Megcsíptük, Oszi

Először csak finoman, később egyre határozottabban olyan üzeneteket kaptunk, hogy Fly you Fools! menjünk kajakozni vasárnap, mert csodálatos kajakos idő lesz, jobb lesz, mint szombaton, jobb lesz, mint hétfőn és mindenképpen jobb lesz, mint kedden, szóval vasárnap, az lesz az a nap, amikor kajakoznunk kell.

És tényleg.

Szombaton a kicsit még szeles időben elkertészkedtem otthon. Vasárnap pedig feldobtuk a kajakot és mentünk az RSD-re.

A legjobb ötlet volt az évben.
Tavasszal kétszer is megcsináltuk egymás után ezt a túrát, szétfújta a szélvihar. Nem mondom, megcsináltuk, de nem élveztük. Aztán koranyáron körberingáztuk a Balatont. Szétfújta a szélvihar, elmosta az eső. Utána nyáron nekiindultunk körbeevezni a Balatont. Három nap kínszenvedés, elemekkel történő birkózás után feladtuk, hazakullogtunk. Két hét bringázás a Duna mentén, 14 napból 11 napon esőben. Balatonkarika. Elfogadhatatlan viharban. Már megint.
Érzékeled a mintát? Idén minden megmozdulásunkat könyörtelenül letarolta az időjárás.

Ennek fényében kell értékelni ezt a tökéletes napot.
Reggel kilenckor már vízen voltunk. Csend. Nyugalom. Béke. Nulla szél. Tükörsima víz. Még az evezőlapátot is csendes áhitattal merítgettem. (Aztán vagy tíz percen keresztül tömény ordítozás, káromkodás jött hátulról, de a fiatalokat is edzeni kell valahogy.)

Nagyon gyorsan lent voltunk Szigetcsépen. Túl gyorsan is, a kocsma még nem nyitott ki.

Megettük a hozott szenyót, sört, műzlicsokit. Ekkor nyitott ki a kocsma és ezt nem lehetett kihagyni: újabb sör, duplahúsos, duplasajtos hamburger. Ki kellett használni a lehetőséget: idén ma volt nyitva utoljára a strandbüfé. Jelzem, nem voltunk egyedül, kora délután kifejezetten erős forgalmat generáltak a büfé törzsvendégei, akik mind elbúcsúzni jöttek a helytől.

Aztán nagyon kellemes tempóban visszaeveztünk Dunaharasztiba. A jókedvemet egyedül egy felkapaszkodott nemzetvédelmis lófasz motorcsónakos bagázs árnyékolta be, a rücskös taplók azt hitték, hogy nekik mindent szabad, egy szűk részen lassítás nélkül zúgtak el mellettünk, nos, nagyon komolyan kellett gépészkednünk, hogy ne boruljunk bele. Ez az ország egyre inkább a tahók országa lesz.

Aztán hazaértünk, Nej még gyakorlatozott a stégnél, bele is borult, ahogy kell, de pont erről szól a gyakorlatozás, szóval még ez is tökéletesen sikerült.

Jó kis nap volt.