Pista bácsi

Nagy élmény volt. Élőben találkozni Pepin bácsival.

Az utóbbi két hétben háromszor is ücsörögtem a szigetcsépi strandbüfében. (Soha rosszabb programot.) Ebből kétszer is előfordult, hogy bejött valami öreg hapsi (bakki, öreg… korombéli) és már kora délben kásásan beszélt, időnként ordibált és mindenféle módon igyekezett zavarbahozni a fiatal pultoscsajokat. Nem volt kellemes élmény. Én ebben a kocsmában a zent szeretem, nem pedig egy alkesz vén farok produkcióját.

Aztán egy kicsit továbbgondoltam. Várjunk csak. Hogyan láthatja ő ezt a világot?
Hát, először is itt él, nem messze ettől a kellemes szabadstrandtól és ettől a kellemes strandbüfétől. Kora délelőtt beállítja a mámorszintet, majd átsétál és egész nap itt lebeg. Támasztja a pultot. A törzsvendégek barátságosan üdvözlik. Időnként iszik egy sört, csak hogy a szint megmaradjon. Közben fűzi a kiscsajokat. Akik, bármilyen fura is, élvezik a társaságát. Évődnek vele. Az öreg időnként felordít, ha egy csipkelődés nagyon betalál. Aztán elkezdi magyarázni nekik a világot. Időnként flörtölget egy kicsit. A csajok vihognak. És elmagyarázzák neki a világot. Batista úr nemi életről szóló tanai nem hangzottak el, de egyáltalán nem lepődtem volna meg.
A szigetcsépi Pepin bácsi.