Motivátor

Vasárnap délelőtt kiugrottunk Nejjel a Római-partra, bringával. Egyszerűen ki kellett söpörnöm a sok szart a fejemből, az idő meg jó volt, hát miért ne? Úgy őszintén, hány jobb dolog van annál, mint ülni a Duna partján egy sörrel, meg némi sajtos pogácsával?

Persze, hogy belefutottunk a Spar maratonba. Fejvakarás a Lágymányosi hídon. A horizontig vastagon tele van a rakpart futókkal.
Na mindegy, valahogy majd megoldjuk.
Végül valahogy megoldottuk. Volt, amikor tömegben furakodtunk, csengetve, kereket finoman a nézők lábaihoz nyomva, volt, amikor jó nagyokat kerültünk párhuzamos utcákban, volt, amikor át kellett vágnunk a futók között.
De mindegy is, haladtunk.

Nem is erről akartam írni. Kábé 2 kilométerenként volt egy motivátorsátor a parton. Valami pacák, mikrofonnal, hangosítással. És dőlt belőle az energia. Hogy hajrá. Hogy meg tudod csinálni. Hogy tudom, hogy te vagy a legjobb, tudom, hogy mennyit készültél a mai napra, nyomjad, toljad, meg tudod csinálni.
Ez ment, ezerrel, két kilométerenként.
Tetszett. Valószínűleg a futóknak is.

Aztán a Mozaik utcai felüljárónál elbúcsúztunk a társaságtól, mentünk punnyadni a partmenti kocsmába.

Hazafelé nem arra jöttünk, hanem a vasúti hídon áttekertünk Pestre, majd Hősök Tere, Városliget, és onnan szolíd külvárosi utakon hazáig.

A Népligetben egy újabb csoportosuláson vágtunk át. Közmunkások játszóteret takarítottak. De nem ám úgy sehogyan, hanem normális, haladós tempóban. Vasárnap délben.
Nekem pedig az jutott eszembe, hogy miért nem tudtak hozzájuk is kiküldeni egy motivátort? Egy erősítővel, egy hangszóróval, egy mikrofonnal. Hogy belekiabálja a mikrofonba, miszerint meg tudod csinálni. Hogy te vagy a legjobb. Hogy tudom, mennyit készültél erre a napra. Hogy senki nem pörgeti úgy a gereblyét, mint te. Hogy az a mosoly az arcodon megfizethetetlen.

Nem került volna sokba.

Aztán itthon megebédeltünk, ittam egy pohár bort arra a nagyon finom marhára, utána leültem a gépem mellé, befejezni ezt az elátkozott rendszertervet. És tudod… nekem is hirtelen hiányozni kezdett egy motivátor. Hogy meg tudom csinálni. Hogy én vagyok a legjobb. Hogy senki nem tud úgy levelezőrendszert méretezni, mint én. Hogy csináld, te őrült varázsló, a világ holnaptól sokkal jobb hely lesz, ha leadod ezt a tervet.

Nekem is jól esett volna.

3 Comments

  1. Pedig tényleg te vagy a legjobb! És értesz hozzá, jól is csinálod, igényes is vagy a munkádra, ne hagyd abba! Sok ilyen informatikus kellene, mint te :-)

  2. Valakit azért csak meg lehetne kérni, hogy pár percig így lelkesítsen, majd azt felvenni mp3-ba. :)
    Utána bármikor újra és újra (akár végtelenítve is) le lehetne játszani! :)

    Amúgy nincs messze már az MI alapú hanggenerálás. Azzal majd tetszőleges szöveget (tetszőleges nyelven) írhatsz, és majd kiválaszthatod, hogy lelkesen beszéljen vagy selymesen vagy csak suttogva, ordítva, olyan jó katonásan káromkodva, stb… És még azt is kiválaszthatod, hogy kinek a hangjával! :D

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *