Három hét óta az első nap, amikor a magam ura vagyok. Ráadásul kellemesen tavaszias az idő.

Meg kell becsülni, mert hétfőn indul megint a daráló.

Szépen elterveztem. Felkelek. Főzök egy akó teát. Kiülök a teraszra egy könnyű reggeli szivarral. Aztán bringázok egy nagyot. Délután meg majd csak lesz valahogy. Például kertészkedem.

Ehhez képest kora reggel, amikor még félig vakon botorkáltam ki a konyhába, rögtön valahogy egy fröccsöt kevert ki a kezem, majd a reggelihez még egyet, meg még egyet, utána úgy gondoltam, hogy durva képmutatás lenne itt már egy kávé, szóval megint fröccs, később pedig hagytam a francba a szódát. Meg a kerékpárt. Meg a kertészkedést.

Aztán ebéd után ledőltem szunyókálni a kanapéra… és már reggel is lett. Azt írta az internet, hogy szombaton egy órával kevesebbet alszunk. Már aki.

Just for recording. A család nőtagjai futóversenyre mentek a Balatonhoz. Nem nézőnek.
Oké, az utóbbi évben történtek változások. De valahol még bennem él az az egy évvel ezelőtti ember, aki most hitetlenkedve csóválja a fejét.