Középiskolában zseniális vegyipari technológia tanárom volt. Nem csak az anyagot tanította meg, hanem olyan általános alapelveket is beültetett a gondolkodásunkba, melyek nagyon sok helyzetben segítettek megtalálni a helyes szemléletmódot.
Egyik órán ugyanannak az anyagnak kétféle előállítási módját is átvettük.
– Tanár úr, melyik módszer a jobb? – kérdezte valamelyikünk.
– Ha az egyik egyértelműen jobb lenne, akkor most csak azt tanulnánk – csapott le rögtön az öreg.
Maximálisan igaza volt. Bizonyos szempontokból az egyik eljárás volt jobb, más szempontokból a másik.

Ez a rövid, kétmondatos társalgás mégis hozzáadott egy fontos dolgot a gondolkodásunkhoz: nincs olyan, hogy ‘egyértelműen jobb’.
Konkrétan egy akkori példa. Franciaországban van egy olyan olajkút, ahol a bányászott kőolaj 40%-a(!) kén. Az olajiparban sehol máshol nem használnak olyan eljárásokat, mint amilyeneket itt. Ugyanazt a végterméket megcélozva, ezeknek a technológiáknak semmilyen esélyük nem lenne a világ bármelyik más finomítói technológiájával szemben egy átlagos olajkútnál. De van olyan speciális helyzet, amikor mégis ők a nyerők.

Akkor végülis mi a helyes válasz a ‘melyik a jobb’ kérdésre?
Kizárólag az ‘attól függ’.