Tabletpc éledezik

A tabletpc-vel való ismerkedésem egészen új dimenzóba jutott.

Utoljára ott hagytam el a fonalat, hogy kipukkadt az USB chip, emiatt nem tudtam a gépet újratelepíteni. (Ugye, nincs beépített cédé.) A comment power(1) révén megkaptam a DeltaLine címét, elvittem, szépen ki is cserélték a chipet. (28+áfa… de legalább sikerült.)

Az izgalmak utána kezdődtek.

Ahogy hazavittem, egyből újra is telepítettem. Először kiváncsiságból Vista ment rá. A teljesen feltöltött akksi, úgy, hogy semmi aktivitás sem volt a gépen, 47 percig bírta volna. (Folyamatosan figyeltem, amíg 100-ról 40%-ra esett a töltöttség, irkáltam, mennyit saccol magának, majd ebből extrapoláltam vissza – végül átlagoltam.) Jó, nézzük a Windows 7-et. Az már nem követte el azt a hibát, hogy saccolgatott volna, itt stopperrel mértem a fogyást. Határozottan lassabb volt… viszont nem ismerte fel sem a wifi hálókártyát, sem a vezetékeset. Meg a hangkártyát, meg a videókártyát. (Ez utóbbi külön övön aluli ütés volt, mivel így nem tudom forgatni a képernyőt, attól függően, hogy gépelek, vagy rajzolok.)
Szóval, maradt a jó öreg XP.

Feltettem, felszórtam rá a gyári lemezről a drivereket, segédprogramokat… aztán körbenéztem. Minden remekül működött. Pár óra után eljutottam a wifi beállításához is. Hálózat keresése… nincs elérhető a láthatáron. Hmmm… oké, menjünk le a földszintre, az Access Point mellé. Odatettem két centire. Akkor sem talált hálózatot. A francba.
Biztos én bénáztam el valamit.
Áttúrtam a teljes konfigot, cserélgettem a drivereket, macskát kecskét áldoztam a teraszon… semmi. Feladtam.
Összehívtam egy konzíliumot. Megkértem a kollégámat – akitől két éve vettem – hogy nézzük át ketten, hátha találunk rajta valamit. Szétkapta, megvizsgálta az antenna illesztését… rendben volt. Átnéztük újból a beállításokat, ott is rendben volt minden. A wifi kártya tökéletesen látszott, az oprendszer szerint hibátlanul működik. A driveren volt külön kapcsoló, az is azt mutatta, hogy be van kapcsolva és működik. Hardverkapcsoló? Az nincs rajta. Az egy dolog, hogy én sem találtam, de a kollégám sem, aki korábban már többször is darabokra szedte.
Még bátortalanul megkérdeztem a cég hardveresét, ő tutira vette, hogy megtört a kábel.

Hát, nem volt más hátra, visszaoldalogtam a szerelőhöz. Hogy nézze már meg, mi van azzal az antennával, miért nem veszi a jelet. Szerencsére már kinőttem a hőbörgő korszakból, nem azzal kezdtem, hogy berúgom az ajtót. Megint bejött, hogy ha valami bizonytalan, akkor inkább szerényen viselkedünk. Mert az is lehet, hogy minden előzetes óvintézkedés ellenére is mi vagyunk a hülyék.

Másnap rácsörögtem a fazonra.
– Helyzet?
– Kész – válaszolta.
– Izé… mi volt a baj?
– Semmi. Szoftver.
– Miiiii?
– Láttam, hogy van rá telepítve egy gyári segédprogram, az EasyMenu. Abban volt kikapcsolva a wifi.
– Na, ne. Annak a drivert kellene kikapcsolnia – de a driver határozottan be volt kapcsolva!
– Nem. A gépben van wifi kapcsoló, de elektronikusan nincs kivezetve a házra. A fizikai kapcsolót ebből a segédprogramból lehet kapcsolgatni.
– Jézusmária. És mi van, ha nem teszem fel ezt a segédprogramot? Az életben nem jövök rá, hol van a wifi kapcsoló.
– Igen.

Persze rohantam a gépért boldogan. A szerelőre is úgy kellett rátukmálnom egy ezrest.

A hétvégén telepítek.

(1) Köszönöm. Egy kézzelfogható bizonyíték arra, hogy érdemes blogolni. :-)

Olvasgatok

A magam részéről azért nem vagyok teljesen pesszimista, még a sajtót illetően sem. Egy ideig lehet még sokkolni az embereket a válsággal, a válságtudat mélyítésével… de el fog jönni az az idő, amikor már mindenki csak legyint az ijesztgetős hírekre. Ekkor a sajtónak, már csak a példányszámok miatt is, váltania kell – és áttérnie az olyan írásokra, melyek arról szólnak, hogyan lehet kimászni ebből a slamasztikából.(1)

Nem akarom elkiabálni, de ma például ezt a cikket találtam.

