Duna karika

Nincs is annál megnyugtatóbb hang, mint amikor a határidők huss, elhúznak az ember füle mellett. Ekkor ugyanis vége a stressznek. Kész, nem fejeztem be időre. Megtettem mindent, kevés volt. Vessetek a mókusok elé.
Ma reggel végiggondoltam, mit is kellene csinálnom: ide ezt, oda azt, no meg persze a kert, hajtani kellene a kerékpártárolót is, no meg persze a házon belül is lenne mit csinálni.
Végigondoltam… majd kitoltam a bringát és elmentem a világ végére. Nekem is élni kell valamikor.

Előljáróban tessék alaposan elemezni ezt a képet. Vízparton ülve, előttem a bringa és egy nagy darab – határozottan finom – kolbász, mustárral, helyben sütött fehér kenyérrel, egy korsó sörrel, szemben pedig a visegrádi fellegvárban és a Salamon-toronyban gyönyörködhetek mósztatás közben.

Nagyítás

Mind emocionálisan, mind fizikailag ez volt a nap csúcspontja

És most menjünk végig a napon – főleg fényképeken keresztül.

Első körben döbbenet volt újra ráébredni, mennyivel könnyedebb úgy tekerni, hogy nincs az ember hátán egy 15 kilós hátizsák. És nem a munkahelyére igyekszik.
Tudom, ez most trivialitásnak tűnhet, de az érzés sokkal, de sokkal erősebb volt, mint ahogy azt te a trivialitások szintjén elképzeled. A bringa a legkisebb mozdulatomra is reagált, gyorsult, ficergett… és irgalmatlanul ráértem, nem kellett időre mennem sehová.

Tulajdonképpen Visegrádig nem történt semmi érdekes. Hacsak azt nem számítom ide, hogy nekem a bringázás Visegrádba az általában szezonnyitó túra. Csak éppen tavasszal még nem volt bátorságom beleszarni. Húztam az igát, figyeltem a határidőket – és úgy gondoltam, hogy ha befejezem ezt meg azt a munkát, akkor majd lesz szabadidőm. A francokat. Meló mindig annyi van, hogy keszonbetegséget lehet kapni a feltornyosuló hullámok alatt. Az életet egész egyszerűen be kell passzírozni a melók közé. Ennyi.

Szóval most kivételesen ősszel, a budai oldalon feltekertem Visegrádig. Határozottan szokatlan volt a Margit-híd és az Árpád-híd között a rakpart üressége. Az egész úton csak egy babakocsit toló hapsit láttam. Én itt konstans életveszélyhez szoktam hozzá, meg is voltam bántva.

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Óbudai anziksz

Ezt a remek képet pedig úgy nagyjából Pünkösdfürdő körül lőttem. A piros lámpánál kényszerűen várakozó szerencsétlen autósra rögtön ketten is támadnak: egy hajláktalannak maszkírozott FN terjesztő balról, egy láthatósági mellénnyel pikánsan megfűszerezett ungarische betyár a másik oldalról. Én valószínűleg rendszeresíteni fogok ilyen esetekre egy vízipisztolyt a kocsiba.

Nagyítás

Az adekvát karikásostor természetesen ott lóg. A mellényen.

Meg voltam róla győződve, hogy az Omszki-tó környéke teljesen kipusztult lesz. De nem. Egy harcos keményen hasította a hullámokat, illetve később még egy beszállt mellé.

Nagyítás Nagyítás

Innen már csak egy ugrás volt Szentendre.

