Month: February 2016

Hirtelen Krakkó 01/03

Előkészületek

Decemberben olvastam róla, hogy a Polskibus közvetlen buszjáratot indított Krakkóba és promóciós áron adják a jegyeket. (Szeretem azt a szót, hogy promóciós.) Megnéztem, tényleg. Gyorsan vettem is februárra két jegyet, oda-vissza. 5100 forintért. Mármint összesen. A szállás két főre, két éjszakára 22e, egy tiptop apartmanban. (Krakkó tele van hosztellel, de ennyire már nem akartam fillérezni.) És ennyi. Egy váratlan hosszú hétvége egy kedves városban, kabátgombokból.

Megjegyzés: a bevezető akció után nyilván emelkedtek az árak. Most néztem meg, márciusra egy főnek olyan 7e körül van a retúrjegy.

Múzeumokat nem terveztünk nézni. Ettől mindig szégyellem egy kicsit magam, de tény: ma – az internet korában – egyre kevésbé éri meg múzeumba járni. Ha érdekel egy város, vagy egy nép története, utánaolvasok a neten. Amikor utazunk, annyi minden látnivaló, ennivaló, innivaló van a _ma élő_ városban, hogy nincs idő a múzeumokra. Ahogy mondani szoktam, inkább egy fél nap piac, mint egy fél nap múzeum.
Nna, csak kinyögtem.

Megjegyzés: Azoknak, akik szeretnek belekötni a mondatokba, ez természetesen nem igaz minden múzeumra. A Smithsonian-ban nyilván el tudnék veszni, meg úgy általában a közlekedési múzeumokban is.

Indulás előtt összeszedtem a tipikus lengyel kajákat. Hogy tudjuk, miket kell levadászni.

  • Pirog: mindenfélével töltött tészta, azt szokták mondani, hogy olyan, mint a ravioli, ami marhaság, mert szerintem nem. Sokkal inkább az orosz pelmenyihez hasonlít.
  • Ruskie pirog: Na, ez a név egy totális átvágás. Az oroszoknál a pirog ugyanis egy töltött péksütemény. Itt erről szó sincs. Ez gyakorlatilag egy túróval és tört krumplival töltött klasszikus lengyel pirog, egy kevés sült hagymával nyakon borítva.
  • Zurek: Kolbászos krumplileves. Szokták cipóban is felszolgálni. (Ne a magyar krumplilevesre gondolj, ez zöld és krémes.)
  • Placki Ziemniaczane: tócsni, erdei gombás alappal. (A lengyelek nagyon jók erdei gombában és nem félnek használni.) Különböző feltételekkel lehet kérni, mi nyilván _még_ erdei gombát kértünk rá.
  • Bigos: A kétnyelvű étlapokon angolul úgy szerepel, hogy a vadászok pörköltje. Nekem leginkább a székelykáposztához hasonlított, gyakorlatilag pörkölt és savanyúkáposzta. Ezt is árulják cipóban, ahol nem, ott választható köret a cipó vagy a krumplipüré.
  • Zapiekanka: 40 centi hosszú melegszendvics. Alapból erdei gombás, ehhez lehet választani mindenféle feltéteket és szószokat. A világ zapiekanka-forrása a Plac Nowy téren van a Kazimierz negyedben. Egy piac méretű körcsarnokot képzelj el, dugig tele zapiekanki árusokkal. (A Plac Nowy a bulinegyed közepén van, így péntek/szombat éjszaka számíthatsz érdekes alakokra.)
  • Barszcz czervony: céklaleves. (Bár hasonlít a neve, de nem olyan, mint az orosz borscs. A lengyel az inkább krémleves.) Ebből eleve van többféle (a czervony az a sötét), és bánjál vele óvatosan. Van, amikor adnak hozzá fasírtot, meg valami péksüteményt. Aztán már a levessel jól laksz.
  • Zupa grzybowa: erdei gombából készült krémleves, pirított kenyérkockával. Ezért küzdöttünk a legtöbbet, végül egy viszonylag drága helyen vadásztuk le, de megérte. Igen finom volt.
  • Csülkös kaják, hústálak: Ezekkel szokták a gyanútlan turistákat leteríteni. Mi a korábbi lengyel utainkon már megtapasztaltuk ezeket, most inkább kihagytuk.
  • Zöld vodka: Nem találtuk. Pedig nagyon kerestük. (Gyk. uborka elturmixolva a vodkában.)
  • Perecek: Utcai árusoknál kapható, gyakorlatilag pont olyan, mint a török szimit. (Kör alakú, különböző magvakkal megszórt.) A leírások alapján nem mindenkinek jött be, nekem véletlenül kimaradt, így nem tudok nyilatkozni róluk.
  • Gorál sajt: Hegyi füstölt sajt. Én imádom és meg voltam róla győződve, hogy bele fogunk fulladni. Nos, nem. Egyedül a buszpályaudvaron lévő perecárusoknál lehetett találni pár szemet.

