Date2008. December 09. Tuesday

Most akkor kell a pénz?

Múlt héten készpénzt akartam berakni a folyószámlámra. Citibank. Nyilván a külvárosi irodákban ezt nem lehet, azok csak hitelcentrumok. Bementem a Dózsa-Váci sarkon lévő kirendeltségbe. Az őr látta, hogy tanácstalan vagyok, elmagyarázta, hová kell beállnom és előtte milyen formanyomtatványt kell kitöltenem.
Elolvastam.
Azt mondja, név, bankszámlaszám. Mennyi zsét raksz be. Nyilván. Aztán bankkártyaszám. Az meg mi a szösznek? Következő rovat. Anyja neve. Személyi igazolvány száma. Személyi igazolványt kiállító hatóság megnevezése.
Itt röhögtem fel hangosan. Eszeteken vagytok? Halló, Mr. Bank! Pénzt hoztam! Tudják, ha ebben a forrásínséges időkben már nem emlékeznének rá, ezek azok a színes, fémbetéses papírlapok. Mindenféléket lehet vásárolni értük.
Bevágtam az üres papírt a kukába, kijöttem. Elmetróztam a Vörösmarty-térre, az ottani kirendeltségben ugyanis elég odaadni a bankkártyát, meg aláírni a bevételi papírt.

De azért kiváncsi lennék annak a fazonnak a lelkivilágára, aki azt a formanyomtatványt megtervezte. Vagy lehet, hogy egy bizottság volt?

Archiválgatok

Kábé 20 GB személyes anyagom gyűlt össze különböző gépeken, két napja ezeket rendezgetem. Így akadtam rá erre a naplórészletre, 2005-ből:

2005.02.03; csütörtök
Nem akarom elkiabálni, de egész jól alakulnak az anyagi dolgaink. Annyira elvakultunk, hogy családi ház/sorház vásárlásával kezdtünk kacérkodni. Persze most még csak körbenézünk, de sanszos a dolog.
Viszont. Korábban be lett igérve a kölyköknek, hogy csak akkor lesz macskánk, ha családi házban fogunk lakni. Már most megmondom előre, ha az a macska átlépi a küszöböt, felhúzom mamusznak.

Ág is húzza

Idén úgy döntöttünk, hogy nem veszünk karácsonyra senkinek semmit. Több okból sem.

  • Egyrészt mindenkinek kivétel nélkül elege van a boltokban nyomulástól, a tolakodó ‘vegyélvegyélvegyél’ szajkózás hallgatásából. Ez már régen nem karácsony, régen nem ünnep. Valami más, amiben mi nem akarunk részt venni.
  • Másrészt alapvetően jó évünk volt, sok mindennel gyarapodtunk. Senki nem mondhatja, hogy őneki semmi nem jutott. Úgy is mondhatnám, hogy ajándékok szempontjából az egész év karácsony volt.
  • Harmadszor, mert kilóg az ülepünk a gatyából. Ősszel bejött némi váratlan kiadás, illetve némi váratlan bevétel elmaradás… és most azon harcolunk, hogy az évet be tudjuk úgy fejezni, hogy az összes hitel/bankkártyánk ne negatívban zárjon. Heroikus nadrágszíjmeghúzás lesz.

Szóval… fenyőfát veszünk, valami sütés-főzés nyilván lesz, társasjáték, forralt bor természetesen, hiszen mindez része a hangulatnak… de ajándékot nem kap senki.

Illetve, mégis.

Megajándékozzuk a rendőrséget.

Most kaptuk az értesítést, hogy Nej eszeveszetten száguldozott, rajtakapták, megbüntették. 102 kmh sebességgel döngetett az M1 autósztrádán, ahol valamiért éppen 80 kmh korlátozás volt. Hogy miért, arra már nem emlékszik, mert augusztusban történt az eset. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy olyan veszélyes terep nem lehetett, mert Nej nem bírja a szűk utakat. (Ha útszűkületben bemegyek a belső sávba előzni, rendszeresen ráharap a műszerfalra, hogy ne halljam a sikoltozását.)
Na, mindegy. Száguldott. Megbüntették. Harmincezer. Kifizetjük. Az élet megy tovább.

Csak egy kicsit szar így karácsony táján ilyen levelet kapni.

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