Nagyítás Nagyítás

Nyilván lehetett volna több kép is, de nem mentem be a kis utcákba.
Viszont Leányfalun már nem voltam ennyire válogatós. Ez már hagyományos: itt van az első pihenő, olyan 40 km környékén. Egymás mellett van egy pékség, egy pecsenyés és egy irgalmatlan lepusztult kocsma. Az első helyiségben vettem egy túrós és egy mákos rétest, a harmadikban meg egy vizes sört. Ez utóbbi hely annyira, de annyira rögmagyar volt, hogy nehéz is lenne párját találni: a kocsmában csak a pultos csajszi és a barátnője tartózkodott, meg egy négyéves forma gyerek. A füstöt vágni lehetett, a két csaj gondolom rágta a bagót. A tévében meg ment a Mónika-show. Vagy valami hasonló, mert mintha pasi lett volna benne.
A pékség sem volt valami hűde elit, a réteseken konkrétan legyek mászkáltak. Mondjuk nem érdekelt, ahhoz képest, hogy Szentendre előtt berepült a számba egy légy, én meg ijedtemben lenyeltem, szóval ahhoz képest ez már csak kerekítési hiba.

Nagyítás

Aztán innen már nem volt messze a cél: Visegrád.
Régebben annyiból állt a túra, hogy a reneszánsz étterem felső teraszán, ahol a prolikat szokták kiszolgálni, ettem valamit, ittam egy sört, blogoltam egy sort a pdá-ba, aztán mentem haza, ugyanarra, amerről jöttem. (Pihenő a Római-parton.) Most eleve nagyobb utat terveztem – de amikor megláttam, hogy a felső terasz zárva van, sok más lehetőségem nem is maradt.

Nagyítás Nagyítás

Irány a komp. A nagyobb út ugyanis azt jelentette, hogy a pesti oldalon jövök vissza. Piszok szerencsém volt, alighogy megvettem a jegyet, már szállhattam is fel a hajóra, és az egyből indult is.

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Igen, aztán ezen a ponton jött a korábban beharangozott ebéd. Mondtam már, hogy nagyon finom volt a kolbász? De nem csak nekem ízlett, hanem a mellettem lévő asztalnál étkező hapinak is.
– Nagyon finom volt a kolbász! – mondta, amikor visszavitte a tálcát.
– Köszönjük. Tudja, mi szigorúan csak a legjobb anyagokból dolgozunk.
Mekkora arrogancia már – gondolkodtam el. Egy ilyen megjegyzésre annyit lehet maximum mondani, hogy ‘köszönjük, igyekszünk’. Elvégre nem lehet minden darab kolbászt, minden vekni kenyeret megkóstolni, hogy a többi termékről ne is beszéljünk.
De már jött is a következő kuncsaft. Idősebb bácsika, farmardzsekiben, partnernővel.
– Elnézést, minőségi vörös félédes boruk van? – kérdezte a halk szavú bácsika.
– Minőségi vörös borból nem létezik félédes – közölte vele a pultos.
Ez egy olyan frappáns válasz volt, hogy még én is felkaptam a fejem. Bakker, ezek tényleg komolyan gondolták a ‘minőségi alapanyag’ dumát. Pedig csak egy bódékocsma. Érdemes megjegyezni a helyet.

Pihegtem egy kicsit (62 kilométernél állt a számláló), majd elindultam a folyóparti bringaúton. Őszintén szólva, tartottam egy kicsit az úttól. Kocsival már jártam erre, itt-ott szűk, nagy forgalmú szakaszok rémlettek, hosszú, unalmas egyenesekkel. Ehhez képest komoly döbbenettel vettem tudomásul, hogy Dunakesziig végig jól kiépített bringaút volt, kertek alatt, ligetekben, Duna-parton… végig hangulatos terepen. Sőt, lehet, hogy Dunakeszi után is ment az út, de én elkeveredtem és inkább kimentem a 2A-ra.
De ne rohanjunk ennyire előre. Vác vízparti része megint kellemes meglepetés volt számomra. Tetszett.

Nagyítás

A Szent éppen ugrani készül. A kép párja itt, Szent Balázzsal.

Aztán tekerés haza… két érdekes képpel.

