Törmelék

  • Amikor rászáll egy légy a laptop monitorjára és az egérkurzorral próbálod elzavarni.

  • Ha a kantinban lett volna szejkei ásványvíz, Ripley kollégája simán kifingta volna az alient.

  • Belülről rendkívülinek kell éreznünk magunkat ahhoz, hogy megengedhessük magunknak azt a luxust, hogy kívülről átlagosnak tűnjünk.

Offline

Három napig be sem kapcsoltam a számítógépemet. Nagyon nyugis három nap volt. Beszélgettünk, kajakoztunk, beszélgettünk.
Aztán vasárnap este bekapcsoltam a laptopot és rámdőlt háromnapi szenny, acsarkodás és gyűlölet. Nem, ne mond azt, hogy zárjam ki ezt az életemből, hiszen alapvető fontosságú, hogy az ember tisztában legyen a környezetével. És az én környezetem jelenleg szenny, acsarkodás és gyűlölet.

De azért ebből a hétvégéből erre fogok emlékezni.

A nevek visszanyalnak

Auchan. Borvásár. Számomra a mennyország. Kedvenc középkategóriás boraim 500-1000 forint leárazással lesüllyedtek a beszálló kategóriába, én pedig telepakoltam a kosaramat. Azt a nagy gurulósat.
Aztán az egyik polcnál lemeredtem, mintha Medúza nézett volna rám az üvegek mellől. Auchan szelekció. Petrény borászat. Levettem egy palackot, forgattam, nézegettem. Próbáltam minél többet megtudni a termelőről. Észre sem vettem, hogy a polc mellett kóstoló van. A Petrény borokból. A cég egyik alkalmazottja felügyeletében.
– Úgy látom, felkeltették a figyelmét a boraink – lépett mellém az öltönyös hapi.
– Aha – motyogtam – Tetszik a nevük.
Erre beindult vastagon a pincészet bemutatása, aminek kifejezetten örültem, hiszen pont ezeket az infókat kerestem a boron.
– Pince, bor, blabla – tolta a hapi.
– Tudja – mutattam rá a cimkére – Engem Petrényi Józsefnek hívnak.
A folyam egy pillanatra megállt.
– Nahát – mondta az öltönyös. Aztán folytatta.
– Dűlőszelekció, válogatott hordók, blabla.
Az ismerős nevekre felkaptam a fejem.
– Szóval ez egy egri pincészet? – kérdeztem.
– Igen.
– Érdekes – csóváltam a fejemet – Én is egri vagyok.
– Hát, akkor ez egy elég közeli találat – vigyorodott el a hapi – A cégvezetőnk neve ugyanis Petrény Attila.
Aztán megbeszéltük, hogy vannak borok, melyek csak egy idő után bontják ki a formájukat (a legfiatalabb pulton lévő boruk 2008-as volt), persze meg is kóstolgattam, amit lehetett és igencsak tetszetősnek találtam. Be is raktam hármat a kosárba, pedig ezek még a leárazás után is a középkategóriában maradtak (2500-3000). És ennyi.
Jelzem ezt az írást nem reklámnak szántam, egyszerűen csak érdekesség. Legalábbis számomra. Hogy kicsi a világ.

Nyugdíj

Olyan régen írtam már illúziókról.

Nos, ki mit gondol, mit fog csinálni, ha megöregszik?

Bakker, hamarosan az 52-re fordulok rá. Soha eszembe sem jutott fiatalkoromban, mi lesz, ha ennyire megöregszem. Még emlékszem, kamaszként egyszer elmagyaráztam anyámnak, hogy nekem elég az 50 is, csak jó legyen. Többre nincs szükségem. Padlót is fogott.)

Na jó, nézzük a realitásokat. Mire számíthatok? Nyugdíjkorhatár: jelenleg 65 év. Azaz van még 13,5 évem. De mihez is? Ahhoz, hogy az állam adjon – az eddigi, egyáltalán nem kevés befizetett pénzem után – annyi pénzt utána havonta, hogy ha nem is fényűzően, de valami alapszinten eléldegéljek.
Na, ez az, ami maximum tíz éven belül össze fog dőlni. Túl sok az öreg, túl kevés a járulékot fizető fiatal, az meg hogy én mennyit fizettem korábban, lényegtelen. Persze az állam lopni fog küzdeni fog, mint disznó a jégen, de sok lehetősége nem lesz. Fel fogja tolni a korhatárt 70 évre és le fogja csökkenteni a pénzt annyira, hogy már az alapszintű élethez se legyen elegendő.
Ez nem nagy újdonság, biztos vagyok benne, hogy ezzel minden érintett tisztában van.

Elméletileg megvan a lehetőségünk, hogy az agyonadóztatott pénzünkből takarékoskodjunk. Hogy ne az állam mondja meg, mikortól mehetünk el pihenni. De ezekben a vérzivataros időkben valahogy nem akar összejönni ez a takarékoskodás. Hiába próbáljuk. Meg mennyit is kellene összerakni? Ha ketten szeretnénk (jelenértékben) összesen minimum nettó havi 250e forintból megélni (szeretne a hóhér, de direkt alacsony értéket írtam), az tíz évre 30 millió forint. Hol van nekem esélyem arra, hogy ennyit összetakarékoskodjunk addigra? És ez csak tíz évnyi lauf.
Meg is beszéltük Nejjel, hogy a mi sorsunk az, hogy nem lesz nyugdíjunk, legfeljebb életünk végéig dolgozunk. No problem.

Naná, hogy nem így van. Vedd észre, hogy a fenti “legfeljebb” kifejezés azt sugallja, hogy ez a legrosszabb forgatókönyv.
A francokat.
Ha az agyadból élsz, akkor a szakmád bármikor ki tud fordulni alólad. Megszűnik. Átalakul, más szakma lesz belőle. A tapasztalataid semmit nem fognak érni az új helyzetben. Tudást lehet konvertálni, tapasztalatot nem. Képesnek érzed-e magad arra, hogy egy teljesen új szakmában hatvanévesen is olyan jó legyél, mint amilyen a régi szakmádban negyvenévesen voltál?
Ha nem, akkor miből gondolod, hogy hetvenévesen is lesz még munkád?