Sörkolbászbringa a Duna mentén 14/15

Visegrád
2019.08.23; péntek

Távolság: 76,2 km.
Szint felfelé: 180 m.

Reggel megint esett egy kicsit. Szép teljesítmény ez egy olyan várostól, amelyikről a meteorológia azt mondta tegnap is, meg ma is, hogy semmi eső nem lesz.
Persze ez megkavarta rendesen a napi stratégiát. Először a sátor jön. Csakhogy ilyenkor már nem tudjuk a cuccokat vízhatlanul tárolni, azaz full összepakolás, ponyva. Így viszont nem tudunk átbringázni a strandra, ahol a padok vannak. Szóval az lett a vége, hogy becuccoltunk a mosogatóhelyiségbe és ott reggeliztünk. Állva, mint a lovak.
Persze néhányan már hajnalban is bejöttek. Ki csak úgy benézni, mi ez a mozgás, ki meg fogat mosni. Mert a mosogató 10 méterrel közelebb van, mint a mosdó.
Mi meg… kaptunk mindet. Lenéző pillantásokat. De volt néhány ejha! is. Mondjuk tényleg nem lehet megszokott látvány, ahogy reggel 7.10-kor besenyőpista bácsisan, egyik kezünkben kolbásszal, a másikban sörrel morgunk vissza, hogy morgen.

Mire elindultunk, beborult és elkezdett csepegni az eső. Ki is tartott több órán keresztül. Dafke nem húztuk fel a ponyvát, se a bicóra, se magunkra. Mert egyébként meg meleg volt.

Süttő, Nagyivó söröző. Már csak a neve miatt is betértünk.
Görbelábú, vékony hapsi, némileg támolyogva. Bemegy.
– Hihi, már megint itt van! – nevet fel odabent valaki.
Délelött 10.21.

Aztán teljesen váratlanul eltűntek a felhők és kivirított az ereje teljében tomboló augusztusi nap. Pillanatok alatt csatakossá izzadtuk magunkat. Én ugye alsónadrág/rövidnadrág/vastagnadrág kombinációban nyomom négy napja a nyereg feltörése miatt – ne tudd meg milyen így pisilni – na, kánikulában van ám tocsogás a nyeregben.

Esztergomban kajáltunk volna, de előtte ráleltünk egy Ficánka nevű halcsárdára. Egy koszvadt, lepukkadt bódé, de volt hekk, volt sültkolbászhal, meg sör is. Esztergom után egy üde vízparti bringaút után hosszú, monoton bringázás. Pilisrátótig meg sem álltunk, de ott is csak bolt volt. Meg árnyék. Meg sör. Meg még egy sör. De csak a meleg miatt.

Nagyon nehezen ment. Nej már folyamatosan matekleckének hívta magát. Lejjebb vettem a sebességet, 20-as tempóról 18-ra, de ez is túl gyors lett, Nej rendszeresen lemaradt. De azért csak letoltuk az utolsó 10 kilométert is.

Kicsit fura kemping. Dög- és hullaszag. Töküres. Recepció sincs. Át kell menni a közeli szállodába. Van esetleg faház, bungalló? Nincs, mind ki van adva. Nem mondja, abban a kempingben vannak emberek?

Igen, ez már az az időszak volt, amikor rendszeresen meginogtunk.
– Itt van egy zsák pénz, adjatok már léccilécci valami normális szállást!
– Sajnálom, mind elfogyott!
Így végül mindig maradt a sátor.

Sátrat úgy állítottunk, hogy nem volt sátorállítós sörünk, de a rohadt melegben mindegy is volt.

Utána bolt, vacsorakaja, reggelikaja, sörök. Leültünk a kempingben a kihalt presszó kihalt teraszára. Árnyékba.

Teljesen bizarr ez az egész kemping, de nem rossz. Tulajdonképpen az egész a miénk. Sehol nem mozog senki.
Gyorsan egy sör. Ez volt a sátorállítós. Aztán még egy. Ez volt a blogolós. Aztán harmadik.
– És ezt miért? – kérdezte Nej.
– Mert pokoli meleg van és melegszenek a sörök. Addig kell meginni ezeket, amíg hidegek.
– De akkor mi lesz később?
– Elmegyünk megint hideg sörért a boltba. Hétig nyitva van.
– Te egy zseni vagy.

A rövid távolság, azaz korai érkezés hátrányai. 17.00-kor vacsora. 17.15-ig. És aztán? Este tízig izzik a levegő, esély sincs alvásra a sátorban. Sör? Öt órán keresztül? Nem pálya. Jó, lehet jegyzetelni. Szerencsés esetben találunk hosszú beszédtémákat. De baromi lassan tudnak ilyenkor vánszorogni a percek.

– Észrevetted, hogy ez a kemping tulajdonképpen egy hatalmas gyümölcsöskert?
– Ja. El is gondolkodtam, hogy tudnék-e egy ilyen telken épült házban élni?
– Itt? Visegrádon?
És máris megvolt a beszédtéma estére.

Relive videó

Térkép