Nagyítás Nagyítás

A bal oldali kép egy örömteli élmény: megtaláltam Bagoly kertjét! Igaz, az eredeti az a Diósgyőri Gépgyárra néző domboldalon volt, de miért ne költözhetett volna az időközben felnövő, két gyereket szülő, kicsit meg is hízó és egyébként könyvtárosként dolgozó Bagoly Vácra? (Egyébként mekkora poén már a linken a ‘Rocky’ címke?)
A jobb oldali kép kicsit rejtélyesebb. Első ránézésre úgy tűnik, valaki atomtengeralattjáró-romboló torpedót tart a hobbitelkén, a sufni mellett. Aztán hiába néztem rá többször is, mindig ugyanúgy tűnt.

Egy baj volt a kertek alatti surranásban: fogalmam sem volt, most éppen hol járok. Pedig Gödnél terveztem a következő sörös pihenőt. Szerencsére csak úgy saccra is jól ráhibáztam.

Nagyítás Nagyítás

Itt ért a legnagyobb kisértés. A hely roppantul hangulatos volt, a vendégek legalább fele kerékpáros ember volt, a pultnál meg valami eszméletlen finom jéghideg barna sört csapoltak 370 forintért. A kerékpárban itt már 88 kilométer volt – és ezt már a csontjaim is érezték. Ültem, kortyolgattam a karamelles malátás italt… és komolyan elgondolkodtam rajta, hogy elleszek itt este kilencig, amíg nyitva van a hely, aztán csörgök Nejnek, aki kiszalad kocsival és hazaszállít, bringástól. Úgyis az ő feladata volt ma este különböző bulikból összeszedni a kölyköket: eggyel több, vagy kevesebb, úgysem számít.

De összevakartam magamat és folytattam az utat. Innentől sok helyen már nem álltam meg.

Nagyítás Nagyítás

Természetesen a Colbert Megyeri-hídat azért lekaptam. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez a híd tetszik. Ez híd. Határozottan és erőteljesen híd: azt mutatja, hogy ‘látod, barátom, én itt feszülök a két part között, nagy vagyok, erős vagyok, ne tojj be, hajtsál csak föl rám’. Ha összehasonlítom a Lágymányosi-híddal… az egy komolytalan, Lego-híd. Semmi üzenet, semmi sugallás.
A jobb oldali kép egy ritkaság: vasutas krampácsolók dolgoznak, soványmalacvágtában. Éppen az Újpest-Angyalföld határában lévő vasúti átkelőt újítják fel, nagy erőkkel. (Mondjuk… ráfért.)

A maradék szakaszról nem igazán tudok semmi újat írni. Erre szoktam melóból is hazajárni, minden utcakő személyes ismerősöm. (Géza, most mintha fél centivel kiljebb lennél? Ó semmi, csak összevesztünk az asszonnyal.)

De azért eldicsizek még itt a végén. Mivel rámsötétedett, így nem mentem be a dzsumbujba, az Ecseri úttól kezdve az Üllői úton nyomtam végig. Nem is akárhogy. Ekkor már százhuszonvalahány kilométer volt a lábamban, de benyitottam egy hosszú hajrát. Csak úgy. Kíváncsi voltam, bírom-e. Ráálltam egy 30-as tempóra és az idióta lámpáktól, meg a Szarvascsárda-tér környéki nagy emelkedőtől eltekintve nyomtam is végig. A Határ-úttól velem együtt induló hannoverit úgy otthagytam, hogy amikor lekanyarodtam a világvégi Baumaxnál, nem is látszott – pedig ez egy hosszú, egyenes pálya. Hannoveri, pöcs vagy.

Összességében 131 kilométer lett a túra. Tíz órát csavarogtam, nyilván átlagban ez durva, de nem teljesítménytúrának szántam. A seggem helyén merő nyers hús van, de cefettül nem érdekel, úgysem látom.
Remekül eltöltött nap volt.

Végül legyen itt néhány kép magáról a bringáról is:

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Linkek:

  • Az összes kép. (Habár sokat beszerkesztettem, de mindet mégsem. Maradtak ki jók is, nyilván.)

