Kiesve a szinkronból

Mivel mára semmi jó témám sincs(1), így dühöngök egyet.

Két napja viszi el a délutánomat ez az átkozott Windows Mobile Device Center. Már az elődjét, az Activesync kliensprogramot sem kedveltem, de ez a borzalmas WMDC még azon is túltesz.

Miről is van szó?

Évek óta működött nálam a következő rendszer:

  • Van a munkahelyi gépem, melyen XP fut.
  • Van az itthoni tabletpc-m, melyen XP fut.
  • Van egy HP IPAQ2495 PDÁ-m, WM5 oprendszerrel.
  • Mindkét számítógép szinkronizál USB kábelen a PDÁ-val. (A levelek értelemszerűen csak az egyikkel, de minden más mindkettővel.)
  • Emellett van egy állandóan betegeskedő desktop gépem, mely hol működik, hol nem.

Tehát itthon a fő gép a tabletpc volt. A két általam használt gépen az Outlook (2007) kliensek tökéletesen szinkronban voltak a PDÁ-n keresztül – és nem utolsósorban minden ott volt hordozhatóan a PDÁ-n is.

Ez a felállás szép lassan kezdett megváltozni. Egyfelől a folyamatos hardvercserék miatt a desktop gépem kezdett egyre jobb – és egyre megbízhatóbb lenni. Másfelől pedig a tabletpc kezdett egyre többet betegeskedni. (Most is szervízben van.) Végül eljutottam oda, hogy használjunk mindent arra, amire kitalálálták: az extra slim tablet legyen a mobil, az utazós számítógép – netpc – a desktop meg az alap otthoni számítógép.

A két ünnep között át is állítottam erre a koncepcióra mindkét gépet.

Látszólag minden jól is működött. Látszólag.

Még mindig egy kis magyarázat: a desktop gépbe végül 8 GB memória került (a virtuális labor, ugye), emiatt kénytelen voltam 64 bites Vistát telepíteni. Amennyire ellenszenves volt eleinte, annyira kellemes csalódás lett végül: eltekintve attól, hogy nincs rá semmilyen (se Cisco, se Checkpoint) VPN kliens, így kénytelen vagyok egy virtuális XP-ről dolgozni, ha otthon vagyok… meg eltekintve attól, hogy a konfig videólejátszásra alkalmatlan, mert képtelenség gatyába rázni rajta a codec dzsungelt, szóval ezektől eltekintve egészen jól megvagyunk.

Eddig. Ez a mostani szívás viszont valószínűleg rendesen alá fogja ásni a bimbózó kapcsolatunkat.

Indulásképpen lebontottam a partneri kapcsolatot a PDA és a tabletpc között. (Ez is megérne egy elmélkedést, miért van kettőben maximalizálva a partneri kapcsolatok száma.) Utána rádugtam a desktopra, felismerte… majd durván 40 másodperc múlva a WDMC bontotta a kapcsolatot. Csak néztem, mint a macska, amikor Nej sikoltva rángatta ki a kajásszekrényből. PDA visszakapcsol, connection rendben… 40 másodpercig. Téptem egy ideig a hajam… amíg végül rájöttem, mi is történik. A PDÁ-n be van állítva, hogy 30 másodperc passzivitás után kapcsolja ki a képernyőjét. Nem az egész készüléket, csak a képernyőt. Ez az Activesync-et soha nem zavarta, simán élt tovább a kapcsolat. Bezzeg a sokkal fejlettebb WDMC! Az egyből lebaszta a biztosítékot, ahogy elment a PDÁ-n a kép. Előtúrtam a régebbi HP1940 kütyüm kombinált kábelét (USB+220-as töltő), majd beállítottam, hogy ha töltőn van, akkor ne kapcsolja ki a képernyőt. Így már folyamatosan volt kapcsolat.
Az osztrák katona mindig győz.

El is indult a szinkronizáció. Első körben letörölt mindent, ami a régi kapcsolathoz tartozott, majd visszaírta gyakorlatilag ugyanazt (a pst fájl mindkét outlook mögött ugyanaz volt, az akció előtt hoztam szinkronba a kettőt), de ez ellen egy szavam sincs, ez így logikus.

