Murter körbe és borulások
2021.06.24; csütörtök

A hűtő éjszaka feltámadt. Szépen behűtött mindent. Sajnos a fagyasztó is. Két sör kuka.

A hálószoba ablaka tengerre néz. Ami frankó, csakhogy ez pontosan a keleti irány. A napocska hajnali ötkor berúgja az ablakot és felrobbantja a félhomályt. Elméletileg van redőny, de reggel nem boldogultam vele.

Viszont ha már felkeltem hajnalban, kimentem a strandra. Nem egy nagy kaland, kábé húsz méter séta. Jobbra Tisno, balra Betina óvárosa, dombtetőn a templommal, szemben világítótorony. Nagyon kellemeset úsztam, körbe a strandot. A csajok kicsit később inkább futni mentek.

Utána felfedező körút. Meglett a pékség, a halpiac és a zöldséges piac. A pékségben négyféle burek. Jó lesz.

Szóval alapvetően jó, de még mindig ideges és ingerült vagyok. Kell pár nap, mire lenyugszom.

A női szakasz tegnap este panaszkodott, hogy nem volt melegvíz. Legyintettem. Valószínűleg reggelre lesz.
Nem lett. Mondjuk engem annyira nem zavart, ötezer fok van, ilyenkor úgyis hideg vízben zuhanyzok. (A fürdőszobában a szellőzés miatt állandóan nyitva van az ablak. Ide nem jön be a klíma. Meleg van, mint a tehénben.)

Valószínűleg mi vagyunk idén az első vendégek. Kicsit nehezen indul be a lakás.

Első napra két programunk van: körbebringázni a szigetet (közben Tisnón pénzt venni ki az automatából), majd délután technikázni a kajakokkal: páros mentés, ki-beszállás, meg ilyenek.

Öltözzünk be. Hát, nem vittem túlzásba a bringás felszerelést. Vizes szandál (abban úsztam, mert fürdőcipőt sem hoztam), futósnaci (abban fogok evezni is). Ezenkívül szemüveget se raktam be, szerencsére eszembe jutott, hogy a kajakhoz véletlenül pont bringás szemüveget pakoltam. Nagyon praktikus vagyok.

Megint a klímacsapda. Na még ezt. Várjatok, ezt még el szeretném olvasni. Hagy igyam már meg a sörömet. 9.30. Most már indulhatunk, meglett odakint a 30 fok.

A szigetkör nem egy nagy eresztés, olyan 17-18 kilométer. Szintre sem félelmetes, kábé 200 méter. De. Nagyon nem mindegy, hogy ezt a szintet hogyan kapjuk meg. A szigeten nincs sima terep, gyakorlatilag egyik nagy hegy a másik után. Ezek olyan 40-60 méter magas hegyek, meglehetősen sűrűn egymás mellett. Szerpentinekkel nem vacakoltak, a sziget tele van 10-12%-os emelkedőkkel. Szóval kemény terep.
A kör felét a tengerparti úton tettük meg, ez volt a pihenős szakasz, hazafelé viszont középen jöttünk, az ún. gerincen, mely valójában hegyek sorozatából álló hullámvasút.

Tisno, OTP bankautomata. Tud magyarul. Hipp-hopp kiadta a 2000 kunát. Ilyenkor van értelme a Revolut kártyának. Otthon váltottam egy napi pénzt (400 kunát) a Correct Change-nél, olyan 49 körül. Az Auchanban lévő pénzváltónál 51,5 forintért mérték. A Revoluton keresztül 46,5 volt. Mondjuk fogalmam sincs, hogyan csinálták, a középárfolyam olyan 47,5 körül mászkált. A bankkártyás vásárlásokat 48-49 forint körül számolta a bank.

Utána Tisnóban tökön-paszulyon keresztül tekertünk, ahogy a múltkor is, értsd presszóteraszon, étterem kerthelyiségén keresztül, ahogy ezeken az elképesztően szűk dalmát utcákon kell. A folytatás is kalandos volt, Tisno és Jezera között van egy tengerparti sétány, mely egyben kerékpárút és persze strand is. Keskeny, néhol meredek és macskaköves. Kerékpárosokkal, sétálókkal, fogalmatlan strandolókkal. Ja, a csajok országútival jöttek. (Én a trekking bringával, mert az én feladatom lesz a hadtáp.)
Jezeránál kitágult a csatorna, fordultunk is, rendesen megcsapott a szél. Erről eddig nem volt szó. A windy szerint alig lesz szél az egész héten. Na mindegy, nem baj, a kajakokkal úgyis hullámokat akarunk vadászni.

Murterben magyarul beszélő fagyis. Meglepően jól magyarul beszélő fagyis. Aztán elárulta, hogy évekig élt Magyarországon, konkrétan Jászberényben.

A kör után visszamenekültünk a klímába. Ebéd, csendespihenő. Majd négy óra felé kimegyünk borulgatni, este pedig halakat grillezünk. Szombaton jön új vendég, addig miénk az egész udvar, azt csinálunk, amit akarunk. Habár a grill közös, de annyira közel van az egyik apartmanhoz, pont ahhoz, ahová jönnek, hogy utána már mindenkinek kényelmetlen lenne, ha használnánk.

Délutáni alvás. Lenne. Az utcai fronton nem tudjuk leengedni a redőnyt. Pedig kellene, mert a klíma befúvója a másik szobában van, itt a besütő nap miatt nem igazán hatékony. De nem sikerült. Pedig küzdöttünk vele rendesen.
Hat diploma nem tudott leengedni két redőnyt.

Ettől azért még összejött egy kis bóbiskolás. Végiggondoltam. Eddig jó. Bringázunk, csavargunk, úszkálunk. De most következik az, amiért jöttünk. Kiugrani a komfortzónából. Már megint. Ahelyett, hogy csak úgy lógatnám a… szóval csak úgy lógatnám. És persze nem kaptunk kegyelmet, az ablakból látom a tengert, elég emberesen hullámzik. Egy pici beszokási idő pedig nem lett volna rossz.
De pihenni majd ráérünk az Öregek Otthonában.

Ahogy terveztük, délután négykor kimentünk borulgatni. Ha szó szerint vesszük, akkor nagyon hatékonyak voltunk. Ha nem, nos akkor nem.

Már az alapszél is meglehetősen erős volt. Délkeletről. Innen nézve mi pont egy hosszú csatorna végén voltunk, azaz a hullámoknak bőven volt lehetőségük kinevelődni. Sőt, délkelet felé feltűntek viharfelhők is.

A radarképen bekarikáztam Murtert. Látható, hogy igen combos vihar igyekszik a tőlünk nem messze lévő Sibenik felé. Ez minket nem érintett, a vihar szele viszont meglegyintette a sziget térségét is.

Ez a váratlan szél még nem is lett volna akkora baj. Tulajdonképpen ilyesmiért jöttünk. Legfeljebb valóságosabb körülmények között gyakoroljuk a párosmentést. A legnagyobb probléma az volt, hogy a strand aprókavicsos partja, mely ránézésre ideális beszálló volt, nos, nem volt az. Dóra megállt mellettünk, vette kamerával, hogyan fogunk borulni. Nej kicsit kalandosan, de beszállt és kievickélt a sziklák között. Én huszárosan bepattantam a kajakba. Dóra felől jött némi morgás. Hogy ez így túl uncsi. Én nem így gondoltam. Ugyanis a túraszandál rajtam maradt és ez végzetessé vált. Szandállal a lábamon úgy beszorultam a kajakba, hogy képtelen voltam kormányozni, evezni, egyáltalán megmozdulni. A barátságosnál valamivel erősebb hullámok meg csak jöttek oldalról, végül befordítottak a sziklák közé. Próbáltam visszafarolni a partra, de a hullámzásban megfordulni még teljes értékűen is nehéz lett volna, most meg megmozdulni sem bírtam, a sziklák gyorsan közeledtek, így végül az a megoldás maradt, hogy beborultam a vízbe. Ekkor még nem tűnt fel, de a beszálló pereme egy kábé tízcentis vonalon felmarta a lábamon a bőrt. Kievickéltem a partra, kiborítottam a vizet a kajakból, lerúgtam a szandált. Második nekifutás. Dóra már kapcsolta is a kameráját, mert az előző borulásról lemaradt. Akkor azt hitte, hogy amilyen flottul beszálltam, már megyek is Nej után.

Oké, második kisérlet. Szandál nélkül. És most ejtsünk néhány szót a strandról. Aprókavicsosnak aprókavicsos ugyan, de nem olyan hagyományos strand, hanem piszok gyorsan mélyülő. Az aprókavics meredek lejtőt alkot, olyan egy méter magasat, szemből kajakkal nem lehet csak úgy becsúszni rajta. Oldalról kell beszállni. Hullámverésben. Meredek aprókavics-falon állva. Nyilván nem sikerült. Amíg cipő volt rajtam, addig meg tudtam állni a kavicsfalon, mezítláb már nem. Gyorsan, amíg nem süllyedtem bele teljesen a kavicsba, ‘Geronimó!’ felkiáltással bevetettem magamat a kajakba, tulajdonképpen sikerült is, de nem tudtam a kellő erővel elrugaszkodni a talajtól, kézzel kellett egyenesbe löknöm magamat, az evezőm közben elmaradt valahol, én továbbra is a kezemen támaszkodtam, majd amíg az evezőért hajoltam, bedőltem, erre pont jött egy nagyobb hullám és beborított. Amikor kikecmeregtem, a beszálló pereme megint felszántotta a lábamat és tulajdonképpen csak ekkor, illetve később, a parton tudatosodott bennem, hogy kurvaélet, baj van. De egyelőre ott álltam a vízben, mint egy rakás szerencsétlenség. A kajak köztem és a part között, tele vízzel, cseszett nehéz, én pedig nem tudom feltenni a partra. A hullámok folyamatosan jöttek és dobálták mindenfelé, folyamatosan verve le a lábamról a plezúrt. Én pedig egy instabil kavicsos dűlőn álltam, bármit csináltam, a kavics kifolyt a lábam alól, ha el akartam rugaszkodni, csak tovább süllyedtem, nem tudtam stabil alapot találni. Nemhogy a kajakot nem tudtam kitenni a partra, de mezítláb még én sem tudtam felmászni azon a magas kavicsos parton. Végül Dóra segített ki valahogyan.

Egy ideig még gondolkoztam a harmadik nekifutáson, Nej ugye ott körözött bent és várta, hogy egyszer majd megyek, de ekkor vettem észre, hogy rendesen dől a vér a lábamból. A sós tengervízben ez annyira nem ideális, ha éppen a beborulásokat és visszamászásokat szeretnénk gyakorolni.

Így néztem ki két nappal később.

Kihívtam Nejt, becipeltük a kajakokat. Lezuhanyoztam, bekentem a lábamat valami hámosítóval. Remélem, holnapra rendbejön. Aztán délelőtt borulgatunk, utána meg evezünk. (A windy megint megmámorosodott, 25-40 km/h közötti szelet jósolt holnapra. Mindezt úgy, hogy indulás előtt pont azon húztam a számat, nehogy már pont egy egyhetes szélcsend legyen. Úgy tűnik, nem lesz az.)

Az esti grillezés. Ugye a mai és a holnapi esténk maradt volna. Erre beállítottak a háziak kitakarítani az apartmant. Ott sürögtek-forogtak sötétedésig a grillsütő mellett. Szkip. Pedig még öngyújtóért is elmentem a boltba.

Vacsorára kiültünk az udvarra. Soha többet. Csorgott rólam a víz, egy idő után pedig megszálltak a legyek. Egyébként pont ugyanez a bajom otthon is. Emlékszem, valamikor tavasztól őszig kint ültem vagy a teraszon, vagy a lugasban, most meg bent kuksolok a házban. Legyek, szúnyogok, darazsak, poloskák, minden mennyiségben.

Este fényképek feltöltése.
– Megpróbálom, hátha felmegy ezen a vacak wifin.
– Ja, este jobb.
– Igen, az esti áram erősebb.

Úgy tűnik, ez a megállapítás beépült a családi szólások közé. Ki fogom próbálni a munkahelyemen is.

Megint összeraktam Paks2-t. Ez egyre impozánsabb.

A redőny megoldódott. Nem képzavar, tényleg. Valamiért beugrott a szállásadó hölgy és megmutatta, hogy ha a madzagot pont 45 fokban rántjuk meg, akkor a redőny leereszkedik.