21 thoughts on “Duna karika

  1. Nem ismerem az utak számozását arrafelé, de amennyire tudom, csak egy út van, amelyik Szentendrén és Leányfalun keresztül Visegrádra visz. Ha az a 11-es, akkor igen.

  2. Tippek:
    1. Leányfalun a strand lángosos-a. Nyitva van az utca felé is :). Normál lángos, csak azért emelem ki, hogy Szentendrén nem találtunk lángost, sőt a leszóllított helyi erő is azt mondta, hogy talán a leányfalui strandon…
    2. Pest és Szentendre között _végig_ lehet menni a Duna mellett/közel a Dunához. Így az omszki tó melletti zajos és ócska kerékpárút hanyagolható!
    Van egy kis szakasz, ami persze földúton megy, de meglepően nagy részen ki van építve bicikliút. A hangulatot meg össze sem lehet hasonlítani!
    3. Dunakeszi után sajnos tényleg nincs bicikliút, ezt többen is megerősítették.

  3. A hangulat oké, de nekem például a Római-part halálos. Tömeg, gödrök, földút… akkor már inkább a 11-es. Egyébként hétvégén nincs nagy forgalom az úton, nem zavartak az autók.

  4. Ja, viszont az Omszki-tó melletti rész brutál szar. Az egyik bakkanón szószerint kiesett az objektív a gépemből. Lehet, hogy megnézem a dunaparti bringautat legközelebb. (Gondolom, bemegyek a Pünkösdfürdő úton, aztán a Lupa-sziget felé kell kanyarodni.)

  5. Szombat, vasárnap azért még vannak, különösen, ha még szép az idő ősszel. De mindegy is, pengevékony kerekű országúti bringával az akkor sem kellemes terep.

  6. Visegrád irányában outival Budakalászon át érdemes menni: Békásmegyernél átmész a HÉV a hegy felőli oldalára, és a 11-essel párhuzamosan haladhatsz, kisebb forgalomban, az aszfalt tökéletes. (Egy-két apró “emelkedő” van ugyan, de nem veszélyes, csak akkorkák, mint később Leányfalu táján 11-esen.) Budakalászon a Lenfonó (?) állomásnál újra át kell kelni a síneken, majd ~100m után balra térve egy teljesen kihalt príma út visz Szentendre elejéig – ezzel ki tudod kerülni a bringával járhatatlan “kerékpárutat”. (És csak kb. 200 m-t kell menni a 11-esen, és rátérhetsz az dunaparti álomsima igazi tuti kerékpárútra.)
    ***
    Figyu, a bringád beállításai ránézésre tragikusak. A nyerged hátrafelé lejt!!! Ez jó Neked? Nehéz elképzelni. Az ortodox beállítás a vízszintes – egyes iskolák szerint icipicit lejthet előre is.

    (Ehhez ideológia is van – ha érdekel részletezhetem is, de mérnök vagy, ha belegondolsz bele kell tudnod látni az erővektorokat, … És fontos, hogy az ülőgumóidnak kéne nyeregnek átadni a súlyod, nem pedig középen a lágy részeknek.)

    A kormány beállítással kapcsolatban már nem teljesen egységes a közvélekedés, de azért amennyire a Tiédnek a előre lejt az előre mutató része, arról nehezemre esik elképzelni, hogy kényelmes lehet. Rá tudsz egyáltalán felülről fogni a fvkarra?

    Persze ha Neked ez a jó, akkor nem szóltam. De ha csak véletlenül áll így, akkor azért érdemes lehet ezzel kísérletezni.

