Kényszerű pihenőnap
2021.07.15; csütörtök

Éjjel 10 óra alvás. Eleinte izzadtan, erős ventillátorral, aztán gyenge ventillátorrral, utána ventillátor nélkül, hajnalban pedig már hálózsákkal. Ha nem kellett volna vécére mennem, délig ki sem bújtam volna.

Az istenek is azt akarják, hogy ma kajakozzunk. Bár olyan kellemesen hűvös idő van, hogy legszívesebben csak ücsörögnék az árnyékban és néznék kifelé a fejemből.

Hmm, az istenek a fejükre estek.

Amikor elindultunk, enyhén hullámzott a víz. 500 méterrel később azt mondtam, hogy szégyen ide vagy oda, én visszafordulok. Ez kábé öt perc volt. A kikötésnél vettük észre, hogy igen, ez alatt az öt perc alatt valaki kicserélte az enyhe hullámokat tarajosra. Ahogy Nej fogalmazott, alapvetően még szerencsénk is volt, hogy nem a 20 kilométeresre tervezett túra közepén történt valahol.

A vége az lett, hogy annyira elromlott az idő, hogy pont jó lett az állatkodáshoz. Érzésre 40-es szél van és félméteres tarajos hullámok.
Amit borzasztóan nem értek, az az, hogy erről senki nem vesz tudomást. A Windy továbbra is azt mutatja, hogy ideális kajakos idő van, persze sem a szél iránya, sem a sebessége nem stimmel, a magyar előrejelzések szerint mérsékelt a szél, a viharjelzés zöld. Na most én elég sokat eveztem már a Balatonon, ez a víz minimum sárga, de a piroson sem lepődtem volna meg.

Már bemenni sem volt könnyű, kicsúszott néhány sikkantás, de hamar alkalmazkodtunk. Róttuk a köröket a part mellett. Volt egy pont, egy balos visszafordulásnál, ahol nagyon be akarta borítani a hullám kajakot. Az első fordulásnál visszavertem mind a két támadást, a második körben csak az elsőt, a második beborított. Kiúsztam a partra.
– Tudok valami segíteni? – érdeklődött a vízimentő csajszi.
– Köszönöm, nem. Rutinmunka.

És tényleg az volt. Orral előre kihúztam a lépcsőn a kajakot, megfordítottam, kicsorgattam belőle a vizet, szivaccsal nagyjából kitörölgettem a tárolókat és már mentem is vissza. Nem volt kispálya, ez a lépcső sokkal rosszabb volt, mint a miénk, ráadásul rögtön előtte volt bent két vaskapu a vízbenlabdázóknak, kellett tekeregnem az erős hullámokban. Tipikus vadvizes élmény volt. Sajnos a goprót nem mertem felvenni, Dóra meg még a sátorban aludt, nem lett rögzítve a mutatvány. Utána visszaálltam körözni, illetve a bóják között szlalomozni. Ugyanabban a fordulóban megint jöttek a borító támadások, megint kivédtem mind a kettőt, majd amikor beljebb akartam menni, akaratlanul megint előidéztem ezt a veszélyes szituációt, így ismét borultam. Ekkor egyeztünk meg Nejjel, hogy tulajdonképpen ennyi most elég is volt, kijöttünk.

Elsőre azt gondolná az ember, hogy két borulás odavág az önbizalomnak. Nos, nem. Ez itt olyan víz, amilyenben pár évvel ezelőtt még Kodiakban ülve is paráztam. Aztán hozzászoktam a Kodiakkal, most meg egy jóval instabilabb kajakkal is egészen sokáig bent maradtam, úgy hogy nem csak egyenesen eveztem, hanem forogtam. Egy dolog ment csak bizonytalanul, az erős hullámzással szembe evezve 180 fokban balra megfordulni. Vérszem?

Kijöttünk, kifújtuk magunkat. Gondoltuk, eszünk valamit, majd megyünk is vissza. Hiszen itt van az, amire vártunk, az orrunk előtt egy viharos víz, közepes beszállással. Kajáltunk. Csakhogy mire befejeztük, addigra a szél brutális erősségű lett és a hullámok is elérték azt a szintet, amikor kösz, de inkább már nem. Konkrétan hab borította a parti köveket.
És csak egyre durvább lett. A félig teli borosüveget kis híján lefújta a szél az asztalról, a bor őrülten táncolt az üvegben, a hullámok egyre nagyobbak lettek, nagyobbak, mint amikor kettes viharban eveztünk a Keszthelyi-öbölben… és a viharjelzés alapon, a Windy szerint meg 8-20 kmh közötti mérsékelt szél van. A lónak a farát.
Ismét elgondolkodtam, mennyi értelme van túrákat meteorológia alapján szervezni. Prémium Windy előfizető vagyok, elméletileg pontos előrejelzést kellene kapnom, de nemhogy az előrejelzés csúszott el piszkosul, de a pillanatnyi érték, azaz a mostvan is.
Jut eszembe, fura, de vajon miért nincs olyan oldal, amelyik megmutatná, milyen idő _volt_? Ténylegesen, mért értékek alapján. Hogy legalább utólag tudjuk, mi volt az, amibe belefutottunk.