Igazából nem is ettől a lépéstől féltem, hanem attól, hogy mi lesz a benti gépemmel. De az is simán vette az akadályt. Az ActiveSync nem foglalkozott azzal, hogy a másik partneri kapcsolat időközben le lett cserélve, az sem érdekelte, hogy azon keresztül milyen disznólkodások folytak – egyszerűen csak szinkronizálta az adatokat.

Itthon újból rádugtam a desktopra. Egy kicsit furcsa volt, hogy megint végigszinkronizálta az összes adatot, de tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen kettős kapcsolat beállása hosszú idő.

A következő nap rádugtam a belső gépemre… és lementem hídba. Azt mondta az Activesync, hogy egy ilyen nevű géppel már van egy kapcsolata, legyek kedves ezt nevezzem át. Na, ez akkora faszság volt, hogy percekig csak üres tekintettel bámultam a képernyőre. Azt is írta, hogy ha nem nevezem át, akkor csak guest kapcsolatot tud létrehozni, ami semmire sem jó. Átneveztem. Innentől a szinkronizáció rendben lement, sőt, egész nap szépen működött. Vittem fel új kontaktot, taszkot és megbeszélést is, mindegyik kikerült szépen a PDÁ-ra.

Otthon rádugtam ismét a desktopra, szinkronizáció rendben lement. A WDMC sem foglalkozott azzal, hogy a másik kapcsolat neve megváltozott. Leellenőriztem a kontakot: oké. A taszkot: oké. A megbeszéléseket: sehol. Nonemá, netene. Nézegettem, mit tudnék esetleg állítgatni, hogy a PDÁ-n szemmel láthatóan meglévő megbeszélések felszinkronizálódjanak… de nem találtam semmit. Tesztként létrehoztam közvetlenül egy bejegyzést a PDA naptárába, az fel is szinkronizálódott. De az, amelyiket a másik partner hozott létre, az nem. Még akkor sem, ha direktben belemódosítottam.

A következő nap a munkahelyi PC ugyanazzal a barom idióta üzenettel fogadott. Gondoltam, kipróbálom, milyen lehet guestként. Semmilyen. Hibaüzenettel elszállt az Activesync. Viszont, amint újból rádugtam a PDÁ-t, kérdés nélkül létrejött a kapcsolat, fel is szinkronizálta az otthon létrehozott megbeszélés jellegű bejegyzéseket. Azokat is, amelyeket a PDÁ-n hoztam létre és azokat is, melyeket a másik kapcsolat, azaz a desktop gép hozott létre.

Idehaza viszont megint ugyanaz: a WDMC nem volt hajlandó felszinkronizálni azokat az adatokat, melyeket a másik kapcsolat hozott létre. Pontosabban, a másik kapcsolaton létrehozott taszk, kontakt és notes adatokat szó nélkül felolvasta és szinkronizálta – de a megbeszéléseket valamiért nem. És csak egy irányban: visszafelé az Activesync rendesen kezel minden adatot.

Ha láttál már WDMC kezelőfelületet, tudhatod, hogy szinte semmilyen beállítási lehetőség nincs rajta. Az eventlogban sincs semmilyen bejegyzés. Az interneten meg se próbáltam rákeresni a jelenségre, hiszen kizárt, hogy pont ilyen szituációról legyen valakinek is értelmes mondanivalója.

Kész.

Egy ilyen baromságon felborult a koncepció. Hiába van itt egy hiperszuper felturbózott desktop gépem, nem tudom elsődlegesként használni. Nekem ugyanis az Outlook naptára olyan, mint másnak az oxigén. Abban vezetek mindent… de tényleg mindent. És impulzusszerűen. Abban a pillanatban, ahogy eszembe jut valami, egyből bele is írom, mert amennyire mostanság szét vagyok esve, az is ajándék, hogy időnként még bevillanak az események. Mikor kit kell felhívnom, mikor hová kell mennem, mikor járnak le az igazolványaim, mikor melyik családtagnak van egyéni programja, mikor tervezünk közös megmozdulásokat… és persze minden abszolút részletesen: minden bejegyzésben emlékeztetők, telefonszámok, címek, elérhetőségek. Tényleg ott van benne az életem. Ráadásul éveken keresztül hozzászoktam, hogy mindez mindig – és tényleg mindig – a rendelkezésemre is áll, akár egy istenhátamögötti erdőben is.