  7. mephisoft, bakker… köszi :-))

    Szóval éppen kezdtem volna valami csípőset válaszolni a nyereggel kapcsolatos megjegyzésedre. Az lett volna a lényege, hogy kábé egy hónappal ezelőtt cseréltem nyerget és az újon képtelenség szöget állítani, mert így megy át rajta a csavar, úgy meg az ív, satöbbi. Aztán gondoltam, inkább szétszedem és lefényképezem, hogy lásd, nem beszélek hülyeséget. Aztán szétszedtem… és hirtelen rájöttem, hogyan kell mégis szöget állítani rajta.
    Pedig a lágy részeim már úgy bekeményedtek, hogy ihaj. ;-)

    A kormány viszont pont így kényelmes, legalábbis nekem. A fékváltókarra simán rá tudok fogni felülről, a kormány alsó ívére már nem, de azt nem is szoktam használni. Olyannyira nem, hogy a kormánytáska miatt oda szereltem a lámpákat.

    Azon az úton Békásmegyer mellett egyszer már mentem, méghozzá évekkel ezelőtt, amikor először jártam arra. Mentem, mentem… aztán dühösen visszafordultam, mert azt hittem, eltévedtem. De legközelebb kipróbálom.

    Viszont, akkor kérdeznék: amikor beérek Szentendrére a 11-esnél, meglehetősen sokáig egy járdából kialakított, borzalmasan rossz minőségű bringaút visz be a városba, és csak utána lehet lemenni a partra. Ezt meg lehet kerülni valahol?

  8. Igen, közvetlenül Szentendre legelején lehet lemenni a partra – 1.5-2 éve (?) készült el ott egy kerékpárút. Amíg a partra lejut, tesz némi kitérőt (D-K felé indul). Ha az általam javasolt úton mész, akkor amint Budakalász felől kimész a 11-esre, és 2-300 m múlva letérsz jobbra, visszafelé kell menni ~20 métert, és ott kezdődik a bringaút. (47°38’43.99″N, 19° 4’11.10″E) Egy kis patak északi partján halad a Dunáig. Google Maps-en meg tudod nézni, a térképen még nincs rajta, de a patak jól látható a műholdfotón. Az út pedig príma, tükörsima aszfalt. Ugyan eleinte szemét, majd szennyvíztisztító telep (néha nagyon büdös), majd katonai támaszpont mellett halad, de alapvetően nagyon szép.

  9. A Római folytatásában vezető kerékpárútról még annyit, hogy Békásmegyer után egy szakaszon gyönyörű – hatalmas összeboruló fák alatt vezet. Ez a szakasz Viacolor burkolatú – még outival is elmegy. De ennek nemsokára vége, felmegy az út a gátra, amin valamikor aszfalt lehetett, de ennek már csak nyomai láthatók – outival ez halál lenne. Max 5km/h-val tudnál menni. Egy idő után ennek is vége, és jön még egy szép (tényleg!) földutas szakasz – időnként jó nagy (3-5 m átmérőjű) pocsolyákat kerülget az út. – Szóval nem csak a sétálók miatt ellenjavallt.

    Gyerekekkel sétabicajozni ideális.

  10. mephisoft,

    Köszi a tippeket. Azon a töltésen már megfordultam egyszer, tényleg nem egy nagy élmény.

    Lehet, csinálnom kellene egy olyan kört, hogy feltérképezem az alternatív útvonalakat.

  11. Ha már ekkora bringafórum lett Józsi karikatúrablogjából :) és ilyen nagy túrakerékpáros szakértelem akkumulálódik itt, akkor feltenném a köv. kérdést:

    Ti milyen útvonalon mennétek fel Dél-Budáról Esztergomba, a Suzuki-gyár közelébe?

    Köszi előre is.

  12. Pont a 17-es hozzászólásban van egy link, az mutatja a két lehetőséget:
    – Vagy Piliscsaba felé, rendes műúton,
    – Vagy Pilisszentkereszt felé, erdei műúton.
    Ebből az utóbbinál – írják is – hogy egy hosszú szakaszont tré az út.

    Illetve ha utálod az emelkedőket, akkor mehetsz végig a 11-esen is – de az jóval hosszabb.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *