O+A


Ma délelőtt az Intersparban töltöttem fel éppen a borhűtőt, amikor kezembe akadt néhány dvd lemez, köztük az Omega 2004-es koncertje. Igen, az, amikor már Szekeres erősíti Elefántot és Benkő is kapott egy szekundánst.
De akkor is. Nagyon jó az anyag. Mennyire jó zenék voltak ezek, mennyire belém épültek, uramatyám. Az akkori nagy hármasból mindig is ők voltak számomra az elsők. Szószerint: a legeslegelső bakelit lemezünk az Omega7 volt. (Azt hiszem Berlinben vettük az első lemezjátszónkat – no meg a tapétát – ehhez keresgéltünk itthon hanglemezeket. Megvettük az Omega7-et, később a Korál első lemezét és a V-Motorock kettest. Naponta tízszer hallgattuk meg mind a hármat. Minimum.)
No, szóval félhulla állapotban kivártam, amíg ledőlt a család, töltöttem egy pohár bort és benyomtam a lemezt. Jaj. Annyira jól esett. Néztem, hallgattam, itt-ott mondtam is a szöveget Kóborral. Valamikor tudtam az összeset. Ma se kell messzire mennem, tokkal-vonóval megvan az egész, még az angol nyelvű lemezek is. És persze jöttek elő az emlékek is…
1979 nyarán Drezdában dekkoltunk. Családi nyaralás, a mi családunkat és egy miskolci családot külön épületbe raktak a Karpaten Strasse-ba. A másik családban volt egy leányzó, legyen egyszerűen V. Az első leány volt, akivel smároltam. Leginkább őt is zavarta az anyja és nekem sem hiányoztak a szüleim, így amikor csak lehetett, tekertünk be kettesben a városba. A szülők persze először paráztak, de aztán rájöttek, hogy mivel mindketten jól beszélünk németül, így valószínűleg mi ketten vagyunk azok, akiket a legkevésbé kell félteni. Aztán mit csinálhat két tini a városban? Természetesen behülyít egy villamosnyi magyar túristát. Egyszer ugyanis észrevettük, hogy a villamoson mindenki magyarul beszélt. Bőszen kerestek valamit Drezdában. Gyorsan megmondtuk nekik. (Akkor mi már diplomázni tudtunk volna a városból.) Erre jöttek, hogy nahát. Meg mégilyet. És hogy kik vagyunk? Persze, hogy beindult a fantáziám: NDK-ban tanuló diákok vagyunk. Higiénia szakon. (Hé, ne röhögj: Drezdában meglehetősen komoly higiéniamúzeum van.) És hogy persze, mindketten. Meg hogy együtt vagyunk. Lelkesen bólogattak… mi meg alig vártuk, hogy leszálljanak és kinevethessük magunkat végre. De a legfőbb szórakozásunk mégsem az idiotizmus volt: bementünk a német lemezboltokba, leemeltük a pultról az Omega6/7/8 közül valamelyiket és felrakattuk az eladóval. Hogy belehallgatnánk. (Az Omega meglehetősen népszerű volt az NDK-ban.) Aztán elvonultunk valami félreeső sarokba, felkaptunk egy-egy fülest, hallgattuk a zenét és néztük egymás arcát. Igen, ez egy ilyen tini dolog volt. (Én 15, a lány 14.) Csodálod, hogy az Omega dalokról nekem ez a románc ugrik be elsőre?
Pedig nem volt egy sima ügylet. V hiába csak 14 éves volt, de már el volt jegyezve. Az anyatigris ennek megfelelően védte is, ahogy tudta. Egyik nap például a két család közös kirándulást tervezett Meissen-be. Aztán V közölte, hogy ő inkább kihagyja. Naná, hogy erre én is úgy reagáltam, hogy talán én is inkább maradnék. Naná, hogy ezek után az anyja sem akart menni. Hármasban maradtunk a házban. Az én családom elment és a Jóisten tudja, hogyan tudtak elnavigálni odáig és vissza, egy kukk német nyelvtudás nélkül. Mindenesetre a népszerűségi mutatóm érezhetően leesett utána. Pedig… az én napom sem volt felhőtlen. Mivel az öregcsaj gyakorlatilag összenőtt a lánnyal, letettünk minden hátsó szándékról. Összetoltuk a teraszon a két asztalt, rádobtunk egy pingponghálót és nyomtunk néhány meccset. Ez egy üvegezett terasz volt, meglehetősen szűk. Mi is alig fértünk el, de a banya az anya még benyomakodott. Mert kíváncsi volt, hogyan játszunk. Nos, nem rosszul. V is jól kente és én sem voltam piskóta. Aztán bekövetkezett a tragédia, kiszorított helyzetben ütöttem egy bika erőset. Az ütés jó volt, de az asztalról felpattanó labda pont a szeme alatt találta el az öregcsajt. Ekkor foszlott le róla végleg az udvariasság. Hogy én ott mi minden voltam… inkább nem mondom el, nehogy rossz kép alakuljon ki benned. Legalább tíz percig torkaszakadtából ordított velem a nő, gondolom, ott adta ki az összes feszültséget magából. Azt a feszültséget, melyet az én felbukkanásom okozott. Mit mondjak… innentől nem volt egészen baráti a viszonyunk.
És nem volt elég az anyatigris, ott volt még egy zavaró tényező. Az öcsém. Aki szintén ráhajtott a csajra. 11 évesen. Tojáshéjjal a seggén. A leányzó meg persze élvezte a helyzetet, különösen, amikor látta, mennyire fel tudom bosszantani magam a szituáción. A legdurvább egy közös hármas kirándulás volt. Bevillamosoztunk megnézni a Grünes Gewölbe-t. (Kincstár a Zwingerben.) Megvettük a jegyet – és elég sokat kellett várnunk utána. Kiültünk a parkba. V középen ült. Át akartam ölelni – de valakinek a keze már ott volt. Összehúzott szemöldökkel elnéztem a csajszi háta mögött – öcsém vigyorgott vissza fölényesen. Ráförmedtem, de V váratlanul a pártjára állt. Szó szót követett, végül annyira felhúztam magam, hogy megfogtam a kölyköt és bevágtam egy közeli bokorba. Alapvetően jó testvér voltam, hiszen az Elba is ott folyt mellettünk.
Aztán később törlesztettem. Egyik délután mentünk zuhanyozni. A mi épületünkben nem volt fürdőszoba, át kellett sétálnunk az egy utcával arrébb lévő főépületbe. Pont úgy jött ki a lépés, hogy V-vel együtt sétáltunk át. Lezuhanyoztunk, mindenki a saját nemének megfelelő zuhanyzóban – hé, még csak tinik voltunk – majd megvártuk egymást és visszasétáltunk. Az udvaron öcsémbe szaladtunk bele.
– Ti együtt zuhanyoztatok? – kerekedett ki a szeme.
– Naná – vágtam rá.
– Meztelenül?
– Majd öltönyben.
– Áááááá! Apaanya!! – rohant be rögtön a kiscsávó a házba.
Délután a társalgóban olvasgattam, amikor váratlanul letámadott az idősebb V.
– Úgy hallottam, együtt zuhanyoztál a lányommal.
– Igen. Ő a lányzuhanyzóban, én a fiúzuhanyzóban.
– Nem együtt?
– Úgy együtt, hogy egy időben.
– De én mást hallottam.
– Ja, biztos az öcsém. Nem kell vele foglalkozni, most éppen szivatom egy kicsit a srácot.
– Az más.
Este jött is a kölyök diadalittasan.
– Nem is igaz. Most hallottam, hogy nem is zuhanyoztatok együtt!
– Ki mondta?
– V néni.
– Te nagyonhülye, szerinted pont neki fogom bevallani?
A csókának egyből lefittyedt a szájaszéle.
Másnap megint jött a nő.
– Azt mondják, hazudtál nekem.
– Ki mondja?
– A testvéred.
– Remek. Akkor jól működik a szivatás.
Összehúzta a szemét.
– Ne játssz velem. Most akkor mi volt?
– Mondtam már, semmi. Pusztán az öcsémet bosszantom.
Pedig… mindketten tudtuk, hogy nem csak az öcsém idegei zilálódtak. De nagyon ártatlanul tudok mosolyogni.
Amúgy tényleg nem volt ez egy túl komoly dolog. Egyszer elmentünk vidámparkba. Volt ott egy körbeforgó valami, az UFO elődje lehetett. Tudott fel-le emelkedni, körbeforogni – de olyan hosszúkás szivar formája volt. Meglehetősen szűk bigyó volt, alig fért bele két kamasz. V-vel ültünk egy rakétába – és naná, hogy összevesztünk. Mindketten előre akartunk ülni, mert ott volt a vezérlőpult. Egy Werther ilyenkor udvariasan hátraült volna, de akkor még nem olvastam Goethe-t. Arra sem gondoltam, hogy hátulról milyen kellemesen lehet átölelni egy lányt. Ráförmedtem, hátraült, énbelőlem meg kitört a gyerek. Csorgott az adrenalin a szám szélén, ahogy maximális sebességgel fel-le száguldoztunk, körbeforogva. Őszintén szólva, azt is elfelejtettem, hogy ül mögöttem valaki. Egy nap mosolyszünet.
Aztán persze letelt a nyaralás, mindenki visszautazott a lakhelyére. Én egy ideig még próbáltam kapcsolatba kerülni velük, de nem igazán sikerült, aztán le is tettem az egészről. Fura módon, ekkor sikerült találkoznom velük. Nyár végén Miskolcon voltam FEB táborban és a szüleim velem küldték el nekik a fényképeket. Kibumliztam, becsöngettem. Csak az anyja volt otthon. Láthatólag kiheverte a német nyaralást, olyan negédes volt, hogy kenyérre lehetett volna kenni. Átadtam a képeket, udvariasan beszélgettem egy keveset, majd indulni akartam.
– V-t nem várod meg? – kérdezte.
– Miért, mikor jön?
– Bármelyik percben.
– Akkor igen.
Beszélgettünk egy kicsit. Aztán csöngettek. Panelház volt, az anyja hallotta, hogy nem egyedül jött meg.
– Úristen, a jegyese! – kiáltott fel.
Nem értettem a dolgot, hiszen én csak egy csomag fényképet hoztam. Azt meg már nehogy ne lehessen.
– Azonnal mássz bele a szekrénybe! – kiáltott rám.
– ??
– Nem érted? Mars be!
Ráhagytam. Bemásztam.
Ezek bejöttek, leültek, bájcsevegtek. Én meg a kulcslyukon leskelődtem. Aztán egy idő után a srác elment.
Én meg kiléptem a szekrényből:
– Szia, V – vetettem oda hanyagul.

Többet nem találkoztunk.

This entry was posted in Sztori.

5 thoughts on “O+A

  1. A nap is így sütött …. (szakad az eső)
    + TT vasút a padon :) stb,stb
    Nagyon jó volt ott az biztos, mondjuk a kép az durva, sajna ezt a dzsekim elhagytam , pedig szerettem.
    más- lassan készülünk egy látogatásra hozzátok , megnézzük a kecót !

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *