Day: September 8, 2007

Kerti nap

Úgy kezdődött, hogy reggeli után nekiálltam a neten keresgélni, hogy milyen szép színes cserjék léteznek. (Habár kaptam már korábban is tippeket, de a terület elég nagy, nem akarom csak két-három növényfajtával betelepíteni.)
Hát, ember, a növénynemesítők nem ültek karbatett kezekkel az utóbbi években… amennyi színes-szagos bigyó van, alig győztem választani. Nem is sikerült mindent ma elterveznem, úgy döntöttem, ma csak a málnával, szederrel végzek, plusz a a gyep… no meg szétnézek valami díszcserje diszkontban. Találtam is egyet a közelben… nyitvatartás… szombaton 13.00, vasárnap zárva. Órára pislant: 13.05. Erről ennyit. Elszaladtam egy másikba, naná, az is egykor zárt. De legalább holnap is nyitva lesz. Gyümölcsök elhalasztva.

Nagyítás Nagyítás

Utólag azt mondom, nem is kár. A fűmaggal éppenhogy végeztünk sötétedésig.
Délután esélyem volt minden idők legabszurdabb kertásásához: a programfüzet szerint a Bókay-kertben a Cosmic Debris, alias Frank Zappa emlékzenekar lép fel, a zene meg tisztán felhallatszik. De aztán zavar támadt az erőben: vagy a műsor változott meg vagy a fiúkon lett úrrá az aggkori szenilitás, mert egész délután Dolly Roll számok mentek. Mondjuk, erre is elég bizarr volt ásni. Különösen úgy, hogy előkeveredett valahonnan az a kajla macska és mindent bedobott, hogy magára terelje a figyelmet.
Ja, hogy mit keres a bal oldali fényképen az a két asztal, csak úgy kilódítva a szántás szélére? Az volt a legbizarabb. Nem lévén gyephengerünk, gondoltuk, ezekkel a kidobásra ítélt asztallapokkal tömörítünk. Ráálltunk az egyikre Nejjel – de jól jött most, hogy egyikünk sem agártermet – majd ráztunk egy kicsit: guggol, feláll, csípő, fenék, páros lábbal dobbant. Aztán átléptünk a másikra, eljátszottuk ugyanezt a koreográfiát, majd, mint a mocsáron, hátranyúltam ez előző asztallapért, magunk elé dobtam – és már mentünk is tovább. Időnként a macska is beszállt harmadiknak. A háttérben meg döngetett a Dolly Roll.

Generation gap

Idehallatszik a zene a Bókay-kertből, ahol a Szeptember Feszt folyik éppen, jelenleg a Karthágó nyomja 25 évvel ezelőtti nótáit, lányom ott csápol a tömegben, én meg a teraszon Powershell-t tanulok és fülig ér a szám közben. Rájöttem ugyanis, mi a különbség szüleim korosztálya és a miénk között. Nekünk azt mondták a felnőttek, hogy ‘Úristen, mi ez a primitív dzsungelzene!?’. Mi meg már tudjuk, hogy ez tényleg primitív dzsungelzene, de kit érdekel?