MonthJanuary 2009

Gőz van

Érdekesen drágítottak árat a kispesti uszodában. Amikor legutóbb arra jártam, egy ezres volt a jegy. Ez egész napra szólt, ha szaunázni is akart valaki, azért külön kellett fizetnie.
Most 1280 a jegy, 3 órára szól – de benne van a szauna.

Öntudatos magyar fogyasztóként nyilván nem hagyhatom, hogy fizessek egy szolgáltatásért, de aztán ne vegyem igénybe. A gond csak az, hogy fogalmam sincs, mit lehet kezdeni ezekkel a pár négyzetméteres fabódékkal, melyeket a medencék mellé tettek.

Félre ne értsd, tudom, mi az a szauna. Iceberg Sörensen estére begőzöli a kerti sufnit, beül, időnként kátránykrémet ken a gőzölgő kőre, aztán kirohan, nyírfaágakkal csapkodja a hátát, végül belecsobban az abszolút nulla fok környékén didergő kacsaúsztatóba és elégedetten gyönyörködik a csillagos égben, miközben kedvenc jávorszarvasa vállához nyomja puha orrát. Aztán félóra múlva Hilda Sörensen kőműveskalapáccsal kifaragja férjét a tóból.

De mi az, amit egy uszodai faházban szaunának hívnak? Betettek egy elektromos hőlégfúvót? Hogyan lesz ott hideg? Egyáltalán, lehet viselni odabent úszógatyát… vagy tilos? Ha az utóbbi, akkor létezik koedukált faház is? Mert ebben az esetben mondjuk már érdekelne…

Macs

Rég volt már macskás írás.

Éppen tegnap leltároztuk fel a készletet Nejjel. Itt van a lista:

  • A legokosabb macska kétségkívül Tépőzár Gizella, aka Gizi. Elsőre ez meglepő is lehet, lányomnak például egyből kikerekedett a szeme… de még gyerekmacska, nincs egy éves – emiatt idétlen. Esze viszont, az van. Érdekes összevetni, hogyan szoktak jelezni, ha be akarnak jönni a lakásba. Kajla leül az ajtó elé és vár. Ha kell, akár egy félórát is – amíg valaki észre nem veszi. Picúr ezzel szemben az üveget kaparja – és előbb-utóbb valakit ez zavar annyira, hogy beengedi. Gizi viszont feltornázza magát a kilincsig, rákapaszkodik, majd csüng rajta. Próbálja lenyomni. Ha nem lenne ilyen megvetemedett a teraszajtó, már tuti kinyitotta volna. De az is sokat elárul, hogy az összes macska Gizitől – a még nem egyéves macskától – tanulta el, hogyan kell kinyitni a kajás szekrény ajtaját.
  • A legnagyobb egyéniség kétségkivül Picúr. Nyilván hozzájárul mindehhez, hogy ő a legidősebb – hamarosan öt éves lesz – és neki volt a legbizarabb előélete. Picúr folyamatosan keresi önmagát, önmaga macskaságát. (Hallmarks of Felinity, Brooke McEldowney-től.) Azt már írtam, amikor Kajlát másolta és faágakat hozott nekünk enni. Amióta viszont Gizi is családtag, azóta sülve-főve együtt vannak. A legöregebb és a legfiatalabb macska összebarátkoztak. Bármilyen furcsa, de Picúr tanul viselkedésmintákat a kölyökmacskától. Ugyanolyan idétlen lett, ugyanúgy rohangászik, ugyanúgy karmol, harapdál, mint a kismacska. De emellett őrzi a házat, felelősségteljesen járőrözik a kerítés mentén… esténkét pedig jön és jelent az alfa hímnek. Azaz nekem. Amikor ágyba bújok, bár fogalmam sincs, merre lehet, de nem fordulok bele a párnámba. Várok. Egy-két percen belül megjelenik, odabújik mellém. Megvan a menetrend, hogyan kell végigsimogatni. Ez 5-6 perc. Ha megtörtént, feláll és elvonul valahová aludni.
    Ha neadjisten kimarad egy éjszaka, látszik, hogy teljesen összezavarodik.
    Az érdekes az, hogy Nejtől elviseli, ha a kezébe veszi, a lányomtól elviseli, ha dögönyözi… de tőlem nem visel el semmit. Ellenben én vagyok az, akihez éjszakánként odabújik.
  • Kajla kétségkívül a legkedvesebb, legbarátságosabb macska – legalábbis az emberekhez. A többi macskával folyamatosan harcban van. Sikerült kierőszakolnia azt, hogy kétéves létére ő lett a főmacska. Emiatt nem is barátkozik, nem is vesz részt a közösségi életben. Viszont az emberekkel…. ő az ideális macska. Nem csinál semmit, ami kellemetlen lenne. Reggel kikéredzkedik, délután hazajön. Kint pisil, kint kakil. Aztán este megint elmegy, várja a sötét és a kaland. Bárki egy méteres közelébe kerül, már berreg. Imádja, ha játszanak vele, ha simogatják. Ha orvoshoz megyünk, elég, ha lenyitjuk a doboz ajtaját, már magától mászik bele. Egyedül ő képes használni a csapóajtós almot. Ő az, aki még nem karmolt meg senkit. (Egyszer az állatorvost – de akkor műteni vittük.) Ő az akit bármikor, bármilyen állapotban meg lehet simogatni, mindig hálás érte.

Szóval… ez a készlet. Jól elvagyunk.

Elveszve

Ma benéztem megint a Decathlonba… és ha már ott jártam, akkor beugrottam az Auchanba is ezértmegazért(1).

Nem is lett volna gond, ha nem kellett volna Plussz pezsgőtablettát vennem. De kellett. Viszont nem találtam sehol sem. Bejártam az élelmiszer jellegű sorokat, de nem volt. Végül fogtam nyelvet, megkérdeztem egy hölgyet.
– Ne haragudjon, hol találok pezsgőtablettát?
– Elől, az illatszer osztálynál.
– Huh… köszönöm.
De most, komolyan… ekkora marhaságot? Illatszereknél a pezsgőtablettákat?
Azért elsétáltam.

Végignéztem futólag a pultokat, de nem találtam semmit.

Aztán beugrott. Bakker, a hölgy tuti olyan pezsgőtablettákra gondolt, melyeket kádba kell szórni. Én meg beszoptam, keresem itt a Plusszokat az illatszerek között. Jó nagy marha vagyok.
Irány vissza. Természetesen a két helyszín a bolt két ellenkező vége. Nem kis boltról beszélünk, a magyar NB1 simán beleférne. Az összes szurkolóval együtt.

Aztán megint bejártam az összes pultot, sehol semmi.

Oké, ott rendezte az ásványvizeket egy hapi, megtámadtam.
– Ne haragudjon, hol találok _Plussz_ pezsgőtablettákat?
– Elől az illatszer osztályon.
– Ne hülyéskedjen.
– Nem viccelek, tényleg ott vannak.
– De onnan jövök.
– Attól még ott lesznek.
– De miért?
– Nem tudom.

Visszamentem. A kilométerszámlálóm kezdett kiakadni. Velem együtt.

Aztán félrerúgtam a kosarat és centiről centire átvizsgáltam az összes pultot, kezdve a samponoktól egészen az extra méretű tamponokig. Végül diszkrét sikkantással vettem tudomásul, hogy igen, tényleg meglettek a tabletták. Valamiért úgy gondolták, hogy az összes étkezéskiegészítő – beleértve a gyógyteákat is – jobb helyen van a tusfürdők között, mint az egy kilométerre lévő élelmiszerosztályon.
Mondjuk, értem én, minél többet bolyong a tisztelt vásárló, annál nagyobb a lehetőség az impulzív vásárlásra. De akkor miért nem dugják el a mákostekercseket a villanytekercsek közé, vagy a kotongumikat az autógumik közé? Vagy csak még visszafogottak… én pedig megsejtettem a jövőt?

(1) Így nézett ki a kosaram kifelé:

  • Egy tálca sör.
  • Vagy húsz üveg bor. (Ember, csont üres volt a borhűtó.)
  • Egy csomó energiaital, meg aktív plussz (szintén koffein+taurin).
  • Meg egy doboz “Boldog Gyomor” herbatea.

