éjszaka kint alszik.
(Van kint védett helyen kartondoboz, meleg rongyokkal.)

….::::..:.:……..:::::…:::…::..::……:::.:.:…..::::…::..:….::..:..::..:…:.:::..:..

Tegnap este küldtem el az ügyfélnek a következő projekt etap rendszertervét. Előreláthatólag holnap hajnalban leszek kész az implementációs tervvel, ekkor fogom elküldeni a Microsofthoz, minőségbiztosításra.
Az implementáció hétfő reggel kezdődik.
Gyorsolvasó wanted.

Detektív

Itt írtam, hogy nekem most éppen rossz. De ami nekem rossz, az neked jó lehet – hiszen megírom, és akkor el lehet rajta csemegézni… aztán legközelebb már nem fogsz rálépni a gereblyére.

Ebből kifolyólag, gondoltam felhívom a figyelmet a szakmai írásokat tartalmazó blogra… hiszen, lehet, hogy sokan nem is ismerik, lehet, hogy még többen meg már le is iratkoztak róla, mivel ritkán frissült (1). Szóval most megint bementem a Pofonok Völgyébe… és még fogalmam sincs, hogyan jövök ki.
De megírom.

Az eddigi cikkek:

(1) Ennyire azért nem lehetsz szadista.

Versmondó lány

Este hatkor elment, a koncertet hétkor lemondták
Másnap délután volt, amikor végre megtalálták
Egy szállodaszobában feküdt az ágyon és hideg volt
Az orvos betakarta és sok mindent értve bólogatott

Felrepült a hír és az emberek álltak riadtan
Titkos irodákban kartonok teltek meg adatokkal
Csattogtak a gépek, a képernyőn arcok futottak
Írták már a szótárt a holnapi sztárnak az avatottak

Refr.:
És fényben áll a színpad
Amikor színre lép majd
S új klisékkel, új hanggal
Tarol a műanyag angyal
A tömeg tombol érte
Árnyéka felnő az égre
Steril hős steril dallal
Poli-vinyl-etyl-klorid-benzolin angyal

Keverik a kártyát, tizenöt ász van a csomagban
A szexi-plexi-lexi a következő a vonulatban
A laborban egy műszersor, mindegyik egy fázist regisztrál
A megtervezett génekből összeáll a csodálatos szu-hu-persztár

Refr.:
És fényben áll a színpad
Amikor színre lép majd
S új klisékkel, új hanggal
Tarol a műanyag angyal
A tömeg tombol érte
Árnyéka felnő az égre
Steril hős steril dallal
Poli-vinyl-etyl-klorid-benzolin angyal

Horváth Attila – Piramis

Ez egy 1982-es dal. Bármilyen furcsa is, a Piramistól. Amellett, hogy szvsz ez a lemez legjobb száma, kicsit furcsa áthallás, hogy ez az első lemez Révész nélkül, az album dalai meg… egy-két kivételtől eltekintve, igazán… khmm… sterilek.

Közmű

Vacak volt úgy élni, hogy minden tönkremehet, mert beáldoznak minket a rozsdazóna olcsó felélénkítéséért… de szerencsére még erre az embertelen megoldásra sem volt pénz. KKK elhalasztva. A Cséry-telep környékén élők, ha későn is, de azért még időben eszméltek. A komposztáló gyár sem települ le a lakótelep és a kertváros közé.

Akár meg is nyugodhattunk volna. Aztán jött egy ránézésre ártalmatlan újságcikk.

Egy komplex, a bécsihez hasonló energiatermelési program kidolgozásával alapvető irányváltásra szánta el magát a főváros: a dél-pesti régióban 2015-2020-ra felépítik Budapest második szemétégetőjét – értesült a Népszabadság.

Dél-pesti régió… azok akár mink is lehetünk. Nocsak.

Összekapcsolják a hulladékkezelés hosszú távú megoldását annak a hatalmas mennyiségű szennyvíziszapnak a hasznosításával, amely a 2010-re elkészülő csepeli központi szennyvíztisztítóban keletkezik. A legkorszerűbb, környezetkímélő technológiával történő égetés során nemcsak eladható áramot, hanem olcsó hőt is termelnek,

Ajjaj. A magam részéről eddig úgy tudtam, hogy ez remek komposzt alapanyag. Számomra logikus volt, hogy ha már lakott területen nem lehet komposztüzemet építeni, akkor kiviszik vonattal/hajóval az M0 környékére és odaraknak majd egy üzemet. De úgy látszik, oda, ahol senkit sem zavarnak vele, oda inkább nem rakják. Inkább nem is csinálnak komposztot belőle, hanem elégetik. A legkorszerűbb technológiával. Nyilván. Pénz nem számít.
De vajon hol?

Tóthné Nick Dorottya, a fővárosi önkormányzat kommunális ügyosztályának vezetője szerint Budapestnek már most óriási szüksége lenne egy második szemétégetőre. A szakemberek meg is egyeztek, hogy ezt összekapcsolják a csepeli szennyvíziszap hasznosításával. A létesítményt 8-10 év múlva adhatják át. Budapest déli sávjában keresnek alkalmas helyszínt, mivel a leginkább megfelelő XVIII. kerületi Cséry-telep ellen az önkormányzat és a lakosság is tiltakozik.

Mi van?? Ki tiltakozik? Hiszen még nem is szóltak, hogy ide tervezik. Vagy már előre borítékolták, hogy ha megtudjuk, akkor tiltakozni fogunk? Naná. Ekkora faszságot… komolyan, egy lakótelep és egy kertváros közötti részre, elszórt logisztikai telepek közé… ahol már a komposztálóról is lemondtak, mert mégiscsak snassz ennyire közel a lakóhelyekhez rakni, no meg a tömérdek iszap közúti szállítása is gáz egy ilyen lakott környéken… és akkor azt gondolják, sebaj, egy hulladékégető erőmű azért még idefér?

Halló… tisztelt városatyák, ott a fővárosnál meg a kerületnél: mi lenne, ha békén hagynának már minket végre? Mi a büdös lófasz van ezen a kertvárosi részen, amiért minden szart – négysávos főutat, komposztálóüzemet, szemétégetőt – ide akarnak telepíteni, bele a pofánkba? Őszintén, mivel érdemeltük ki a pöcegödör státuszt?

Jut eszembe, atomhulladék-temetőnk mikor lesz?