Balaton Maszatolás 02/06

Hasítás
2018.08.31; péntek

Aztán reggel, éppen az indulás előtt visszavették a jelzést nullára. Napsütésben, tükörsima vízben tempóztunk a déli part mellett felfelé. El sem hittük. Mindenesetre gyorsan eldöntöttük, hogy ma meghúzzuk, amennyire csak tudjuk. Azaz ragaszkodunk az A tervhez, a Szabadi-Sóstó kempinghez. Ez 48 kilométer. Nem kevés, de akkor kell menni, amikor lehet.

A szárszói strandon szálltunk ki ebédelni. Határozottan meleg volt.

– Ha megint itt lesz az a féllábú hapsi, aki szörfdeszkán húzogatja fel-alá a nagymellű csaját, tökön szúrom magam – jegyezte meg Péter.

Orsolya nekiállt matatni a kajakjában.

– Mit csinálsz?
– Keresem a tőrömet. Hogy ha kell, kéznél legyen.

De aztán nem találkoztunk velük. Valószínűleg az volt a baj, hogy egy héttel korábban jöttünk.

Lefixáltuk a találkozási pontot Attilával, aki időhiány miatt csak a Keleti-medence kerülésébe szállt be, Zamárdinál. Szépen haladtunk felfelé. A csapat zökkenőmentesen bővült ki, Attila már a vízen várt minket, így a rövid üdvözlésen kívül megállnunk sem kellett.

Imádom, amikor a szervezet nehézkesen, kicsit csikorogva ugyan, de üzemmódot vált. A hétköznapokban teljesítménykényszeresek vagyunk. Meg kell csinálni. Ekkorra. Legalább ennyinek kell lennie. Vagy annyinak. Határidő, döntési pontok, kötbér. Minél hamarabb csinálod meg, annál jobb.
Minden Balatonkarika így indul. A feladat: körbeevezni a Balatont. Van rá öt napunk. Teperjünk. És teperünk is. Nézem az órámat. Az első kilométerekből már sebességet számolok, interpolálok, ebédre itt leszünk, estére meg ott kell lennünk, fiúk, nyomjuk meg egy kicsit, kurva sok van még hátra.
Aztán szép lassan kezd derengeni, hogy ez tényleg kurva sok. Hiszen éppen most mentünk huszonöt perc alatt két kilométert. Még van hátra kétszáz. Felfoghatatlanul sok. Nem lehet csak úgy hamm bekapni. Fordulatot kell váltani. Agyban. Ez nem egy gyorsan legyőzendő feladat. Ez egy életmód, a következő öt napra. Nem egyesével, kettesével kell számolni a kilométereket, hanem a tájat nézni és élvezni, ahogy a semmi határán körvonalazódik valami vékony vonal, aztán vastagodik, végül a vastag vonalból fák kontúrjai bontakoznak ki, aztán házak, autók, emberek, majd egyszer csak ott vagyunk a benyúló résznél. És keressük a következő hajszálvékony vonalat, mert ilyen élményből 3-4 esik egy napra.

Ha eljutottunk idáig, elmondhatjuk, hogy felvettük a túra tempóját, átvettük a hangulatát. Sikeresen belassultunk.

Hat óra után érkeztünk meg Szabadiba. Tekintve, hogy még augusztusban indultunk és a kempingekben – habár már kevés a vendég – de még mindig csillagászati áron mérik a mobilhome szálláshelyeket, így sátrazásra rendezkedtünk be. (Bár szívtuk a fogunkat a viharok miatt.) Szabadiban lefoglaltuk a leginkább partközeli parcellát, elmentem a recepcióra. Nem volt szerencsém. Kaptam egy papírt, hogy töltsem ki. Roppant profin behazudtam mindenkinek a születési helyét, idejét és személyi-igazolvány számát. (Csak tudnám, hogy ezt mi a francért kell csinálni, ha úgysem nézi meg senki.) Viszont amíg töltögettem a papírokat, beesett valami lengyel csoport, jó húsz méteres sor kígyózott a porta előtt. Én meg, 48 kilométerrel a vállaimban, leginkább enni akartam, inni egy sört, elpöffenteni egy szivart, aztán még világosban sátrat állítani, na meg átöltözni száraz ruhába. Nem kicsit szidtam az adminisztrációt.
Aztán visszaértem és azzal fogadtak, hogy van valami étterem a kemping mellett, de kilenckor zár.
Ennyit a nyugis berendezkedésről. Kapkodva szórtam össze mindent, dehogy volt kaja, sör, szivar. Jól fel is húztam magam a balszerencsémen. Pihenni, relaxálni jöttünk, én meg kapkodhatok, stresszelhetek. Nem is öltöztem át, csuronvizesen mentem el vacsorázni.
Ahol kaptam egy korsó savanyú barna Krusovice-t, aranyáron. (950 forint.) A kaját inkább kihagytam. Orsolyát megpróbálták átvágni, amikor reklamált, szó nélkül visszaadtak neki zsebből egy ötszázast. 10% szervízdíj azért, mert a pincér kihozta a sört. Jó hely.

– Mit akartok? Siófok, Aranypart – vont vállat Péter.

Mindenesetre legközelebb maradunk a kemping étteremnél. Ennél még az is jobb.

A talaj elég kemény volt, sátorállításkor nem is tudtam rendesen lenyomni a cövekeket.