Az speciel nem jöhet szóba, hogy downgrade-elek. Anno kinlódtam rendesen, milyen operációs rendszerem legyen, már nem tudom, mi bajom volt a 64 bites XP-vel, de úgy emlékszem, valami volt.
A másik út az lehet, hogy a benti gépemet frissítem Vistára… de annak az esélye annyi, mint hóembernek a Bahamákon. Az, hogy nekem legyen bent egy napom, amikor nem kell hozzáférnem semmihez… esélytelen. Ráadásul, ha elmegyek ebbe az irányba, még egyáltalán nem biztos, hogy meg is oldódik a problémám, mert az is lehet, hogy az alap probléma az, hogy a PDA WM5 operációs rendszere nem tud együttműködni a WDMC-vel… akkor pedig megette a fene, mert a HP ehhez nem ad ki WM6-ot. Csak.
Az nyilván megint nonszensz, hogy állandóan menjen a háttérben emiatt egy virtuális XP… arról nem is beszélve, hogy az USB kábellel is lennének gondjai.

Röviden szólva: ‘sírni fogok’ kategória. Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy meglehetősen utálom az Activesync programot. (Nem keverendő össze az Exchange szerver Activesync szolgáltatásával.) Anno a Heathrow folyosóján készült is rólam egy kompromittáló fénykép, amint éppen meggyalázok egy ActiveSync óriásplakátot. Tényleg minden bajom volt vele: többet fagyott, mint egy Szaratov hűtőszekrény… a PDÁ-t rezignáltan csak soft resettel kapcsoltam be, ha szinkronizálni akartam… a Onenote szinkronizációt kerülni kellett, mint a pestist… de azért alapvetően működött.
Nem gondoltam volna, hogy ezt a produkciót egy elméletileg fejlettebb program alul fogja tudni múlni.
De sikerült.
Fogalmam sincs, mik lehetnek a rejtett buktatók… de egész biztosan tömkelegével lehetnek, ha egy ekkora szoftvercég évek óta képtelen egy normálisan használható offline szinkronizáló programot készíteni egy olyan kütyühöz, melyen az ő operációs rendszere fut, és egy olyan PC-hez, amelyen szintén.

(1) Mert velem mostanában nem történik semmi. Mwhaha. Majd mesélek. Egyszer.

This entry was posted in IT.

5 thoughts on “Kiesve a szinkronból

  1. Nálam ez a szinkron koncepció réges-rég megbukott. Egyszerűen van a céges outlook + a telefonban blackberry, ez a naptár és a céges levelek.
    A magánjellegű egyebekre meg ott a gmail, okos kis firefox pluginekkel.

  2. Na jó, de ekkor külön vannak a munkahelyi elfoglaltságaid, meg a magánjellegűek – pedig mind a kettő ugyanazt az időt – a tiédet – használja.

  3. Bar nem vagyok egeszen meggyozodve rola, hogy az Outlook kezelni tudja, de csak kepesek voltak a WebDAV protokoll supportjat bepakolni mar. Mindenesetre en tudom neked ajanlani a Google Calendar nevu szolgaltatast, semmi egyeb nem kell hozza, csak netkapcsolat. WebDAV-on at szinkronba hozza a ket fogep, a pda pedig idonkent leszedi. Bar task-okat igy kozvetlen nem tud, de ha neked elegseges csak maga az idopont, meg elotte a figyelmeztetes, akkor ez a te alkalmazasod. (Megbeszeleseket tud, resztvevoket, mindent hozza tudsz adni).

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *