Day: October 12, 2006

Ingatlanpiaci helyzet

Tegnapelőtt olyat tettem, melyet már régóta meg kellett volna: elhívtam egy Wekerle-telepre szakosodott ingatlankereskedőt, hogy becsülje fel a lakás értékét. Lassan egy éve próbáljuk elnyomni és röhej, de még mindig nem vagyok biztos benne, hogy az ár miatt nincs vevő vagy az ingatlanpiac esett vissza az országos hiszti miatt.
A hölgy eljött, körbejárta a lakást és mondott egy összeget. Tól-ig összeg volt, az alsó határa pont egy millával az alatt, ahol jelenleg hirdetjük – pedig már most is eléggé lementünk az árral az eredeti elképzeléshez képest.
– Miért ilyen nyomott ez az ár? – kérdeztem – Hiszen a lakás jó, az épület és a környék szintén.
– Nem tudom – ismerte be – Volt már ügyfelem ebből a házból és az érdeklődök mindannyian elijedtek, amikor idejöttünk. Tudom, a ház nem romos, rendben van. A környék a Wekerle, az is rendben van… és az Önök lakása is jó. De mégis. Van a háznak valami kisugárzása, mely elijeszti az embereket.

Mondhatni remek. Pedig valószínűleg igaza van, hiszen a legjellemzőbb forgatókönyv úgy néz ki, hogy a hírdetésre érdeklődővel időt egyeztetünk, megadom a címet, hallani, hogy ugat a kutya, tehát van idegen a környéken – aztán mégsem csenget be az illető. De mit kezdjek egy ilyen megfoghatatlan érvvel?

És a legfurcsább, hogy ha elmegyünk, már most tudom, hogy hiányozni fog a környék.
Csak egy apró ecsetvonás a közelmúltból.

A buszmegállóból sétáltam haza, amikor megláttam a házunktól nem messze egy idősebb nőt, amint a járdaszegélyen üldögélt.
– Fiatalember, jöjjön már ide – intett felém.
– Tessék, itt vagyok.
– Maga szerint milyen színű az a ház? – mutatott a szemben lévő házra.
Na most én szoktam festegetni, kifejezetten büszke vagyok a színérzékemre – de erre a házra hirtelen nem tudtam mit mondani. Olyan telt sötét narancssárga volt, mely tulajdonképpen már átmenetet képezett a medvebarnába.
– Talán narancssárga? – kockáztattam meg.
– Lehet, bizony lehet – bólogatott – Magának hogy tetszik?
– Vad egy kicsit, de ha valamivel tovább nézem, akkor egész jó. Miért?
– Tudja, az az én házam. Nemrég festettem ki és most nem tudom, jól döntöttem-e, hogy ezt a színt választottam.
– Persze, hogy jól. Meg fogja szeretni.
– Lehet, lehet – bólogatott ismét.
Ezzel továbbmentem. Vigyorogva. Szeretem a bátor embereket.

Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon

Nem, nem kell megijedni, nem politizálni fogok. Még mindig az Örkény darab.
Sikerült megtalálnom a könyvet, amelyre az egész darab épült: az a címe, hogy “Párbeszéd a groteszkről”. Ez egy interjúkötet, a tucatnyi interjúból állította össze Bereményi Géza a tulajdonképpeni monodrámát. A címbeli mondat viszont tényleg elhangzott az est során. Méghozzá Mácsai Pál mindenttudó somolygásától övezve. Egy Kerényi-közeli színházban. Kész szerencse, hogy már előtte megnéztem, hogy maga a darab 2001 óta megy, így tudtam, hogy szó sincs semmiféle összeesküvés elméletről, egyszerűen az élet egyik fura fintorának lehettünk tanúi.
Ja, hogyan keveredett bele ez a mondat Örkény sztorizásába? Úgy, hogy ő írta a beszédet. Itt van részletesebben is:

– Mikor megindult a “Szabad Rádió”, behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam. Így kezdődött “Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.”
– 16 éves voltam ekkor. Ezt hallottam, meg is maradt az emlékezetemben, de lám, nem tudtam, hogy Ön írta.
– Igen, én írtam. Egyébként ez az egy dolog “fémjelzi” tettemet. Mást nem róhattak fel ellenem.

Tanulgatunk

Fej, tor, potroh. Napi ismétlés biológiából Barnával.
– No, szóval van ez a tagozódás. Tanultátok, a fejen vannak a rágók, a csápok és az összetett szem. A torból nőnek ki a lábak, míg a potroh tartalmazza a belső szerveket és a légzőnyílásokat. Figyeltél? Vedd észre, milyen furcsa állat a rovar – hiába próbálnád megfojtani, úgy, hogy a fejét nyomod a víz alá… röhögve kibírja, ugyanis a potrohán keresztül lélegzik. Magyarul szólva, pont fordítva, mint az ember – a bogár a seggén keresztül veszi a levegőt.
Kis hatásszünetet tartottam.
– Mint nagyanyád, amikor úgy igazából belelendül a beszédbe.

Utána megkaptam a kémia füzetet. Átfutottam a mai adagot. (Fontos. A gyerekkel nem úgy kell tanulni, hogy milyen órád lesz holnap… akkor már késő. Úgy kell tanulni, hogy milyen órád volt ma. Akkor még friss a fejében az anyag, jobban el lehet mélyíteni a tudását egy beszélgetéssel.)
Tehát ott jártam, hogy kémia füzet. Kinyitottam – és egyből kigúvadt a szemem. Gyors átfutás az atommagon, a proton/neutron/elektron szentháromságon, majd rögtön a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció, illetve Schrödinger. Asztabetyár. Tizenhárom évesek. Nem arról van szó, el lehet ezt magyarázni úgy is, hogy egy gyerek is megértse… remélem, sikerült is… de azért onnét indítani, mi is az a valószínűség és kilyukadni a mindenféle hibrid pályáknál… mindez hetedikes korban… kicsit durva.