Ma végre elmentünk fenyőfát is venni. Idén volt először, hogy komolyabban elgondolkodtam az élő, földgombócos fa vásárlásán. Itt vagyunk az erdő szélén, januárban akárhová is ki tudnám ültetni, mindenképpen ez lenne a tiszta megoldás.
Elmentünk a közeli kertészetbe. A fél méteres földlabdás gyökerek kerültek 4500-ba. A másfél méter magasak, melyeknek már volt is valami karácsonyi fenyő formájuk, 28500-ért álldogáltak a placcon.
– Na, kölykök, idén megint döglött fánk lesz – döntöttem.
De még az se lett könnyen. Nem tudom, milyen szuicid szándékok vezetik az árusokat, de ahogy megközelítettünk egy-egy kupacot, egy legény mindig előpattant és hiába próbáltuk elhessegetni, hogy először inkább szétnéznénk… nem tágítottak. Persze, hogy otthagytuk a fenébe a fáival együtt.
Végül úgy találtunk egyet, hogy messziről kinéztük, berongyoltunk a sűrűbe, kikaptam a fát a tartóból… és mire a legény feleszmélt volna, már mondtam is, hogy ezt kérnénk.
Hosszú évek óta először lesz másfél méter alatti fánk. Idén ennyire futotta.
Egyébként érdekes összefüggést gyanítok. A régi, kicsi lakásban rendszeresen akkora fákat vettünk, hogy laposkúszásban kellett elmásznom mellettük, ha bele akartam ülni a fotelomba. Itt pedig bőven van hely… erre folyamatosan egyre kisebbek a fák. Úgy tűnik, hogy a lakás méretének, a lakáskölcsön-törlesztőrészlet mértékének és a karácsonyfa méretének a szorzata állandó.
Recent Comments