Így kerek a világ.

Megcsináltam

A héten vettem egy igazán dögös hálózsákot. 80/20 arányú (kacsatoll/szintetikus) töltettel bír, a leírása alapján a komfortfokozata +1 – -5 fok között van, de elméletileg -22-ig is bírja. Attila persze egyből lehervasztott, lefordította a prospektust: a paraméterek azt jelentik, hogy +1 – -5 között óránként aludhatsz 30-40 percet, -22-ig meg nem fagysz meg. De nem is alszol.

Mese nincs, ki kell próbálni. Már akkor elhatároztam, hogy szombat éjjel az udvaron alszok.

Csakhogy más hétfőn elhatározni ilyesmit… és más szombat éjjel kisétálni a teraszra és megborzongani. Hőmérőnk ugyan nincs, de a macskák táljában lévő vizet fél centi vastag jég fedte. Saccra olyan -2 lehetett.

Nyulak vagyunk? Ugye, nem.

Kigurítottam egy polifoamot, rövid gondolkodás után magamhoz vettem egy díszpárnát és bevackoltam magam. Ahogy kell, felvettem a kapucnit, a gallért beigazítottam az állam alá, a madzagot meg behúztam annyira, hogy csak az orrom lógott ki a nyíláson. Jól éreztem magam.
Aztán kezdett alulról hideg lenni. Ugye, a súlyom összenyomja a pelyheket, alul kevésbé szigetel a zsák. Na, mindegy, úgyis forgolódok – legyintettem. Illetve, csak gondolatban, hiszen egy ilyen zsákban annyira azért nincs sok hely a heves mozdulatokra.

Ekkor jött meg a kuvik.

Ez valami Darwin-díjra jelölt jószág lehetett, mert ahelyett, hogy csendben vadászott volna az éjszakai állatokra, elterpeszkedett egy közeli faágon és percenként belekurjantott az éjszakába. Pár órán keresztül. Tulajdonképpen nem is az volt a bosszantó, amikor megszólalt, hanem az, amikor kihagyott egy ritmust. Az ember először reménykedett, hátha elmegy… teltek a másodpercek, a figyelem megfeszült… aztán két perc múlva, amikor már kezdtek elernyedni az izmaim, megint elrikkantotta magát az a dög.
Végül mentálisan győztem le: meggyőztem magam, hogy nem aludni jöttem ki, hanem hálózsákot tesztelni. Nagyon jól elleszek azzal, hogy végiggondolom a dolgaimat. Hiszen bőven van mit. Innentől kezdve nem érdekelt a kuvik – el is aludtam szépen.
Arra ébredtem, hogy klausztrofóbiám van. Tudni kell, hogy jó 45 éve úgy alszom, hogy az egyik kezem mindig ki van nyújtva. A zsákban erre nyilván semmi lehetőségem nem volt. Be is pánikoltam. De rendesen. Levegőért kapkodtam, fuldokoltam… és azt a nyomorult madzagot is alig bírtam kiengedni. Végül kibújtam, jó nagyot haraptam a metszően hideg levegőből, majd kéjesen kinyújtóztattam a kezeimet. Utána már nem húztam be a madzagot, csak a kapucnit hajtottam a fejemre. Így váltva ki tudtam dugni a kezeimet. Igaz, ekkor viszont azok kezdtek begörcsölni. A helyzetet végül a hős kispárna mentette meg, kettéhajtottam és így pont olyan vastag lett, hogy oldalra feküdve egyenesben tartotta a fejem. Azaz nem a kezemre nehezedett a súly. Innentől kezdve aludtam, mint kannában a tej. Még az is összejött, hogy a nyílást a tarkómra fordítottam, én pedig a szöveten keresztül lélegeztem. Arra ébredtem, hogy kutyasétáltatók beszélgetnek a kerítésnél – és már jócskán világos van. Gondolom, egy ideig meglesz a beszédtéma.

Tapasztalatok:

  • Nagyobb polifoamot kell venni. Ez vagy 15 centivel rövidebb volt, mint én – és az a pár centi nagyon hiányzott.
  • Vinni kell kispárnát is. Vagy valami ruhát, ami ellátja azt a funkciót. (Nagy törölköző?)
  • Nagyon hamar be kell szerezni egy gázfőzőt. Az oké, hogy itthon bejöttem a jó meleg lakásba és felengedtem – de kint a vadonban máshogy kell felmelegedni. Például egy jó forró teával.
  • Be fogom üzemelni a laposüvegemet is. Évek óta van egy saválló fajta – ajándékba kaptam – de még csak ki sem volt próbálva. Altatónak, felmelegítőnek egyaránt jó lehet egy korty kerítésszaggató.

Nemeuklidészi seggek – update

Pedig jónak nézett ki. Jó a szerző (bár drámát még nem láttam tőle), jó a rendező és jók a szinészek, nagyon is jók.

Aztán közhelyparádé lett belőle, egy csomó pucér nővel. Jöttek sorra a természettudomány jól dramatizálható csodái. Akár pipálgathattam is volna: igen, megjött Gödel (pipa), aztán azzal kezdte, hogy ráírta alkoholos filccel Rubens egyik festményére, hogy ‘ez nem egy nő’ (Magritte, pipa), majd nem sokkal később megjelent természetesen a Heisenberg-reláció is (pipa). A párhuzamosok, ahogy vártuk, a végtelenben találkoztak (pipa). Még számítottam az ekvivalencia-egyenletre is, de úgy látszik, az már nem volt igazán dramatizálható.(1) Meg a szegény Boltzman sem. Hiszen állandó. Nem fejlődőképes.

Ha egy szóval akarnám jellemezni, akkor azt mondanám, hogy ‘hatásvadász’. Ha kettővel, akkor azt, hogy ‘nagyon akar, de’. Bocs, ez már három. A darab fő mondanivalója egyébként az, hogy Rubens, aki végig azt hajtogatja, miszerint ő mindent megfestett, a végén – Gödel hatására – elbizonytalanodik. Hiszen a mindenben, mint rendszerben, szükségszerűen lennie kell egy olyan állításnak is, melyről biztosan nem lehet eldönteni, hogy igaz-e vagy sem. Azaz a minden nem minden, a mindenen kívül léteznie kell egy másik mindennek is. Azaz az Isten sem az az Isten, akit mi a mindennek képzelünk. Azaz az igazság mindig odaát van… és mindig van odaát.(2)
Katarzis.

Jók voltak: a köszvény… és a Helene-t alakító leányzó, ahogy odatette magát. Szószerint. Meg úgy egyébként is, a szinészekkel semmi bajom nem volt, jól végezték a dolgukat. Ugyan többször éreztem úgy, hogy a monológjuknak/dialógjuknak semmi helye nincs a történetben – különösen az angyalnál, amikor elkezdett filózni azon, hogy ő most tulajdonképpen milyen lény is – de ezekről nem a szinészek tehetnek.

(1) Pedig. Például:

Haver, képzeld el, nyomod a gázt a verdában, hasítasz, mint a villám, ezer, kétezer… háromszázezer – és nem ám kilométerperóra, hanem perszekundum! – aztán odalépsz még egyet a gázra, felbőg a motor, de a kocsi nem gyorsul, hiába taposod még jobban a pedált… bazdmeg, a beleölt energiából sebesség helyett egyszerre tömeg lett!

Mi ez, ha nem dráma?

(2) Nyilván aki most hall először Gödelről, annak ez megdöbbentő lehet. De Gödelnek a fent leírt gondolata már annyira, de annyira közhely lett, hogy aki itt hallott róla először, az nem nagyon lehet büszke magára.

[Update]
Azért hadd írjak még egy pozitívumot az előadásról. Az alapötlet, mármint az, hogy mi mentén feszüljön egymásnak a két géniusz, tényleg jó volt.
Rubens: – Azt festem, amit látok – mert az a valóság!
Gödel: – Ha használná az agyát, tudhatná, hogy amit lát, az nem a valóság!

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