Calendaring

Annyira dühös vagyok, hogy a fejemet körülvevő lila ködtől szinte nem is látom a billentyűzetet. Kész szerencse, hogy az idegességtől meg a kezem remeg, így a két bizonytalanság legalább kiegyenlíti egymást – tudok gépelni.

A harmadik napomat cseszem el, pusztán azért, hogy működjön a calendar szinkron – úgy, ahogy régen is működött. Félresöpörtem mindent: hipersürgős projektet az ügyfélnél, fizetős munkát maszekben, mindent. Ennek most sokkal magasabb prioritása van.
És ennek ellenére három napja nem boldogulok vele.

Ha legalább lenne valamilyen eredménye… de csak romok, mindenfelé. A munkahelyi gépemen teljesen szét lett verve a kapcsolat, Activesync újratelepítve, patchek, legfrisebb verziók felrakva… hiába. Az itthoni desktop géppel túl sok mindent nem tudok kezdeni, az átok WDMC a Vista része, nem lehet külön kezelni. A PDA pedig… az a legelveszettebb: a mai nap során tíznél többször nyomtam rajta hard resetet, most is a saját vérében fekszik az asztalon, használhatatlanul. Az évek során összecsiszolódott finom szinkronnak nyoma sincsen, mindenfelé csak hullák hevernek a csatatéren.

Egy centivel sem vagyok beljebb. Egyedül a hajam színén látszik, hogy csinálok is valamit.

Kipróbáltam a Google calendart. Azt kell mondjam, az is leverte a lécet. Az ötlet első ránézésre jó… de ha nagyobb mennyiségű adatról van szó, úgy elfekszik, mint hatvanas szög a részeg ácsmester csapkodásai alatt. Elkövettem azt a hibát, hogy több ezer bejegyzéssel próbáltam meg két gépről, kétoldalú szinkront kiépíteni. Tragikomikus volt. Egy szinkronizálásra az adatok 10-20%-a érintetlen maradt. A kiválasztási algoritmus teljesen véletlenszerűnek tűnt. Négyszer-ötször is rá kellett nyomni, hogy ránézésre összeszinkronizálja legalább az egyik gépet rendesen. (Mint utólag a törlésnél kiderült, még így is kimaradt a bejegyzések jó egynegyede.) Ha a két szinkron durván 80%-os hatásfokát összeszorzod, ki is jön egy 64%-os érték.
Igen, sejtem, mit akarsz kérdezni. Mi a francnak van nekem több ezer bejegyzésem? Azért, mert ezt szoktam meg. Nem kérnek enni. 2002 óta durván 12000 bejegyzésem gyűlt össze. A szinkronizálást nem zavarja a mennyiség, hiszen az ablak, amelyen belül egyáltalán vizsgálnia kell a két calendart, az nálam 3 hónap. A régebbi adatok meg elvannak maguknak a szerveren, illetve a pst-ben. Nekem pedig jó, hogy ha évekre visszamenőleg meg akarom nézni, mikor is csináltam ezt meg azt, akkor pillanatok alatt megvan. (Oké, a kezdeti szinkronizációk durvák, de ha egyszer beáll a rendszer, akkor már semmilyen komolyabb terhelés nincs.)

A Google calendar ott hibázza el, hogy nincs benne időablak. Mindig mindent szinkronizál. (Egy kicsit érezhető is a Google gondolkodásmód: ugye a postafiókban sincs törlési lehetőség, mert úgyis annyi helyünk van, hogy nem tudunk vele mit kezdeni.) Nos, ez a mennyiség azért már keresztbeakadt a torkán. A sokadik reménytelen oda-vissza szinkronizáció után vissza is vonultam. Itthon kimentettem a tavaly november előtti bejegyzéseket egy archív pst-be, aztán mindkét oldalon kegyetlenül letöröltem a korábbiakat. Ez volt az a pillanat, amikor a Google calendar végleg megadta magát. Az egyik gépről forszírozva még letörölt addig, hogy a darabszám immár megegyezett a gépen lévővel, de utána a másik gépen már meghülyült. De olyannyira, hogy teljesen szétzilálta a szerveren lévő adataimat, végül un kellett istallálni magát a programot is, sőt, ki kellett dobnom a Google accountomhoz regisztrált calendart is. Nagytakarítás, visszastoppolás. Aztán amikor immár a relative kevés adattal létrehoztam egy újabb osztott calendart, akkor már szépen működött a kettős szinkron, oda-vissza.

De ekkor derült ki, hogy nem viszi át a ‘kategória’ értéket. Innentől viszont kuka.

Rémlett, hogy van valami hasonló a Microsoftnál is. Tényleg van, Outlook 2007 kell hozzá.

Nagyítás

Ha átváltunk Calendar nézetre, ott látható, hogy vannak bizonyos érdekes lehetőségek. Kipublikálhatjuk a netre a naptárunkat, csinálhatunk másodlagos calendart és azt publikálhatjuk ki… mindent lehet, csak Live Id legyen hozzá.
A képen már az látható, amikor a saját Outlookomban lévő mindkét calendart kipublikáltam és a benti gépemről fel is vettem. A három naptár úgy van egymásra téve, mint az írásvetítő fóliái, az egész egy közösnek látszik. (Igen, azért is dupla mindegyik bejegyzés, mert ugye az otthoni és a benti calendar szinkronban van. Legalábbis ezen a héten.)

Itt már nem tapasztaltam anomáliákat – igaz, ekkor már csak kis mennyiségekről volt szó. Rendben látszottak a kategóriák is… de azért ez sem tökéletes.
Gondoljuk végig. Egyik helyen vezetem az egyiket, a másik helyen a másikat. A kettő fóliaként fekszik egymásra. Csakhogy. Mivel a PDA szinkronizál is közöttük, így a benti gépen – ahol jól működik a szinkronizáció – mindent kétszer fogok látni… míg az itthoni gépen – ahol amiatt a szutyok WDMC miatt nem működik jól a szinkronizáció – lesz amiből egyet, lesz, amiből kettőt.
Hát… egyik oldalon sem ez az, amit szeretnék.
Mi lenne, ha kihagynám a PDÁ-t? A benti gépen csak a munkahelyi dolgokat vezetném, az otthonin meg csak a privátot. Ezek külön fóliákon lennének – és mindenhol a két fóliát egymásra fektetve látnám. Nem rossz… de mi van a mobilitással? Ekkor ugyanis nem lesznek elérhetők az adatok sem a PDÁ-n, sem a neten. (Az MS megoldásnál sajnos nincs webfelület.)
Jó… akkor mi lenne, ha a PDÁ-t csak az egyikkel szinkronizálnám össze? Balhé. A PDA ugyanis mindig csak az első fóliát látja, az interneten keresztül bekonnektált calendart már nem.
Ez is kuka.

Maradt a PDA szinkron(1). Tabula rasa mellett.

A benti gépen lepucoltam az Activesync-et, de brutálisan. (Registry- és fájlszinten is.) Itthon a PDA kapott hideg resetet. Mielőtt bármit szinkronizáltam volna, lokálisan letöröltem mindkét asztali gépen minden felesleges bejegyzést. Az otthoni gépen szépen le is ment a szinkronizáció. A munkahelyi gépen még nem tudom… sajnos VPN-en keresztül nem lehet a PDÁ-t az USB-re csatlakoztatni.
Egyelőre marad a reménykedés. Ha működik, akkor sóhaj. Lehet újból az égetően sürgős dolgokkal foglalkozni. Ha nem… akkor marad az itthoni gépen a downgrade, Vistáról XP-re. Azért röhej… az egész internet arról hangos, hogy ezerrel jön az új Windows, a 7-es… én meg pont most indulok el az ellenkező irányba… azért, mert van egy számomra kiemelten fontos komponens, melyet a Vistában elböktek. A végleges W7-et meg nem bírom megvárni.

Ja, hogy miért fekszik a vérében a PDA, ha azt írtam, hogy rendbe lett téve rajta a szinkron?
Na, ez volt az éjszakai horror. Úgy hívják, hogy Opera Mini.
A hideg reset után ugyanis vissza kellett mindent telepíteni a cuccra. Alapvetően nem használok sok programot, volt rajta egy jelszótároló alkalmazás, egy Haali Reader, egy magyar billentyűzet, egy angol és egy német szótár, meg az iGO. Meg az Opera Mini.
Ezeket kellett volna visszaraknom.
Az OM-ig nem is volt semmi baj. Az ugye Java alapú – és ezen a vacak 2495b iPAQ-on ilyesmi nincs. Sőt. A Windows Mobile 5 alatt Midlet Manager sincs. (Ez biztosítja a Java VM-et.)
Ezzel indult be a hullámvasút.
El se hiszed, mennyi Midlet Manager van. A legtöbbjük fizetős, de van, amelyik ingyenes. Persze a legtöbbjük fel sem települ. Nem cifrázzák túl, egyszerűen csak közlik, hogy ‘setup was unsuccesful’. Végül az az egy-kettő, amely végre fel is megy, már nem működik: képtelen futtatni az Opera Minit.
Naív gondolat az is, hogy majd a PDÁ-ról böngészve telepítgetek ezt meg azt a netről… felejtsd el.
De vannak komplett csomagok is: lelkes emberek egybecsomagoltak egy garantáltan működő Midlet Managert, az Opera Minit, sőt, raktak mellé még Gmail klienst is. Nálam egyik sem működött.
Feltúrtam a HP oldalát, de két éve nem adtak ki semmi frissítést ehhez a készülékhez. Feltúrtam a Microsoft oldalát is, de csak óraátállításokat kezelő javítócsomagok voltak rajta. A legdurvább pofont a PDA gyári telepítőcédéjétől kaptam: a telepítőalkalmazás el sem indult, mert azt mondta, hogy neki minimum Windows 2000 vagy XP kell, szóval legyek kedves, upgradeljek. A 64 bites Vistáról.
Az ilyen faszkalap fejlesztőket tudnám stégtartó cölöpnek beverni a balatoni nádasba.

Nem borultam volna ki annyira, ha nem tudtam volna, hogy az első hideg reset előtt a PDÁ-n _volt_ Opera Mini. Többször is az mentett meg, amikor valami blogbejegyzést kellett gyorsan publikálnom. (Lsd. Barcelona.) De hogyan került rá, ha most egyszerűen képtelen vagyok Java VM-et varázsolni alá? Felfoghatatlan.

Természetesen mindegyik nekifutás úgy történt, hogy előtte hideg resetet nyomtam: máshogy ugyanis nem lehetett kipucolni a korábbi próbálkozásokat.

És most, hogy megint hajnal van, és itt vagyok, egy tömény szívásokkal átmúlatott nap után, romokkal körbevéve, legszívesebben fognám a tegnap hajnali csákányt, kimennék az udvarra, felvernék egy kisebb gödröt, meg egy nagyobbat és beléjük hajigálnám a PDÁ-t meg azt a nyomorult desktop gépet, rajta minden szívásom ősforrásával, azzal a kib@szott WDMC programmal… majd visszaszórnám a földet és sátáni kacagást hallatva taposnám meg, páros lábbal ugrálva rajta, nehogy a kutyák holnap kiássák.

Luddita. Az akarok lenni.

(1) Azért az erőfeszítések nem vesztek kárba. Most már megvan a koncepció, hogyan fog összeállni egy kényelmesen használható, családi közös naptár. Akár a Google, akár az MS megoldás jó lehet.