Day: September 13, 2007

Magyar Gárda

Ha már annyian írtak róla, leteszem én is a kétcentesemet.
Nos, a magam részéről úgy vélem, ha egy fasisztoid szervezet létrehoz egy fasisztoid jelképekkel megtámogatott katonai jellegű szervezetet, akkor hiába jönnek azzal, hogy parlagfűirtás, meg önkéntes véradás. Már most szólok, hogy az idős hölgyek átkisérése az utcán szintén nem fog működni. Sőt, minél jobban igyekeznek fényezni magukat, annál gyanúsabbak lesznek.
A farkast akkor sem szívesen engedem be a lakásba, ha megigéri, hogy minden este elmosogat.

Megint a tanárok

Szeptember hatodikán voltam szülői értekezleten, ott tudtam meg hivatalosan, mikor lesz az őszi szünet. Szeptember hetedikén neki is álltam szállást keresni arra a hétre.
Jogos a kérdés, miért keresni? Hiszen van egy csomó bejáratott helyünk. Csakhogy most van egy kupac üdülési csekkünk is, ergo csak magyar szállás jöhet szóba. (Ősszel mi inkább a szlovákokhoz szoktunk eddig kijárni.)
Oké. Nézzünk szét, mi van itthon. Olyan helyet kerestem, mely

  • Lehetőleg túrázós helyen van.
  • Lehetőleg a világ végén elterülő üveghegy mögött van.
  • Biztosít valami alternatívát arra az esetre is, ha tré lesz az idő: gondolok itt olyasmikre, hogy pingpongasztal, billiárdasztal, zsebuszoda, wellness. (Bár ez utóbbit még mindig nem tudom, mit jelent. Az én fogalmaimban az a ‘well’, ha kint bolyongok az erdőben.)

Túlzottan nem voltam ideges, két hónappal előre lesz a foglalás, meg egyébként is, ki a franc szereti az annyira eldugott helyeket, melyeket mi szeretünk?

Első kísérlet. Hotel Bérc, Mátra. Az egyik weblapjuk szerint éppen felújítják. 2006 ősze óta. (Már tavaly is menni akartunk.) Én arra tippeltem, hogy valószínűleg inkább a weblapot nem frissítették. Alátámasztotta az elképzelésemet, hogy a telefonszámok sem működtek. Google, másik weblap, immár műkődő telefonnal. “A szálloda? Nem, nem tervezzük, hogy kinyitjuk.” Kihúzva.

Már régóta tervezek egy barlangozós hetet, amikor Aggtelek környékének összes lyukába bemászunk. Megint Google, kidobta, hogy bizony-bizony összedobtak egy új túristaházat. Elsőre tökéletes: az egyébként is csendes falu néptelen határában, tópart, barlang, van több négyszemélyes apartman is. Pingpongasztal és társai ugyan nincsenek, de a barlangban ritkán esik az eső. És még a szlovákokhoz is ki tudunk ugrani. Telefon. “Mikorra? Sajnálom, az egész házat lefoglalták.” Next.

Innentől vakon kerestem. Aztán belefutottam ebbe. 16 fős falu. Egyből csorogni kezdett a nyálam. Túrázási lehetőség. Wellness. Meg minden. Elmondtam a családnak, mindenkinek tetszett. Elképzeltük, hogy ott lézengünk a kihalt épületben, addig pingpongozunk, biliárdozunk, ameddig meg nem unjuk, utána úszunk egy nagyot az üres medencében. Telefon. “Üres hely? Nem, sajnos egy sincs. Igen, teljesen tele vagyunk.”

Na itt borult el a tekintetem. Én ahhoz szoktam hozzá, hogy ilyenkor, november első hetében az emberek már nem mennek sehová. Tavaly az egész Szlovák Paradicsomban 5 emberrel ha találkoztunk, négy nap alatt. Most meg minden foglalt. Két hónappal előre.
Aztán rájöttem. Tuti a tanárok. Hiszen én egyből foglalni akartam, ahogy hivatalosan megtudtam az őszi szünet időpontját. Kik azok, akik hamarább tudhatták? Csakis a tanárok. Országos összeesküvés áldozata lettem: Magyarország összes kellemes üdülőhelyét lefoglalták a tanáremberek.

Végül persze csak találtam egy jó helyet. Igaz, semmi wellness, semmi pingpongasztal, semmi billiárd, de kellemes helyen van, saját udvar, kolbászizzasztási lehetőséggel és majd túrázgatunk. Végülis, az esőkabátot már régen feltalálták.