Volt jobb

Hát, ilyen napot…

Tegnap este úgy feküdtem le, hogy nem volt konkrét elképzelésem. Lehet így, lehet úgy… majd eldől. Aztán attól függően, mikor és hogyan kelek, majd eldöntöm, mi legyen.

6.30-kor keltem fel. Pont olyan semmilyen. Nem dőlt el semmi.

  • A verzió. A sport az lesz, hogy reggeli után kimegyek futni. 10-kor webes megbeszélés, utána pedig autóval végigtolom a hivatalos körutat. (Könyvelő, megrendelt cuccok átvétele itt-ott.) Egykor már otthon leszek. (Az összes célpont a Hungárián kívül van, addig még hajlandó vagyok autóval bemenni.)
  • B verzió. Elszuttyogok reggel, 10-kor megbeszélés, utána pedig a sportot összekötöm a hivatalos dolgokkal, azaz bringával megyek. Egykor így is otthon leszek.

Hát, izé. Futni már tegnapelőtt sem volt kedvem. Viszont bármikor lehet felhőszakadás, nem az a kifejezetten bringás idő. Várjunk még.

Aztán a reggeli kávé közben elkezdtem írni ezt az írást, meg nyomozni a neten, szépen elment az idő. Nem maradt más, mint a bringa.

Amikor az első lemming a szikla szélére ér. Nem akar leugrani, de a mögötte lévő tömeg nyomása lelöki.

  • Befelé eláztam egy záporban. Szerencsére mire a könyvelőhöz érkeztem, megszáradtam.
  • Bringabolt. Pumpa a lánynak.

Jelentem, immár van valódi olasz bringa a házban. Lányomról kiderült, hogy látens bringafüggő, amióta hazaköltözött, sorra belakta az összes kerékpárunkat, majd közölte, hogy neki kell egy saját. Egy országúti. Mert az a király. Szépen végigmentünk a vásárlási silabuszon, majd józan ésszel, értelemmel kiválasztottuk a Decathlonból az RC120-as gépet. Kezdőnek tökéletes. A csajszinak éppen van rá pénze. (Trump bácsi ajándéka az USÁ-ból.) Elment. Megnézte. Jó. Viszont előtte én küldtem neki egy listát a szóbajöhető bringákról és a – számára – felső kategóriába belevettem egy Wilier bringát is. Perszehogy elment a Biondobike-ba és perszehogy egyből beleszeretett egy Wilier bringába.
– De Apa, ez egyből rámkiabált, hogy én kellek neked! Csak nem hagyhattam ott?
És most van olasz bringánk. Is.

Aztán felszereltük. A Decathlon nyitva van. Meg kifosztva. Bringabolt a Wekerlén. Eladó az ajtóban. Megrendeltük? Mit? Amit vásárolni akartunk. Ember, azt sem tudjuk, mit akarunk venni. Szét szeretnénk nézni odabent. Nincsenek nyitva. Akkor mi legyen? Rendeljem meg. Mindent? Mindent. Aztán majd kihozzák. Na jó.
Harmadik bringabolt. Nyitva van. A választék nem túl nagy, de alakulunk.
Végül pumpát nem találtunk, meg csengőt.
A pumpánál az volt a kihívás, hogy max 17 centi lehetett. Hogy beleférjen a csajszi váztáskájába. Mely maximum ennyi lehetett, mivel a váz S-es. Jó, majd a net segít. Lóf@szt. A bringaboltok 90%-ában nem voltak kiírva a pumpaméretek. A bringaboltok 99%-a még nincs nyitva. (Miközben őrült nagy a kereslet mind a bringákra, mind az alkatrészekre.) Azaz sehol nem lehet megfogni, megnézni a pumpákat. Aztán pár helyen volt méret. Találtam is jó pumpát. 2-3000 forint. A szállítási költség meg 1500-3000 forint. Személyes átvétel nincs. Mivan? Aztán addig túrtam a netet (1,5 óra) míg végül találtam egy nyitva tartó boltot. Igaz, a pumpa meglehetősen drága volt, de utánaolvastam és a tesztek el voltak ájulva tőle, szóval inkább a pumpa minőségére fizetek, mint a szállításra.