– Ne foglalkozz vele, Józsi – vigasztaltak – úgysem lesz vihar.

Aha. Arról híres ez a hétvége. De jobb híján hagytam úgy.
Aztán sötétben még kiültünk Péterrel a partra, néztük az északi part fényeit. Na, ez volt annyira kellemes elfoglaltság, hogy lenyugodtam.

Mi a jó a déli partban? Hogy remek látványt nyújt onnan az északi part.

Útvonal

Ugyanez 3D animációban: Relive Fonyód – Szabadi Sóstó.

Balaton Maszatolás 01/06

Kinyalásnak indult, szopás lett belőle.
– Péter –

Leutazás és meteorológia
2018.08.30; csütörtök

DSC00957

Amikor a reggeli félhomályban kibotorkálok a konyhába és bemosolyog az ablakon a lila kajak, finoman utalva arra, hogy bizony itt ma kajakozva lesz, de nemcsak ma, hanem öt napon keresztül.
Teljesen feldobja a kedvemet.
Pontosabban feldobná… ha nem néztem volna előtte időjárás-előrejelzést.

Meteorológia blokk

Határozottan sajnáltam, hogy nem volt nálam semmi olyan eszköz, amellyel rögzíteni tudtam volna az időjárás előrejelzéseket, radar videókat, Utólag már mondhatok én bármit, senki sem fogja elhinni, mekkora rettenet viharok között kajakoztunk. Mennyi, ebben az időszakban szokatlan viharban.

Hogy miért kellett belemennünk? Hasonlóan egyszerű a válaszom, mint George Mallory válasza. Mert ez a hét volt kijelölve rá. Általában ez a leginkább ideális időszak, minden résztvevő igyekszik úgy szervezni az életét, hogy ez az 5-6 nap szabad legyen. Azaz vagy most megyünk, vagy idén kihagyjuk. És mivel tavaly már kihagytuk, így egyszerűen mennünk kellett.

Azért egy kis sajtófigyelő.

08.30
Pénteken visszakullog Magyarországra a nyár
08.31
Zivatarokkal és felhőszakadással kezdődik a szeptember
Brutális, extrém, horrorisztikus, elképesztő, dermesztő hétvége vár a parlagfű-allergiásokra
09.01
Heves zivatarok miatt másodfokú riasztás van a fél országra
Kidőlt fák, leszakadt vezetékek: végigsöpört az országon a vihar
09.02
Vasárnap: hőség és felhőszakadások
Zivatarokkal és meleggel jön a hétfő
09.03
Extrém mennyiségű eső esett a Dunántúlon (Index)
Extrém csapadékos időszak a Dunántúlon (OMSz)
Pár nap alatt egyhavi átlagnak megfelelő eső zúdul a nyakunkba

De ha nincs kedved ennyi cikket elolvasni, a végére egy végtelenül szerencsés találat. Az OMSz egy 2,5 perces videóban összefoglalta az időszak radarfelvételeit. Imhol.

Meteorológia blokk vége.

Még egy kis magyarázat a címhez és a mottóhoz. A Balatont körbe lehet úgy evezni, hogy az ember a megengedett határvonalon megy, azaz 1000-1500 méterre a parttól. Ez rövidebb, gyorsabb, de élményben kevesebbet nyújt. Aztán lehet úgy evezni, hogy végig közvetlenül a parton megyünk. Ez utóbbit nevezzük kinyalásnak. Hiszen úgy nyaljuk ki a Balatont, mint kisgyermek a csokipudingos tálat.
Ez volt az ötödik kerülésünk és szégyenszemre az előző négyből három rohanós volt és csak egy ráérős. Emiatt terveztük úgy, hogy most megint a part mellett megyünk, és a múltkorival ellentétben most az óramutató járásával ellenkező irányban.
Aztán beleszólt az időjárás. Elkezdtük, ahogy terveztük, az első nap rendben is volt, nyaltuk a partot, ahogy kell. Aztán jöttek a viharok és hol a vihar szélén egyensúlyoztunk, hol menekültünk előle, hol vele szemben rohantunk, hogy hamarabb érjük el a partot, mint a rettenet. (Nem mindig sikerült.) Ilyenkor gátlástalanul vágtuk le az öblöket, be-becsapongtunk a tó közepére.
Ahogy Orsolya fogalmazott, ez nem kinyalás, ez csak maszatolás. Ebből lett a cím.
Péter még határozottabb volt. Ebből lett a mottó.

Szóval, leutazás. Fejér megyére volt matricám, Siófok környékén sztrádalezárás van, na meg karambol is volt, így nem vettem autópálya-matricát. A kenesei lehajtónál lekanyarodtam, aztán kis utcákon Siófok, onnan meg a 7-es út. Jó volt, mert a part mellett hajtva felidézhettem, miket fogunk látni majd a vízből.

Meglehetősen korán leértem, Péterrel elsétáltunk boltba és sörözgetés mellett összedobtunk egy nagy adag lecsót. Estére befutott Orsolya is. Kajáltunk, dumáltunk. Leginkább az időjárásról és a stratégiáról.
Valahogy megérezte az a nyomorult, hogy róla beszéltünk, mert estére feltámadt a szél és fel is lőtték a kettes viharjelzést. Szépen vagyunk.