Almavirág

Vannak történetek, melyeket nem hogy az unokáink, de még a gyerekeink sem hisznek el.

Az a múltkori séta a szervízre várás közben valójában egy nosztalgia séta volt. Bevillant, hogy az útnak nem csak két iránya van, lehet rá merőlegesen is sétálni. Így céloztam be a Wekerle-telepet, ahol korábban tíz évig laktunk.

Nem tudom, mennyire általános, de azt vettem észre, hogy a múltamhoz kötődő helyek közül meglehetősen sok átalakult, pont annyira, hogy érzelmileg már ne jelentsen semmit. Egerben a gyerekkorom helyszíne felismerhetetlen. Szekszárdon az egész laktanyát eldózerolták. És a Wekerle is átalakult: újjáépítették a Kós Károly teret, illetve mögötte az Almavirág teret is. Ne érts félre, az utolsó kettő kifejezetten jól sikerült, sokkal jobb lett, mint volt. Csak már az otthonossága nincs meg számomra. Ottlakóból turista lettem.

Megálltam az Almavirág téren és szétnéztem. Igen, jót tett neki a körforgalom. Aztán nézzük csak… hé, hová tűnt a telefonfülke?
Lebontották. Elvitték.

1997 őszére sikerült eladnunk a bakonyi házat. Ott figyelt a zsé a számlánkon. Már csak meg kellett találnunk az ideális lakást. Húsznál több helyen voltunk, szorgalmasan bejártuk Budapestet. Volt egy excel-táblám, abban vezettem mindent. A vízszintes sorokban az egyes lakások, a függőleges oszlopokban a szempontok. És nem hiszed el, volt olyan oszlop is, hogy legyen a közelben telefonfülke. Nem mondom, hogy a Wekerle ezzel nyert, de ez is lendített a helyezésén.

Igen. 1997-ben még kemény volt a telefonhelyzet. A Matáv valamikor 1995/96-ban veszítette el a monopóliumát. Az EPT területén (itt dolgoztam) gombamódra szaporodtak a telefonvonalak, de a Matáv még ekkor sem törte össze magát. Előtte pedig… telefonhoz jutni majdnem akkora macera volt, mint egy kiválasztott színü Zsigulihoz.
Hogy mást ne mondjak, a bakonyi faluban, ahonnan felköltöztünk 1996-ban, egyáltalán nem volt normális telefon. Kézi dinamós vonal volt kihúzva a bányaigazgatóhoz, az iskolaigazgatóhoz, az orvoshoz, a paphoz meg egy a postára. Ha telefonálni akartam, bementem a postára, leadtam a számot, a kisasszony betekerte a számot, majd átkapcsolta a fülkébe. Nem volt túl kényelmes, de akadt előnye is. Télen, amikor a hó beterítette a faluból kivezető mindkét hágót, elsétáltam a postára, betelefonáltam a főnökömnek, hogy homeoffice, utána pedig semmi esélye sem volt, hogy elérjen.

Egerben szerencsések voltunk, ha más nem is, de elég sokáig volt egy ikervonalunk. Ez azt jelentette, hogy egy vezeték, két hívószám, két készülék. Ha az egyik telefonon beszéltek, akkor a másikon nem lehetett. Ne tudd meg, mekkora veszekedések voltak emiatt az alattunk lakóval.

Na szóval, ebben nőttem fel. Ezért volt különösen fontos, hogy legyen a lakáshoz közel egy telefonfülke.

Mobiltelefon? Ne bolondozz. A Bakonyban nem igazán volt térerő. Egyedül a 450-es Westel pislákolt, de a készülék akkor még horribilisen drága volt. Az ezredfordulóra lett normális, hogy kaptunk céges mobiltelcsiket. (Nekem még volt előtte pager-em is.) Nagyjából ekkor kezdtünk aggódni a telefontársaságban, hogy a mobilok hamarosan felfalják a vezetékes telefont. Fel is falták. Az a hülye helyzet fordult elő, hogy a 20-25 éven keresztül áhított, vágyott vezetékes telefonnak csak 3 évnyi virágzás jutott. A mobil elsöpört mindent: a vonalakat, a céget.
Pedig mennyire örültem, amikor felköltöztünk: én a telefontechnikában, Nej az olajiparban, mi bajunk lehet? Ja.

1 Comment

  1. 1994. április 1-én indult a GSM. Két szolgáltatóval: Westel és Pannongsm. A készülékek lízingelése még nagy divat volt, így azért elfogadható havi pluszpénzért lehetett készülékhez jutni. És a 450-nel ellentétben, itt már nem kellett fizetni a hívásfogadásért, tehát az ügyfélcégek már tudtak hívni, ha akartak, ha meg én akartam őket, akkor rájuk csörögtem (SMS nem volt!), és visszahívtak. Aztán 3 év múlva már akciósan 20 ezer alatt volt a mobil, és a tarifák is olcsóbbak lettek, már a kimenő hívás is megengedhető volt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