  • A bringaboltból kidobtak. Hogy maszk. Általában van nálam, ugye ahogy írtam, még a kajakba is vittem, de most a másik nadrágomban maradt. Bekiabáltam, hogy megrendelt termékért jöttem, hozzák ki. Visszakiabáltak, hogy inkább adnak egy maszkot. Adtak is valami szart. De szószerint. Hátul kétszer megkötős, rövid gumival. Vagy ötször nekifutotam, de nem sikerült rögzítenem. Ráadásul az egész vicc kategória volt: a könnyebb légzés miatt tele volt lyukakkal. Ember…! Odabent meg az eladók felénél a maszk le volt tolva orr alá. Egy kifejezetten hatalmas légterű üzletben. Szóval az egész egyáltalán nem a covidról szólt, hanem arról, hogy miért ne szórakozzunk a vásárlókkal, ha megtehetjük? (Vagy ha a vírusról, akkor nagyon elcseszték a protokolt.) A sokadik próbálkozás után földhözvágtam a sisakomat, a szemüvegemet (igen, nem szabad drága szemüveget vennem), utána a maszkot is, majd beordítottam, hogy vagy kihozzák azt a kurva pumpát, vagy töröljék a rendelést. Erre nagy szájhúzogatás közben kihozták a pumpát. Nyilván odakint csak készpénzzel tudtam fizetni, mondtam, hogy nem kérem vissza a 200 forintot. (Ha már annyira rettegnek a vírustól, csökkentsük a készpénzforgalmat.) Erre a hapsi felhúzta az orrát, bement és kihozta a visszajárót. Azaz a kutyát sem érdekelte valójában a vírus, ez itt csak valami farokméregetős műsor volt. De mindegy is, valószínűleg most voltam ott utoljára.
  • Hazafelé felhőszakadás. De az a brutális, mely után megjelennek a gumimatracos kölykök az utcán és vidáman matracháborúznak. Esőkabát? Vízálló borítás a táskákra? Semmi.
  • Ekkor hívott a lányom. Aki a Velencei-tóra ment le bringázni. Nyílván nem tudtam felvenni. Mint később kiderült, defektet kapott. Élete első defektjét.
  • Beértem egy híd alá. Próbáltam a csajszit visszahívni, de egyfolytában foglalt volt. Viszont küldött emailben egy képet. A fiam szerelte a bringáját. Hmm. Akkor tulajdonképpen minden rendben van.
  • Elállt a zuhé. Kábé 3 kilométerrel később defekt. Basszameg. Mikor lesz már vége ennek a napnak?
  • Nézzük. Itt van egy kilométerre a Leonidasz, akkor először ebédeljünk meg. Amilyen ocsmány nap van, ma inkább nem írok kalóriákat.
  • Ebéd után a gyroszos előtti diófa alatt nekiálltam szerelni. Az ég közben barátságosan dörrentgetett egyet-egyet.
  • Bringa fejtetőre. Tartalékbelső. Az nincs. Mivan? Átnéztem az összes táskát, de nincs. A kurvaélet. Most ragaszthatok. (Ebből emberhalál lesz. Hónapok óta nem én használom a bringát. Azóta eltűnt róla a nyeregtáska, benne a tartalékbelsővel. És még csak észre sem vették.)
  • Kerék ki, belső ki. Nézzük a külsőt. És igen, kiszedtem belőle egy 3 milliméteres porcelándarabot, penge élességű széllel. Hát, ja. A belsőn is megtaláltam a lyukat. Jó. Ragasztó. Beleszáradt a tubusba. JQA. Persze, defekt előtt mindig újat kellene elrakni. Ha tudnánk, mikor lesz defekt. Nyomtam, gyüszmékeltem. Végül kipöffentett egy adagot. Megragasztottam. Visszaszereltem. Pumpa. Na, abból volt éppen elég. Még sok is. A kereket nem lehetett felpumpálni, egyből leeresztett.
  • Vannak ilyen rohadék defektek. Amikor több lyuk is van a belsőn. Bringa újra szétszedve. Belső alapos átvizsgálása. És igen. A sokszorsokadik alapos átvizsgálás, belehallgatózás, végignyálazás után volt még egy nagyon picike lyuk. Jó. Ragasszuk meg. Ragasztó? Hát, ez volt az utolsó spricc. Több nincs.
    Oké. Várjunk. Összeszerelés. Pumpa. Sikerült keményre pumpálnom. Hjaj. Khan, vigyél haza. Visszapakoltam mindent. Kitoltam a járdára. Hé! Mintha puhább lenne! Az is volt. 100 méter után leeresztett.
  • Kész. Matt. Se ragasztóm nincs több, sem az újabb lyukat nem lehet már detektálni. Innentől mentés van. A bringát lezártam, tömegközlekedéssel haza.
  • A villamos minden ablakában ki volt írva, hogy csak maszkkal. Két megállónként bemondták, hogy csak maszkkal. Igyekeztem láthatatlan lenni.
  • Kocsival vissza. Bringa be. Otthon egy gyors sör. Utána szerelés. Pusztán kíváncsiságból vastagra pumpáltam a belsőt. Hogy megtudjam, hol van a harmadik lyuk. Nem mutatta meg. Nyomkodtan. Füleltem. Nyálaztam. Semmi. A belső nem eresztett. Azaz csak valami olyan kicsi hangyafasznyi lyuk volt rajta, melyet manuálisan nem lehetett észrevenni, de ha beszereltem és ráültem a bringára, akkor lassan, de biztosan leeresztett.
    Na kérem, ezért kell mindig tartalékbelső. Mert vannak ragaszthatatlan belsők, szerelhetetlen defektek.
  • Innentől már gyors volt a szerelés. Beraktam az új belsőt, összeraktam, felpumpáltam. Tiptop.
  • 18 óra. Kellene valami vacsi. Meg sör. Sok. Egy ilyen rohadék nap után.
  • 20.00. A vacsim már régóta készen van, de nem férek hozzá. Befutottak a kölykök, nyilván megbeszéltük a napot. Utána egy csomó telefon. Oké, emberek, tényleg köszi a hívásokat, de nem a legjobbkor jöttek. Végül befutott Nej, akivel szintén dumáltunk egy csomót. Néha ránéztem az asztal sarkára, ahol a vacsorám kókadozott.
  • Aztán késő estére rendeződött minden. Megvolt a vacsi, toltam is valamennyi sört, bolond, aki számolja.
    A linkedin huszároknak meg majd holnap válaszolgatok.
  • Nej kérdezte meg, még tegnap este.
    – Mit szeretnél a születésnapodra?
    – Úgysem tudod megadni. Se te, se senki.
    – De azért mondd el!
    – Hagyjon mindenki békén. Felejtsen el a világ. Egy napig hadd legyek szabad. Hadd legyek magam. Mindenféle kötelezettség nélkül.
    – Ilyen nincs.
    – Tudom. És ha lenne is… képtelen leszel magad szabadon érezni, ha tudod, hogy másnap ismét nyakadba fog szakadni az egész szarhalom.

Hát, ennyi. Aztán majd igyekszem jól érezni magamat. Csak ne lenne ennyire sorjás az élet.

2 Comments

  1. A lyukkereséshez nem szoktad használni a vizes módszert?
    Belsőt felfújni, bedugni víz alá, a legkisebb lyuk is látszani fog a buborékok miatt/által.

    • Mondjuk tócsa éppen volt kéznél. :)

      Egyébként régebben szoktam, de csak itthon. Meg már évek óta nem is ragasztgatok, egy belső 1000 forint körül van, ennyit bőven megér, hogy 10 perc alatt megszerelek egy defektet.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *