Teljesen furcsa gondolatok törnek reám, csak úgy, a semmiből.
Most például elgondolkodtam, mennyire is érzem öregnek magamat. Összességében nem panaszkodhatok: az agyam továbbra is friss, és habár néha már nem egyből jut eszembe a megfelelő szó, de a memóriám még mindig átlagon felüli. Igaz, lassan bele kell törődnöm a szemüvegbe, az apró betűknél már kihívásokkal küszködök, sőt, a térdem se nagyon bírja már az extrém terheléseket… de minden más rendben van.
Aztán eszembe jutott, hogyan éreztem magamat hat évvel ezelőtt, 38 évesen. Teljesen depressziós voltam. Kezdtem igazán pocakot ereszteni. Abba kellett hagynom a focit, mert már az apróbb sérülések is csak hetek alatt gyógyultak. Végképp elveszítettem a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akikhez valamikor sok kellemes emlék, esemény kötött. Nem volt egy kellemes időszak.
38 évesen egy megtört, elkeseredett, öreg fiatalember voltam. 42 évesen pedig egy optimista, életerős, fiatal öregember.
2008. December 17. Wednesday at 07:52
Az összeadás sem megy már úgy, mint rég? ;)
2008. December 17. Wednesday at 08:44
ize. kivonvas nem ?
2008. December 17. Wednesday at 09:25
Szedte-vette. Én ha ilyen idős nővel akarok kikezdeni, mint Te, azt már akár pedofíliának is minősíthetik. :D
2008. December 17. Wednesday at 11:35
Az összeadás sem megy már úgy, mint rég? ;)
A mateknek is megvan a helye, meg a szimetriának is. Írott szövegben, hangulatkeltés céljából, az utóbbi jobban beválik. :-)
2008. December 17. Wednesday at 11:36
Kurbli,
Akkor ezek szerint duplán védve vagyok. ;-)
2008. December 17. Wednesday at 11:42
Sós kecskétől biztos.:)
2008. December 17. Wednesday at 13:53
Mi volt hat éve, szabad tudni?
2008. December 17. Wednesday at 21:30
Semmi különös. Illetve éppen rengeteg minden, de egyáltalán nem ez a lényeges.
Itt egy folyamatot szerettem volna érzékeltetni. Az élete közepe felé az emberen elkezd úrrá lenni az a roppant negatív érzés, hogy öregszik és már nem tekintheti magát fiatalembernek… aztán ahogy ezt tudomásul veszi, mondhatni beletörődik, utána rögtön jön egy hatalmas felszabadulás: tulajdonképpen minden rendben van és az élet még tele van jó dolgokkal.
2008. December 18. Thursday at 09:04
No erre majd visszagondolok, ha majdan elkap a depresszió :)
2008. December 18. Thursday at 09:08
Lotus:
Aztán majd 60 fölött, ha igazán szarul érzed magad, nem kap el a depresszió, hanem a bizonyosság tudatában mondod: “Nem érdekel, ettől már csak jobb lehet!”.
:-D
2008. December 18. Thursday at 09:12
60 fölött… most azt mondom, hogy odáig el is kell jutni.
2008. December 18. Thursday at 09:18
Igaz, nem részleteztem. Ugyanis, ha nem kap el egy depresszió a férfikor derekán, akkor kicsinek látom (most) a 60 és több év megélését. A küzdési technikákat is meg kell tanulni egyszer. :)