Kinyírom a családot #01/08

Előzetes
2021.07.09; péntek

Mi várható, ha egy egyébként csavargós családot bezárnak kisebb-nagyobb szünetekkel másfél évre? Az, amit most csinálunk. Egy hét sporttábor, egy hét pihenés pakolás, szervezés. majd újabb egy hét sporttábor.
Most éppen lemegyünk a Balatonra. A legnagyobb kánikulában. Biciklizni.
Ja és kempingbe. Szándékosan vízparti parcellát foglalva.

Megmagyarázom.

Tök jó a Balaton, olyan nagy, meg hideg, meg nedves, de én már csak úgy vagyok vele, hogy bőven elég, ha évente egyszer körbeevezem a haverokkal. El se tudom képzelni, hogy felverem a sátrat és nem csinálok semmit, csak heverészek a parton. Ez maga a pokol.
Erre találtuk ki, hogy mi lenne, ha ehelyett bebringáznánk a Balaton-felvidéket, kicsit átnéznénk a Keszthelyi-hegységbe, sőt, akár még a Bakonyba is? Ekkor nem feltétlenül kellene parti kempingbe mennünk, 27ezer forintos mobilházat bérelnünk, elég lenne valami káli-medencei kisfaluban keresnünk szállást, havaj. Aztán kiderült, hogy ezek a házak sem olcsók[1] szezonban, ellenben az akali kempingben lehet full komfortos, nagy parcellát bérelni egészen jó áron (kb 11ezer/éjszaka), majd amikor lefoglaltam, megkérdezték, hogy vízparti parcellát kérek-e, én meg úgy voltam vele, hogy ha lehet választani, akkor miért ne? (Egy ezressel volt drágább.) Szóval az lett a vége, hogy megyünk ugyanazzal a nomád[2] felszereléssel, amellyel tavaly Budejovicében voltunk, ugyanúgy a bringatúrákon lesz a hangsúly, ugyanúgy lesz mellettünk tó, ahol fürödni lehet, most viszont viszünk kajakokat is. Mert makacsok vagyunk.

[1]
Nem is igazán értem ezt a dolgot. Balatonfelvidék, falu, apartmanbérlés. Az árak 30-40ezer között, éjszakánként. Az apartmanokban nincs klíma. Ehhez képest voltunk most Horvátországban, 50 eurós (18ezer forint/éj) apartmanban. Full felszereltség, klíma, tengerpart, 20 méterre az ingyenes strandtól. Még a 60ezer forint utazási költséggel is jobban megéri az egy hét.

[2]
Mennyire is nomád az a nomád? Hiszen az igazi nomád az, aki az avarban alszik, patakban fürdik, bokorba szarik. Ehhez képest így nézett ki a rakodóterünk induláskor.

Gyakorlatilag bepakoltuk a fél házat. Mennyire nomád ez?
Bármilyen fura is, de eléggé. Hiszen gyakorlatilag fel kell építenünk egy sátortelepet, annak a tereivel és össze kell raknunk valamennyi komfortot. Legyen asztal, legyenek székek, legyen világítás. Legyen hűtő. Kerékpározni fogunk, kajakozni fogunk, ezekhez is kell felszerelés. Az autót beépítjük, teherszállító bringánk most nincs, a nagyobb dolgokat nem tudjuk elhozni a boltból, azaz azokat is itthonról visszük. Nyilván egy lengyel kajaktúrához képest ez nem nomád, de a normál itthoni élethez képest az.
Azaz van nomád, nomádabb és legnomádabb.

Ha esetleg megkérdeznéd, mi a legbiztosabb módja a légiósbetegség elkapásának, azt mondanám, hogy tessék megszervezni kéthetente egy komplett egyhetes családi túlélőtábort, tessék rá összepakolni, tessék lebonyolítani, majd utána elpakolni, illetve feldolgozni a történteket. Mindezt ötezer fokos melegben.

Mondanom sem kell, voltak kavarások. A sportóra, melyet időben be kellett szereznem és le kellett tesztelnem. Mert megint csak egy hetem volt rá.
Aztán kedden mentem egy próbakört bringával. (123 km, 905m szint.) Hogy megnézzem, milyen élmény 35 fokban nyomni egy akkora túrát, mint amilyenből négyet is terveztünk. Na, ebbe a kisérletbe kis híján belehaltam. Nem azért, mert a hőség teljesen kiszívta az erőmet, nem azért mert az utolsó 5 kilométeren hat helyen görcsölt pokoli erővel a lábam, nem azért, mert egész éjjel rázott utána a hideg, hanem azért, mert befutott hajnai fél egykor egy újabb refluxos bukás és kábé kettőig csak az ágy szélén ültem és igyekeztem felköhögni a tüdőmből a savat. Jó kis teszt volt a sportórának is, egész szerdán azt mutatta, hogy tulajdonképpen halott vagyok. Igaza volt. Feküdtem a kanapén, magamra irányítottam két ventillátort, betettem valami régi zenét és délig csak a plafont néztem. Azon gondolkodtam, akarom-e én ezt az egészet? Meg a csajok akarják-e? Aztán délután hideg zuhany, óvatos ebéd, kávé, újabb hideg zuhany, egy még óvatosabb kettlebell gyakorlatsor (a sportóra enyhén csóválta a fejét, szerinte a tegnapi akció után 65 órát kellett volna pihennem), megint hideg víz… és kezdtem éledezni. Csütörtök reggel elmentem futni, az óra megint lehülyézett és megint igaza volt, két kilométer után kidőltem, hazasétáltam. Még nem tudom, mi lesz ebből. Lehet, hogy nem lesz erőm már az első túrára sem. Lehet, hogy a többieknek sem.
Lehet, hogy kinyírom a családom. Meglátjuk.

Spoiler Alert:
Mindenki életben maradt.

2 Comments

  1. Üdv Joe!
    Pont olyan egyterűt keresek amibe befér három-négy bringa hátra. Megkérdezhetem ez milyen típus?

    • Szia,
      Ez konkrétan egy Fiat Talento, de a Renault Traffic, az Opel Vivaro és a Fiat Talento gyakorlatilag ugyanaz az autó, kisebb különbségekkel. Ami fontos, hogy ez egy H1L2, azaz normál magasságú, de hosszított verzió, azaz 540 centi hosszú. Ez azért lényeges, mert ebben lesz a hátsó üléssor kivétele után 205 centi hosszú tér, azaz beleférnek a bringák, tudunk benne aludni és még marad benne 5 ülés. (Tulajdonképpen hat, de az első sorban a középső ülés meglehetősen szűk.)

Leave a Reply

Your email address will not be published.