Árak. Azt mondják, hogy az árszínvonal hasonlít a pestihez. Szerintem meg olcsóbb, kajában legalábbis biztosan. A zlotyt 72,50-ért vettem Pesten. Amikor azt írtam, hogy a gombaleves drága volt, az azt jelentette, hogy 10 PLN, azaz 725 forint. És ez már drága volt a többi étteremhez képest. Báár… nyilván az éttermet is ésszel kellett megválasztani. A Grodzka utca 47-ben van egy családi kifőzde (Bar Grodzki), amely – ahhoz képest, hogy a krakkói Váci utcában van – teljesen jó árakkal operál. Itt ettünk bigost 11 zlotyért. Ugyanez a Mária templom tövében 21 zloty volt, ami ha utánaszámolsz, még mindig nem egetverő. (1500 forint, cipóban felszolgálva, Krakkó toronymagasan legfrekventáltabb helyén.) És van a Lola T, ami mindent visz: a tejbárok. A nevükkel ellentétben valószínűleg nagyon hülyén néznének rád, ha tejet kérnél. Na, itt gyakorlatilag mindent kapsz, amit el tudsz magyarázni. Kolbászos palacsinta? Simán. A hátrány is ebből jön. Ezek önkiszolgáló helyek, a falra pedig minden lengyelül van kiírva. Az angol nem igazán működik. (Bár ez nyilván az eladótól függ.) Szerencsére mi felkészültünk a lengyel kajanevekből, így fillérekből ettük végig a repertoárt. (A legkönnyebben megközelíthető tejbár – Bar Mleczny – a fentebb említett kifőzde mellett van, a Grodzka utca 43 alatt.)
Összességében azt tudom mondani, hogy a főételekért 10-12 zlotyt fizettünk, a zapiekanka 4,5-nél kezdődött és 9-nél végződött. Azaz minden ezer forint alatt volt.

Egy zapiekanka (krakowska) a Plac Nowy-n.

A tejbár a Grodzka utcában.

Parabola

A napokban megugrott a blog látogatottsága. Megnéztem, mely oldalakra érkeztek a plusz találatok, illetve megnéztem a keresőkifejezéseket. Elsőre harsányan felröhögtem, másodikra viszont elszomorodtam.

Elmagyarázom, miért.

Erről az írásról van szó. Ha elolvastátok, gondolom a keresőkifejezést is ki fogjátok találni.

Nos, emberek, ez egy parabola, magyarul példabeszéd. Igen, olyasmi, amilyenekből Jézus is elsütött néhányat anno. És az emberek többé-kevésbé megértették, hogy a példabeszéd nincs közvetlen kapcsolatban azzal, amire vonatkozik. Amikor Jézus a mustármagról beszélt, csak a leghülyébbek gondoltak arra, hogy a Mennyek Országa tényleg egy mustármag belsejében van. A példabeszédnek mondanivalója, _tanulsága_ van – és ez a _tanulság_ vonatkozik az alanyra. Azaz a fenti írásban Gyurcsánynak semmi köze sincs ahhoz az emberhez, akivel a leírt – és kitalált – történet megesik. Pont.

Ja, hogy ezt honnan lehetne sejteni? Nos, ez egy énblog, egyes szám első személyben íródik. Maga a történet is ilyen, de a kategóriája (oroszlánkörmök) jelzi, hogy ez az irodalmi munkásságom része. (Jóvanna, olyan, amilyen.) Mivel így sem egyértelmű, hogy a példabeszéd mire akar vonatkozni, azért lett az a címe, ami. Mert a parabola arra a politikai helyzetre vonatkozott, amelyikben akkor voltunk.

Nos, ennyi. Légyszives, szedd össze magad és legyél okosabb, mint a kétezer évvel ezelőtt élt emberek. Vedd észre magadtól, hogyan is működik egy példabeszéd.

Az érem két oldala

A bankomnál van befektetési számlám. A napokban kaptam egy emailt, hogy töltsek ki egy online tesztet, az eredményt nyomtassam ki, írjam alá és vigyem be. Mert csak ekkor lehet befektetési számlám. Hát, jó. Mondjuk mostanában pont nem az fenyegetett, hogy nem tudom, mivel töltsem el azt a rengeteg szabadidőmet, de kitöltöttem, letöltöttem, aláírtam, le is pecsételtem (ráfröccsent a pörkölt), aztán bevittem a bankhoz. A biztonsági őrön keresztül a sorbanállást is megkerültem, leadtam. Amíg az ügyintéző iktatta, azért megkérdeztem, hogy mi ez a f@szság? Minden bank csinálja? Azt a választ kaptam, hogy erre az állam kötelezi a bankokat és igen, mindegyiknek csinálnia kell.

Ezen azért jót vigyorogtam. Belegondoltam, hogy anyósomnak is van befektetési számlája. Annak az anyósomnak, akit a napokban vittek át a nyugdíjasotthonból a pszichiátriára, mert gondok vannak. Na, megnézem, amikor vele töltetnek ki egy online tesztet.

Aztán itthon elgondolkodtam egy kicsit. Hogyan is lett anyósomnak befektetési számlája? Fogta a megtakarított pénzét és bevitte a vidéki bankfiókba. Hogy beteszi a bankba. Az ügyintéző meg eldöntötte, hogy az öreglánynak egy befektetési számla lesz a legjobb. Amikor a nyugdíjasotthonba költözéskor pénzt akartunk kivenni, akkor esett le az állunk Nejjel. Hogy ez egy befektetési számla. Oké, nem jártunk rosszul, az utóbbi években a befektetési számla szolídan ugyan, de kamatozott. Jobban, mint ha csak lekötötte volna. De ez egyáltalán nem biztos, hogy így is marad. Van kockázata. Mit szólt volna a mama, ha kellett volna a pénze és kevesebbet kap vissza, mint amit betett? (Valószínűleg semmit, mert már nem is emlékezett rá, mennyit tett be.) Na mindegy, szóval tényleg nem jó gyakorlat az, hogy egy fogalmatlan öregasszony helyett az ügyintéző döntsön arról, hogyan kockáztatja a pénzét a néni. Azaz jogos, ha az állam legalább valami tesztféleség kitöltetésére kötelezi a bankot. Nem illik rajta röhögni.

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