(1) Ez alól a mi országunk biztosan kivétel lesz. Érdekes módon, a válsághangulat fenntartása mindkét politikai oldalnak kedvez – ergo a pártos médiák valószínűleg le fogják tojni a példányszámot.

Válság van

Bizony.

Elsősorban bizalmi. Hiszen ma már a pénz sokkal folyékonyabb valami, mint ha csak azt a fémszálas papírdarabot nézem. Elhiszed, hogy öt tevekaravánnyi mirhám van? Elhiszed? Mert akkor biztosan adsz nekem egy sört, úgy, hogy később visszafizetem.
Aztán ez a bizalom eltűnt. Ma már azt mondod, nem érdekel, mennyi a mirhám – vagy fizetek most, vagy igyam azt, amit a tevémből csapolok.

Ez már önmagában is elég szomorú.

Még szomorúbb az, hogy emberek nem is kis csoportjának ez a bizalomvesztés nagyon jó üzlet. Igen, a sajtóra gondoltam. Nekik minél nagyobb a katasztrófa, annál jobban fogynak a termékeik. Gondoskodnak is róla, rendesen.

Aztán az egyszeri cégvezető agya egy idő után feltelik. Mindenhonnan ez jön, hogy válság van, innen is kirúgtak X embert, onnan meg tízszer annyit. Elgondolkodik. Bakker. Akkor neki is valószínűleg ki kell rúgnia az embereket. Ráadásul a piac is olyan most, hogy pozitívan értékeli a kirúgásokat. Tudod, a piac szintén bizalom alapú. Az a cég, aki mostan nem rúg ki embereket, azt az üzenetet közvetíti a plebs felé, hogy nem érti a válságot. Hiszen már az újság is megírta, hogy embereket kell kirúgni.

Ez a hosszas bevezető egy tábláról jutott eszembe. A munkahelyi büfénk ajtaján lóg.

Arról van szó, hogy az alagsori éttermet és a földszinti büfét ugyanaz a cég üzemelteti. Az utóbbiban az ilyen helyeken szokásos cuccok vannak: kávé, üdítő, csoki, cukor, gyümölcs, cukrász- és péksütemények, hideg és meleg szendvicsek. Ezek közül egyedül üdítő kapható az étteremben is. Ha megnézed, a cuccok jó része tipikus ebéd utáni kiegészítő, de ismerek olyan kollégákat, akik ebédelni is inkább ide járnak.
Jártak.
A cég ugyanis létszámot csökkentett. Hiszen válság van. Csakhogy a jelenlegi személyzettel nem tudják ellátni a feladatot, valamit viszont mondani kellett… ezért kiakasztottak egy táblát az ajtóra:

A büfé minden nap 11.30-13.00 között ebédszünet miatt szünetel.

Elegáns meghajlás.

Bagósok, eh

Még jó régen beírtam a határidőnaplómba, hogy január közepén figyelni kell az MVP Summit regisztrálós oldalára, mivel akkortájt fogják megnyitni. Ma este hétkor ránéztem – és azt láttam, hogy helyi idő szerint 20.00-kor indul a móka. Összeszedtem minden szóbajöhető adatot egy text fájlba, 19.50-től pedig percenként frissítettem.

Hogy miért ez a nagy buzgóság? Amikor először voltam, akkor nem érdekelt. Elalszok én bárhol – mondtam – Ahol lesz hely. Igenám, de most már ismerem a lehetőségeket… és tudom, hogy nagyon nem mindegy, melyik szálloda is lesz végül.

Szóval ott jártam, hogy nyomkodtam a refresh-t, mint süket a csengőt – aztán 19.59-kor már bent is voltam. A lehetőségekhez képest gyorsan kitöltöttem az összes űrlapot. 20.08-ra értem el a szállodakiválasztó formhoz – és a Hyatt-be már nem volt hely. Nyolc perc alatt megtelt.

Persze lehetett rá számítani: a négy szálloda közül ez az egyetlen, amelyikben lehet dohányozni.

Azért úgy elképzelem, hogy sokszáz dohányos lógó nyelvvel ült a gép előtt, idegesen topogott a lábával 19.58-kor… majd nyitás után az első űrlapokat füstölgő billentyűzetről nyomta tele kamu adatokkal, csak hogy minél hamarabb az utolsó oldalon legyen, ahol szállodát lehet választani.