Még mindig ez a nyomorult út

A témával foglalkozó FB csoportban olvastam.
Egy illető vette a fáradságot, a tervrajzokat összevetette a valósággal és érdekes felfedezést tett. Az útburkolás nem a mostani földút leburkolása lenne, hanem attól pár méterrel eltérő nyomvonalon menne. Az eltérés a házak, a kerítések irányába történne. Valahogy így.

(A grafika nem saját munka, a csoportból van. Remélhetőleg a publikálással nem bántok meg senkit.)

Ránézésre nem egy nagy ügy, csakhogy így mindjárt más értelmet nyer ez a közterület-tolvajozós hadjárat. Ugyanis ha nem a meglévő út helyére kerül a műút, akkor az nagyon sok embernek kellemetlen lesz, az út beköszön a kertekbe, a teraszokba, cserjés, gondozott területek kerülnek kivágásra, több embernél pedig a kerítéseket is el kell bontani.
Most gondold el, mekkora ordas disznóság lehet a háttérben, ha az önkormányzat mindezek ellenére is gőzerővel belefeküdt a projektbe. Azaz tudva azt, hogy az út az itt lakóknak pokollá tenné az életét. Tudva, hogy az itt lakók közül mindenki, aki látja, mi készül, ellenzi az utat. Tudva, hogy ez az út az ide kirándulóknak is jelentősen lerombolná az élményét. Tudva, hogy elvágnák a szerves kapcsolatot a környék és az erdő között. Azaz tudva, hogy ez az út _senkinek_, de tényleg senkinek nem lenne jó. És mégis erőltetik. Miközben a ‘miért’ kérdésre a mai napig nem mondtak elfogadható választ. Az, hogy most pályázatból olcsón megvalósítható lenne, az nem elfogadható. Ugyanis mindegy, hogy mennyibe kerül, ha nem akarja senki.

– Te figyelj, most féláron eltöröm a lábad!
– Nem akarom, hogy eltörd a lábam!
– Hülye vagy? Mondtam, hogy féláron!

Na mindegy, szóval így már érthető, miért is kellene nekik az a hol kettő, hol három, néhol öt méter terület a kertekből. Mert máshogy nem lesz út. Mármint az az út, amely senkinek nem kell.

Felmerülhet kérdésként, hogy miért nem lehet a meglévő földutat burkolni? Erről csak tippelni tudunk. (Hát ja, ha az önkormányzat nem válaszol, mást nem tudunk.) Van egy olyan elképzelés, hogy az erdő az út középvonaláig tart, azaz az út túlsó fele már a Pilisi Erdőgazdaság tulajdona. Azaz állami tulajdon. A mániákusan utat erőltető önkormányzat arra nem építhet utat. Ezt egy lakossági fórumon meg is kérdezték tőlük, nem jött válasz.

Utólagos beletoldás.
Eh, a tervek nézegetése megadta a megoldást is. Szó sincs a Pilisi Erdőgazdaságról. A fenti képbe még nincs berajzolva a 3 méter szélességű futópálya. (1,5 méter futósáv, 1,5 méter térelválasztó az úttól.) Az út szélessége 4,25 méter, a kettő együtt – 7,25 méter – szépen ki is adja egy kétsávos út szélességét. Mint ahogy írtam korábban is: gyanús, hogy ez az egész térkövezés csak arra lesz jó, hogy eltakarítsa az akadályokat a későbbi aszfaltburkolás elől.

Mi van még? Ja. Ez is aranyos. Ugye a levelet úgy küldték ki, hogy postafordultával kérik a választ. Ezzel két baj is volt. Egyfelől a levelek kikézbesítése jelentősen szétcsúszott, saccra egy hétre, feltéve persze, hogy mostanra mindenki megkapta. Másrészt a jog nem ismer olyan kategóriát, hogy ‘postafordultával’. Tessék mondani pontos határidőt. (Persze ha a vissza nem érkező levelek jelentik az ‘igen, akarjuk’ választ, akkor a meghatározatlan határidő maga a főnyeremény a manipulátor számára.)
Na most ehhez add hozzá, hogy meg sem vártak egy értelmes válaszolási határidőt, annak az öt érintettnek, akiknél nagyobb darabot metszenének ki a kertjeikből, már ki is küldték a felszólítást, hogy bontsák el a kerítésüket. Azaz meg sem várják a választ, valószínűleg nem is érdekli őket, a bontást már most elkezdik.

Ez elméletileg egy jogállam. Az önkormányzat pedig az érdekeinket képviseli.