Stat

Nézegettem a statisztikákat.

Ez már önmagában hiba. Ugyanis amikor az ember ír, akkor azt kell írnia, amiket éppen említésre méltónak gondol. A statisztika – tehát az, hogy milyen írásokat olvasnak leginkább az olvasók – már torzít. Ránézek és azt mondom, hogy ja, ti ezeket szeretitek? Oké, akkor innentől ilyeneket írok. Csakhogy ettől a ponttól már nem én vagyok, aki ír, hanem valaki, aki kiszolgálja az igényeket.

Az amerikai írások még számomra is meglepően komoly statisztikai értékeket mutattak. Majdhogynem megduplázódott a látogatottság, annak ellenére, hogy semmilyen médiakampányt nem folytattam. Annak ellenére, hogy – tapasztalataim szerint – sokan nem kedvelik a hosszú útleírásokat. Vov.

Igen, mert manapság az emberek a rövid, de frappáns írásokat kedvelik. Melyek nem túl megterhelők, ügyesen kifejtenek egy gondolatot, de csak egyet, nem többet és még a stílus is jó, plusz pont, ha lehet rajta röhögni. Ennyi fér bele napközben két unalmas munkafolyamat közé, vagy otthon délután egy párperces szünetbe. Én meg rendszeresen szembe megyek ezzel és borzalmasan sokat írok. Pedig a statisztika szerint a népszerű bejegyzések rendszerint mind rövidek.

Ha belegondolsz, ez a Facebook sikerének is a titka. Két kattintás és mindenki tudja, milyen egzotikus helyen vagy. Esetleg írsz mellé egy mondatot. Három kattintás és mindenki tudja, mit eszel. Dőlnek a lájkok. A hétköznapi életben bőven elég ennyi interakció. Kevés embernek van ideje/energiája/kedve hosszabb fejtegetéseket olvasni.

De azért itt is – mármint a meglepően népszerű amerikai írásoknál is – voltak kijózanító elemek. Hogy ne bízzam el magamat túlságosan.

Péntek este került ki a Page környéki csavargással kapcsolatos írás. Nem volt se jobb, se rosszabb a korábbiaknál. Mégis, a korábbi olvasottsághoz képest már csak 75%-os értéket tudott elérni. Mert péntek este volt. Nekem ez azt jelenti, hogy elsősorban nem azért jönnek ide olvasni az emberek, mert annyira érdeklik őket az írások, hanem azért, mert úgy általában valahogy el kell tölteni az időt és ezek az írások erre már elég jók. De ha van más, akkor az nyer.

Jelzem, ez teljesen rendben van. Éljétek az életeteket, bulizzatok, csavarogjatok, ezeket a dolgokat senki nem fogja megtenni helyettetek.

Ami miatt egyáltalán ez a bejegyzés megszületett, az az, hogy magamban helyretegyem a dolgokat. Nekem ezek az írások fontosak, talán a családtagoknak is, de nem árt tudatosítani, hogy mindenki más csak best effort alapon olvas. Azaz ha éppen nincs jobb dolga, akkor ezt választja.

Tulajdonképpen ez sem rossz.

9 Comments

  1. Mondok mégvalamit, ami miatt csal a stat.
    Én RSS olvasóból olvaslak, konkrétan az inoreadert használom, mert így szinkronban van a telefonom, az ipadom, és a webes nézet, hogy mit olvastam már, mit nem.
    Nos, a képek így nem jelennek meg az RSS olvasóban, emiatt megnyitottam a blogod. :-)

  2. Csatlakozom a blogot RSS-ből követők, és ennek hangot is adók táborához :-) Ez a mai weben már teljesen unortodox módszer, amióta a Google jól kiirtotta a Readert (még mindig fáj…).

    Én kifejezetten a hosszabb írásokat kedvelem, keresem, úgyhogy ennek a feednek mindig stabil helye lesz nálam (én a Feedlyt használom a Reader halála óta). Viszont én még a tartalom szempontjából is edge case lehetek, ugyanis az útleírásokat 90%-ban skippelem (a legutóbbi amerikásnak az elejét elolvastam a büroktratikus szívások miatt, többet sem azt utóbbi… 7 évben, amióta rátaláltam a blogra), mert egyszerűen… nem érdekelnek :-))

    Imádom a blogon viszont

    – A mindennapi bürokratikus / logisztikai / technikai szívásokról szóló hosszú eposzokat
    – A filozófiai gondolatokat kifejtő írásokat – egy bejegyzés akár több gondolatmenetet is tartalmazhat! Nyugodtan!
    – A rövid “olvasgatok” címen futó cikkajánlókat

    Szóval nekem kb. minden jöhet, ami non-fiction és nem útleírás.

    Azt is halkan súgva bevallanám itt töredelmesen, hogy az időnként felbukkanó novellákat is inkább átpörgetem, bár igazából nem tudom megmagyarázni miért, hiszen a novellákat szeretem amúgy, sőt, könyvben gyakran és lelkesen fogyasztom is őket. Csak valahogy mégis. Nem tudom, miért, tényleg.

  3. Pont az útleírások miatt találtam ide, azóta is azokat olvasom a legszívesebben – minél hosszabb, annál jobb -, de a többi bejegyzést is át szoktam futni.

  4. Nálam a kitalált történetek, az életbölcsességek és a macskás sztorik nyernek!

  5. A legviccesebb, hogy Te maradtál az egyetlen blog még a régi RSS-en keresztül blogolvasós időszakomból, akit azóta is követek – az összes témát és cirka 50 blogot beleértve.

    Én pl. kifejezetten szeretem az útleírásokat, de minden posztot elolvasok, még az erősen IT vonalat is próbálom felfogni :D

    És igen, konkrétan pár naponta bepötyögöm a címet, és felnézek, hogy van-e friss poszt. :)

  6. Bármennyire is szeretek utazni, kalandozni, mások útleírása ritkán szokott érdekelni. Az nem az én élményem volt, nekem aztán mindegy, mit evett, vagy mennyit izzadt, míg felért a dombtetőre.

    Nálad azért ennél színesebb. Egyrészt mindig van benne szívás (ez ugye leginkább abból adódik, hogy nem a kijelölt utakon haladsz), és így van benne tanulság, és vannak ötletek. Esetenként tényleg találni olyat, hogy felírom a listára, hogy ezt is megnézzem.

    De pont a hosszabb, és nehezebb emészthetőség miatt, az útleírások olvasását mindig a végére hagyom (az Arizona 1. rész felénél járok már legalább 2 hete..). Én azon a statisztikán nem igazán jelenek meg (hacsak úgy nem, hogy mikor megnyitom a Firefoxot, akkor azt is beleszámolja, mert akkor legalább már 12 nézettséget generáltam. De elvileg nem kellene, mert az oldalt a cashe-ből tölti, és onnan is csak akkor, ha rákattintok).

    Nekem annó ajánlották, hogy a blogomat keresőbarát módon írjam. Mivel ilyenben elég sokat dolgoztam, nem gond, így néha tudatosan elhintek pár kulcsszót, meg ilyenek. De e mellett én pont, hogy hosszú bejegyzéseket írok, és direkt nem fogom vissza magamat fogalmazás terén se. Aki a végére eljut, az tényleg túlélő legyen. Aki odáig eljut, az átment a teszten.

    És igen, a magam szórakozására írok, és igazándiból tök mindegy, hogy hány ember olvassa el. Ha kiszolgálásra akarok majd írni, elmegyek az index-hez (vagy az origohoz! Ha-ha-ha-ha-ha-ha)

  7. Huh, emberek… tényleg nem azért írtam ezt a bejegyzést, hogy közvéleményt kutassak, de ha már így alakult, határozottan örülök neki. :) Különösen annak, hogy a visszajelzések összege az, hogy így van jól, ahogy van, mindegyik fajta írást kedveli valaki.

  8. Én is inoreaderrel követem a blogot. Munkahelyen abból olvaslak, itthon meg is nyitom a bejegyzéseket.
    Nálam a kajakos történetek a nyerők, nem tudom, miért. Amúgy elolvasok-átfutok mindent.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *