Szabadi-Sóstó – Balatonfüred
2022.09.03; szombat

Távolság: 36,93 km.
Idő: 9 óra 22 perc.

Mielőtt belekezdenénk a napba, vessél egy pillantást a fenti számokra. Tegnap 47,5 kilométert tettünk meg nagyjából annyi idő alatt, mint ma 37 kilométert. Na, ezzel el is mondtam mindent. Szinte végig tükörsima vizet kaptunk, nem kellett sehová rohannunk, mi pedig boldogan pilinckáztunk.

Egészen viccesen alakulnak a reggelek. Tizensok éve ráálltam a 7.00/9.00 párosra, azaz 7-kor ébresztő, 9-kor indulás. Most is ebben állapodtunk meg. Aztán minden reggel akadt valaki, aki meghekkelte. Első reggel magamtól keltem fel 6:45-kor és nyilván nem akartam visszaaludni. A második reggel gondoltam, csalok, felhúztam a mobilomat 6:55-re. Attila mobilja 6:40-kor csörgött, nyilván megint keltem vele. Aztán ez ment végig, valaki mindig hamarabbra állította az ébresztőt. Jókat vigyorogtam, de valahol ez a normális. Ha biztos akarok lenni magamban, ha nem akarom, hogy a többieknek kelljen várniuk rám, akkor inkább kicsit korábban kelek.
Aztán ebből jött ki, hogy rendszeresen elindultunk már 8:30-9:00 között. Ami szintén nem baj.

Kettéváltunk. Attila és Péter nem akartak andalogni, mi Nejjel annál inkább. Így ők kimentek rendesen a part mellé, kinyalni az öblöket, mi meg vagdostuk lefelé rendesen a sarkokat. Így jött ki, hogy nagyjából együtt haladtunk.
Persze ez nem jelenti azt, hogy találkoztunk is. Ahhoz kommunikálnunk kellett volna.
Tavaly már írtam, most sem volt másképp. Nem ugyanott és nem egyszerre kötöttünk ki, felhívni egymást, sms-t küldeni csak a partról tudtunk, nyilván ilyenkor a másik fél volt kajakban… és vice versa. Kikötöttünk a Gumirádli strandon, megmozgattuk a lábunkat, ittunk egy sört, visszaszálltunk, ekkor jött, immár a vízen az üzenet Péteréktől, hogy ők a Honvéd üdülőben vannak. Almádi előtt kaptuk az sms-t, hogy a fűzfői Föveny strandon lazulnak, ott is fognak ebédelni, mi viszont már ráfordultunk Almádira. Végül csak összekonvergáltunk a csopaki strandon, onnan már végig együtt mentünk.

Egy újabb meglepő felfedezés. Megfejtettem a túraGPS titkát. Nem, sajnos nem javult meg. A szürkés csík továbbra is ott van. Csak éppen amikor kék a kép – azaz vízen evezéskor mindig – akkor a kékbe belesimul a halványszürke és nem látszik. De ahogy partközelbe érünk, már előjön.

A Gumirádli strandon vadkempingezős társaságba futottunk bele. Szimpatikus fiatal pár, valami faltboot jellegű kajakkal, talán Klepperrel. Ez egy lécekből összelegózható, vászonborítású kajak, melyre szerelhető vitorla is. Érdekes jószág. Nos, a fiatalok ezzel a szerkezettel csinálták ugyanazt, mint mi, azaz próbálták megkerülni a Balatont. Kell hozzá bátorság, mert a stabilitása nem annyira acélos, értem ez alatt azt, hogy hamar belecsap a víz, viszont ha szerencséjük van, azaz erős és jó szél fúj, akkor evezés nélkül is képesek száguldani.

A Honvéd üdülő viszont felejtős. Sajnos. A korábbi beszámolókban rendszeresen írtam róla. Először véletlenül tévedtünk be, aztán kiderült, hogy valójában zárt üdülő, de a kikötőmester szereti a kajakokat, meg a vagányabb kajakosokat, szóval szívesen látott vendégek voltunk. Eddig. Most Péteréket biztonsági gorillával megtámogatott security manager tanácsolta el. Ennyi volt.

Felhasználva a tavalyi nagyon hasznos információt – miszerint szeptemberben már nincs Kenesén vízirendőrség – nagyon durván, mondhatni fejszével faragtuk meg a fűzfői öblöt.

Almádiban toltunk egy gyrost, majd mentünk is tovább. Alsóőrsnél, az új gigantikus hullámtörő gátnál értek utól Attiláék, innen együtt csorogtunk át a csopaki strandra. Sör. Ökörködés.
Nekem két nagy kedvencem van a Balatonban, az Almádi-Füred szakasz, illetve a Badacsony-Keszthely közötti. Nyilván most is maximálisan kiélveztem, a víz továbbra is sima volt, a nap pont kellemesen sütött, nem siettünk sehová, mi kell még ezen kívül? Hát, a tihanyi kompból átalakított bulihajó, amelyből ezerrel bömbölt a zenének csúfolt igénytelen technoszar, az mondjuk pont nem kellett. Ehhez képest Siófoktól Füredig mindenhol hallható volt.

A füredi kemping egyre hervasztóbb. Mészárosék egyre nagyobb darabokat harapnak le belőle, hogy fehér fürdőköpenyes szállodákat építsenek a telekre. Jelenleg telepakolták stégekkel a gyerekpancsolóhoz vezető vízi utat, a parton pedig kerítéssel zárták le a további partot. Gyakorlatilag a gyepen keresztül lehetett oldalra kerülve eljutni a kemping maradék részére. Ami persze kiskocsin vontatott kajakokkal nem volt annyira nagy élvezet.

Ma már messze nem voltunk annyira leamortizálva, mint tegnap, M finom gulyáslevessel várt minket, béke volt.

Estefelé elsétált mellettünk egy ifjú pár, akik gyanúsan sokat pislogtak befelé. Aztán leesett, hogy velük találkoztunk a Gumirádli strandon. Integettünk, visszaintegettek, dumáltunk. Mint kiderült, 100 méterre van a sátruk.

Békésen sörözgettünk, majd korán elmentünk aludni. Nyugodt szívvel, mert a meteorológia a maihoz hasonló csendes napot jósolt.

Powered by Wikiloc