Pár szó a kajálásról. Megint a kemping és a strand. Ha a kempingből át akarok menni a strandra, az napijegy. 800 forint. A kemping kap kedvezményt, 150 forintot. Azaz 650. A vízben simán át lehetne sétálni, a strandról kifelé is árusító pízzériában ha vécére akarok menni, beküldenek a strandra. De ha csak úgy be akarok menni a strandra kajálni, az napijegy.
Ma a váratlan szélvihar miatt sehová sem tudtunk menni, gondoltuk, majd ebédelünk itt valahol. A kempingbüfé egész napos karbantartás miatt zárva volt, a strand mellett csak és kizárólag pizzát lehet enni, a település két étterme túl puccos, a strandra, ahol lenne normális választék, oda nem mehetünk be, csak ha kifizettünk 2000 forintot. Amikor erre felhívtam a pénztáros csaj figyelmét, elkezdte mosolyogva magyarázni, hogy mennyi minden lehetőség van a strandon, csúszda, meg játszótér, meg ilyenek és nekem tényleg vissza kellett fognom magamat, hogy ne vágjam oda, miszerint bassza meg Kedves a csúszdáját, én egy normális strandétterembe szeretnék bemenni, étkezés után pedig kijönni, leszarom a Balatont, az húsz méterrel arrébb, a kemping strandján is van.
Oké, nem vagyok ennyire egyszerű, látom, hogy mi van. A strandba beleöltek egy csomó pénzt, fejlesztették. Tényleg tiptop lett, ápolt gyep, strandröplabda, játszóterek, csúszda, gyerekfoglalkoztató sátor, meg egy csomó izgalmas dolog. Ehhez képest a kempingben nem történt semmi, a strandja éppenhogy csak létezik. Nagyjából hínármentesített víz egy szakaszon, vaslépcsők a bejáráshoz, 3 méter széles kitaposott gyepsétány, mint part. Ennyi. (Ehhez képest vicces, hogy a strandra a napijegy 800 forint, a kempingbe, ha valaki csak a strandjára szeretne bemenni, az meg 1600.) Korábban a kempingbelépő jó volt a strandra is, de az erőviszonyok megváltoztak, a strand meg valószínűleg beintett, hiszen ilyen viszonyok mellett mindenki hozzájuk járt volna át strandolni, nekik meg nyilván nem hiányzott a nemfizető tömeg. Talán meg lehetett volna egyezni, hogy a kemping egy megemelt átalánydíjat fizet a strandnak, mely emelést beépítik a kempingárakba, de úgy néz ki, hogy nem sikerült. Így maradt az, hogy aki a kempingben lakik, de a strandon akar strandolni, az fizet egy 18%-kal csökkentett összeget. A gond az, hogy nincs a környéken normális étkezési lehetőség. A kempingbüfé vállalhatatlan (már amikor nyitva van), a két étterem ránézésre sem a mi világunk, a strandpizzás jó is, meg árul is kifelé, de nálunk nem mindenki ehet pizzát, a strand meg hiába van tele jó helyekkel, hármunknak 2000 forint a belépő, hiába csak a büfésorig akarunk elmenni és még túl nagy igényeink sincsenek, legyen vállalható a hely, legyen jó hamburger, a pulled pork ételek már a ráadást jelentik. Nyilván azt is tudom, hogy nem tudnak minket elszeparálni a strandoló vendégektől, nem is akarom a strandot bántani. Csak éppen ez egy nagyon hülye helyzet. Hogy például tegnap 43 kilométert kellett bringáznunk, hogy normálisan ebédeljünk. Ez azért nincs rendben.
Ami szintén nincs rendben, az az árszínvonal, a minőség és a mohóság. Nemrég voltunk a horvátoknál, nos, ők sem egy matyóhímzés, de a Balaton partján valami olyan szabadrablás van, mintha nem lenne holnap. A szállásárakról már írtam. Abban a lepusztult kempingbüfében a viceházmester 1400 forint volt: 550 egy deci bor, 100 forint a szóda. A bor másfél literes kiszerelésű asztali bor. Megnéztem a boltban, 1750 forint. A másfél liter. A szódát meg 100 forintért adják a szódásnál másfél literenként. Azaz bolti – és nem nagyker – áron 250 forintból jön ki egy vice. Dóra helyből lehidalt, amikor meglátta, hogy ugyanitt drágább a tömény, mint náluk az A38-ban. És nagyjából mindenhol ugyanez ment. (Üdítő kivétel volt a Hatlépcsős, ahol ahhoz képest, hogy mennyire felkapott hely, csapolt sör áron adták a vicét.)

Beszpídezett marketingesek jópofa agyrohamai: Akalifornia és Csopakobana.

A karbantartó, akinek reggelente el kell talicskáznia a horgászasszonyok által kitermelt hínárokat. Mennyire élvezheti. Mennyire kedvelheti ezt a kedves vendéget.

A folyamatosan fújó erős széltől lassan megfájdul a nyakam. Amikor viszont eláll egy pillanatra, bedönget a meleg és alig várjuk, hogy ismét fújjon.

Amikor két überhorgász települ egymás mellé és azon veszekednek, hogy melyikük vízidrónja ment át a másik területére leereszteni a zsinórt. Mármint arra a területre, ahol az illető korábban már beetetett a saját vízidrónjával. Érdekes sport.