Month: January 2009

Talán van még, aki nem ismeri

Még ősszel kaptam egy nagy adag szakkönyvet a Microsofttól. (Hja, az MVP lét előnyei.) Kettőt már átfutottam, de igazából ezen a hétvégén jutottam el odáig, hogy mindegyikből kiszedjem a gyári cédét és az ebook-okat felmásoljam a nasra. Pontosabban, ez volt a terv. Csakhogy nem mindegyikben volt cédé, és ha volt is, akadt olyan, amelyiken nem volt rajta a könyv. (De komolyan, elindítottam a startcd.exe-t, kiválasztottam, hogy könyv megtekintése… erre azt mondta az alkalmazás, hogy a könyv.pdf nem található. És tényleg nem volt ott.) Hát… izé. Most mit csináljak? Végülis legális könyvek, de azért ajándék is… jó lenne, ha meglennének… de reklamálni?
Aztán beugrott.
Nemrég hallottam egy kedves ismerőstől erről az oldalról. Elmentem. Szétnéztem. Csodálkoztam.
Pillanatok alatt lekaptam a hiányzó könyveket.

Meg még vagy két GB egyebet is.

Saccra 4-5 emberöltőnyi könyv figyel most a merevlemezemen. Miközben ezek a könyvek 3-4 évente avulnak el. Nem igazán tartom valószínűnek, hogy mindet el fogom olvasni – de valahol kellemes érzés, hogy itt vannak, ha bármikor szükségem lenne valamelyikre, akkor csak kattintanom kell és hajrá.
Meg is volt a vasárnap délutáni programom: szörföztem a szakkönyvekben. Gyorsolvasással felmértem, melyik, miről szól, milyen mélységekbe süllyeszti az ekevasat… ha érdekeset találtam, kicsit hosszabban is beleolvasgattam – szóval összeállítottam fejben egy katalógust.
Most már csak az alvás helyett kellene kitalálnom valami rövid, de hatékony pótszert.

Kedves Befektetők!

Időnként elő szokott bújni az az összeesküvés-elmélet, hogy az állam szándékosan teszi tönkre a BKV-t, a postát, a vasutat… hogy majd egy bizonyos befektető ócsóért meg tudja venni.

Azt hiszem, itt az idő, hogy szóljunk annak a befektetőnek: lassan már jöhet.

Búvár

Ez a lemez egy tipikus búvárlemez. Körülbelül tizenöt évenként előjön, gyomorszájon vág, majd visszabújik, újabb tizenöt évre.

Most éppen tervet írok (utolérés van, bébi!), közben pedig teljesen véletlenül rányomtam a V-Motorock 2-es lemezére. És egyből löttek is a tervírásnak.
Gyomorszájon vágva… szökik az ihlet.

Pedig abszolút értelemben nem egy világklasszis lemez. De szubjektíve… Az első három lemez között volt, melyet pelyhedző állú kamaszként vettem. Alig volt rojtosra hallgatva. Alig kötődnek hozzá édes-fájdalmas-balfasz emlékek… hogy csak a német élményeimre gondoljak.

Aztán évek teltek-múltak, lemez elfelejtve… majd búvárpatakként váratlanul felbukkant jó tizenöt évvel később, egy fergeteges – és meglehetősen zavaros – buliban, az egri Kazamata borozóban. Akkor már Nej megvolt, én meg már rég túl voltam az ereszdelahajaménvagyokarongylábkirály korszakon… aztán mégis. Kirúgtuk a ház falát. Mármint a hapsik. Az ilyesmit a nők… nem igazán értik.

Majd eltelt újabb tizenöt év.

És most megint rákattintottam. Tényleg nem egy relativitáselmélet…. de nagyon eltalált anyag. Amikor például felcsendülnek ennek a számnak a bevezető taktusai… az ember szíve összeszorul… és csak annyit mond: bakker. De fáj.

Változások

Egy Scott Adams karikatúracsík szavakban.
Dilbert és Dogbert beszélgetnek.

– Egy szimbolikus könyvet írok a változásokról – közli Dogbert – Két tehénről fog szólni. Az egyik ódzkodik tőle, a másik viszont lelkes híve a változásoknak.
– És…?
– Megdöglik mind.