Idő előtti hazautazás
2021.07.15; péntek

Miért jöttünk haza végül egy nappal korábban? Vihar és pokoli kánikula. Az várt ránk. Egyszerre. Pénteken napközben még az erős kánikula, majd olyan hat óra körül durva vihar, szombat reggelig. Azaz garantált éjszakai agykiolvadás a bezárt ablakú kocsiban, majd a szombat délelőttre jósolt tartós esőben kellene összepakolnunk az éjszakai viharban szarrá ázott felszerelést. Ennyit nem ért a mára tervezett Káli-medence kör.

Hazafelé Fék ABC. Vicces harc folyik. A borásznál már nem kapható Zöldike. A boltban viszont naponta raknak ki öt üveget. Mi pedig mindig megvesszük ezt az ötöt.

Megint az M0. Most nagyon letüdőztük. Egy óra araszolás. Csak hogy megfogható legyen: ha a tempomatot 90-re állítom, egy óra alatt lejutok az M0-tól Balatonkeneséig. Azaz közel megduplázódott a Budapest – Balaton menetidő. És akkor a Velencei-tóról nem is beszéltem. De Dél-Pestről ugyanígy bebukjuk Székesfehérvárt, Veszprémet, gyakorlatilag a teljes Dél-Dunántúlt.

Értékelés

  • Négy nagy bringatúrát terveztünk és két kajaktúrát, melyeknek a mérete az időjárástól függött. A kajakos napokra Dórának voltak egyedi bringatúrái. Azt is sejtettük, hogy ennyit biztosan nem tudunk letolni, ahogy az időjárás kiadja, úgy lesz pihenőnap is, ekkor persze mindenki elenged egy túrát. A valóság elkeserítőbb lett. Egy nagy, egy közepes és egy kicsi bringatúra, egy közepes kajaktúra és félóra állatkodás a hullámokban.
    Még csak nem is a viharok és az eső volt a legnagyobb ellenség, hiszen a közepes bringatúrán végig lógott a vihar lába és legalább ötször ronggyá is áztunk a felhőszakadásokban. A kajaktúrákat a szélviharok ölték meg, a bringatúrákat meg a hőség. Nem, nem a nappali hőség. Az éjszakai. Kétszer is előfordult, hogy akkora pokoli meleg volt még éjszaka is, hogy hajnali négy előtt képtelenség volt elaludnunk, na meg kinlódtunk a felszereléssel is, egyszerűen reggel nyolckor másztunk csak ki, teljesen elgyötört fejjel. Senkiben nem volt semmi tettvágy letekerni száz kilométereket 1000 méter szintekkel. Még a vécéig is alig bírtuk elvonszolni a seggünket.
  • A Balatont lehúztuk az étlapról. Drága és keserű. Szabadstrandok vannak az RSD-n is, evezni is lehet rengeteg más helyen. (A balatonkarika marad, de az már bőven utószezonban történik, akkor már más az egész.) Röhej, de egyedül a bringázást sajnálom, konkrétan a Balaton-felvidéket, a Káli-medencét, a Keszthelyi-hegységet és a bakonyi portyázásokat. Ez egy rendkívül jó adottságú egység. (Nyilván lehet próbálkozni észak felől is, de az már semmiképpen nem fog Balatonnak számítani. Az igazi középről lenne, de ott már elszálltak az árak. Illetve itt is lehet lőni az elő/utószezonra.)
  • Ez a kocsiban alvós dolog még csiszolásra szorul. Most voltunk először 38 fok körüli kánikulában és egy csomó dolog nem működött jól. A ventillátor sokat segít – már ha nem lesz zárlatos – de áram nincs mindig, illetve a folyamatos huzattól egy idő után mindenféle fájások jönnek. Ventillátor nélkül viszont veszélyes csontra leengedni az első két ablakot, bejönnek a szúnyogok, legyek, illetve mindenféle éjszakai rovarok. (Mondjuk az éjszakai full ablakletekerés közbiztonságilag is véleményes, gyakorló autóbanalvó ismerősöm rémtörténeteket mesélt, hogyan fosztották már ki.) A rovarok ellen megpróbálunk valami szúnyoghálót eszkábálni az ablakokra, a tolvajokkal viszont nem tudunk mit kezdeni, a teljesen zárt kocsiban reggelre meg lehet fulladni, normál időben is, nemcsak hőségben. (Hozzátartozik, hogy a kánikulában alvás sátorban is szenvedés. Hiába van jól szellőző sátrad, ha éjszaka nem mozog a levegő.)
  • A sportóra sorban hozza a kellemes meglepetéseket. Írták, hogy nagyobb az üzemidő, oké, nyilván, de teljesen más élmény volt látni is. Indulás előtt, péntek este töltöttem fel. Simán végigmérte a teljes hetet, sőt, még itthon a hétvégi futást és bringázást is. Azaz el tudok menni egy tíznapos túrára, úgy, hogy mind a tíz napot kibírja bekapcsolt GPS mellett.

A végén álljon itt egy kép a vigyorgó lányokról. Azért nem volt ez olyan rossz, mint ahogy lefestettem.

Van egy olyan fura késztetés az emberben, hogy ha már idő előtt haza kellett jönnünk, akkor igenis legyen odalent pokoli nagy vihar. Mert ha nem, akkor szembe kellene néznünk azzal, hogy rosszul döntöttünk.

Mint látható, tényleg nagy vihar araszolt felénk 16-án, pénteken, a felhőzete éjjel már elérte a Balatont. Este tíz körül a kettes viharjelzést is fellőtték a középső medencében. Valami lesz.

Végül ez lett belőle.

Nem kicsit érdekes a helyzet. Az ábrán a 24 óra alatt leesett csapadékmennyiség összesítése látható. Budapestet rendesen elkapta. A Balaton viszont fura. A tó környéke ugyanis alig kapott esőt. Csak maga a tó, illetve a partja. Balatonakali például kifejezetten szarrá ázott. És hát a szombat is elég cifrának ígérkezik.

Imhol a szombat. Már nem vihar, de Balatonakaliban elég jelentős mennyiségű eső esett.

Azaz megnyugodhatunk. Jól döntöttünk.

És akkor most már végre itthon. Nagyon sokáig nem megyünk sehová. Nekem ez lesz az igazi nyaralás. Nem kell megszerveznem semmit. Nem kell lebonyolítanom semmit. A kánikulák enyhítésére is megvannak a módszerek. Nyaralás itthon.
Meg tetőzsindelyezés.