Day: September 16, 2007

Kellemesen elfáradva

Istenien érzem magam. Lehet is, mert életet teremtettem. Remélem.
Hemingway mondta, hogy egy férfi akkor mondhatja el, hogy teljes életet élt, ha nemzett egy fiút, ültetett egy fát és legalább egyszer a bika szeme közé nézett. A fiúgyerek megvan, nem is akármilyen, a bika – allegórikusan – megvolt, hajjaj, de hányszor… és mától a fa is kipipálva.
Jöjjenek a képek.

Nagyítás Nagyítás

A bal oldali képen az autó csomagtartóját csodálhatjátok meg, amint éppen hazaértem az egyik kertészetből. Jobb oldalon pedig az egyik adag elültetnivaló sorakozott fel.

Nagyítás Nagyítás

Bal oldalt egy trombita folyondár figyelhető meg. Aljas módon azt tervezem, hogy felfuttatom a kiszáradt fára. Jobb oldalon egy perzsa varázsfa nyújtózkodik új helyén. Vow.

Nagyítás Nagyítás

Bal oldalon egy redős levelű bangita vigyorog. Azért ültettem a nagy fák alá, mert szereti az árnyékot. Jobb oldalon már sokminden látható, de a sorban a negyedik, a cserszömörce (royal purple) nagyjából középen látható.

Nagyítás Nagyítás

Bal oldalon egy csoportképet találunk. Ők a homoktövisek. Mivel ezek kétlakiak, így fiúkat és lányokat is kellett volna vennünk, ha azt akarjuk, hogy bogyózzanak. Csakhogy. Rengeteg kertészetet bejártam és mindenütt csak a vállukat vonogatták. Azt mondták, ott van vegyesen, vegyek jó sokat, akkor biztos lesz köztük mindkettő. Ezerkettőért. Aztán találtam egy helyet, ahol volt külön lány, azaz termő. Háromezernyolcért. Végül vettünk egy lányt, vettünk két emo-t, aztán bízunk benne, hogy végül bebogyóznak. A képen a lány van baloldalt elől, az egyik ismeretlen jobbra, a másik meg a lány mögött. (Nej volt jópofa: azt javasolta, hogy menjek el, vizsgáljam meg a garantált nőneműt, keressem meg a muffját – és a másik üzletben keressek olyant, amelyiknek nem olyan van.) A jobb oldali képen meg a tűztövis sort csodálhatjuk meg. Négy bokrot (Orange Glow, Soleil d’Or, Mohave, Kasan) tettem közvetlenül a betonfal elé. Remélem, ők győznek.

Nagyítás Nagyítás

A kertkapu két oldalára vérborbolyák kerültek. Ezek valami olyasmik lehetnek, melyek teliholdkor arasznyi fogat növesztenek és bosszút állnak azon kutyákon, melyek hétköznap oldalbahugyozzák őket. Jobb oldalon két darab pernettia látható. Ezek is árnyékkedvelők, meg kétlakiak. Fiú persze ebből sincs.

Nagyítás Nagyítás

Végül egy összegző kép. Ennyi minden fért az út túloldalára. Bármilyen furcsa, egyedül feketebodzát nem találtam sehol. A másik képen pedig szemmel láthatóan jön a fű. Ebben az az érdekes, hogy reggel még semmi sem látszott – egy nap alatt bújt ki ennyire.

Szóval így. Egész nap melóztam, hullafáradt vagyok – és mégis fantasztikusan érzem magam. Kint ülök a teraszon egy üveg somlói furminttal, írok egy sort, végignézek a növényeken, iszom egy kortyot és írok még egy sort. A nap éppen lemegy, ferdén süt át a fák lombján. Tökéletes élmény.

Mire jó még egy egész napos ásás? Az ember például társadalmi életet él. Ráköszöngetnek. Van egy-két kutyasétáltató, akivel már le-leállunk beszélgetni is. Meg lehet tudni egy-két dolgot. Például azt, hogy karácsony előtt nem célszerű a kocsit csak úgy kinthagyni az utcán, ugyanis ilyenkor portyáznak a telepen azok az idegenek, akik a szeretet ünnepére lopni szeretnének szeretteiknek ezt-azt. Vagy azt, hogy aki nem fizeti a vízdíjat, az miért teszi. Meg összefutottam az előző tulaj fiával, sok szerencsét kívánt a kertészeti akciónkhoz. Mint mondta, ők is rengetegszer próbálták eltűntetni a betonfalat. A gyümölcsfákat ellopták. A repkényt az önkormányzati közalkalmazottak nemes egyszerűséggel kifűnyírták. Én azért látok némi esélyt: a mi fáink/cserjéink nem teremnek gyümölcsöt, egyszerűen csak szépek. Talán nem lopják el. A füvet meg úgyis magunk fogjuk nyírni – most is kiszedtem minden gazt, parlagfüvet, ürömfüvet – remélhetőleg csak a cserjék kivágásáért meg nem jön be egy fűvágóval felszerelt darthwader.
Aztán ha a tövisek megerősödnek, utána már esélyük sem lesz.

Valami tényleg volt a levegőben

Ugye volt ez. Meg utána ez.

Aztán tegnap este, miután mindent lementettem a desktop gépről, nekiálltam csesztetni. Visszaraktam a másik 1 gigás memóriát. Elindult. Ki-bekapcsolgattam vagy tízszer, mindig. Vérszemet kaptam: megpróbáltam szkennelni is. Hibátlanul ment.
Azaz van egy ugyanolyan gépem, mint egy héttel ezelőtt volt. Csak éppen a két időpont között egy halom ócskavassá vált a masina. Utána meg rendbejött.