Hazautazás
2015.06.02; kedd
Hajnalban, pusztán csak a miheztartás végett, ismét orkánszerű szélvihar. Sötét felhők a Kerki fölött. Már megint. Honnan jönnek ezek, hogy sose fogynak el? Persze nekünk már mindegy, egyedül azért kellett aggódnunk, hogy fel tud-e szállni a repülőgép.
Összepakoltunk, indulnánk, amikor megérkezett Joanna, a szállásadó hölgy. Csak azért kelt fel hajnalban és rohant ide reggel hatra, hogy még el tudjon búcsúzni tőlünk. (Az adminisztrációt már elintéztük tegnap este.) Szó bennszakad, hang fennakad. Azért ez már customer relationship management felső fokon.
Utoljára végigautóztunk a kanyargós, panorámás utakon. A repülőtéren leraktuk a kocsit (slusszkulcs a lábszőnyeg alá), aztán besétáltunk a váróterembe. A repülőtérre egyébként rá sem lehetett ismerni, a kora délelőtti órákban vagy hat gép indult (kettő közvetlenül Amszterdamba, hát mi van itt?), ennek megfelelően nagy volt a tömeg, sok a mozgás. Offline checkin, mert online csak az indulás előtt három nappal lehetséges, az apartmanban meg nem volt nyomtató. Nem is tudom, be fogom írni az értékelő lapra és majd jól lehúzom a szállást. (Irónia szmájli, nyilván tőlem is jó értékelést kaptak.) A checkin asztalnál elromlott a számítógép, de nem ültek át máshová, inkább megjavították. Tekintve, hogy a mi gépünk indult először és a végül sikeres checkin után szinte azonnal nyitott is a security, volt némi idegeskedés. Megint megbuktunk a görögségi vizsgán. (A gép kábé félóra késéssel indult, és ez senkit nem zavart, a repülés során meg se próbálták behozni, simán félórával később is érkeztünk meg.)
A checkin után szétnéztem és meglepetésemre az ajándékboltban volt csapolt sör. Életem legdrágább söre volt (5€), de ezt nem lehetett kihagyni. Reggel fél nyolckor egy korsó sörrel a kezemben álltam be a security sorba és úgy időzítettem, hogy akkor fogyjon el, amikor a biztonsági emberhez értem. Míg mások a vizes palackokat dobták a kukába, én elegánsan a műanyag poharat. Böfi nem volt.
Számosz – Szaloniki útvonal (Wikiloc, repülőgép)
Az utat végig élveztem. Eleve a légcsavaros gép alacsonyan repült – kábé 5000 méteren – és sokáig mentünk a török partok mentén, utána pedig szinte mindig volt sziget a láthatáron. Látszott, hogy Leszbosz még jobban tepert a hegyek kiosztásánál, elképesztőek voltak a terepviszonyai. A vége felé feltűnt egy ismerős sziget, nekem pedig megdobbant a szívem: Thasszosz! Fentről megkerestem az öblöket, ahol aludtunk, a kiszögeléseket, ahol kapaszkodnunk kellett erősen az evezőlapátba. De igazából a sziget domborzata (melyet a vízről ugye nem láttunk) nyűgözött le: egy darab, jó magas fennsík. Azaz a sziget kimaxolta a hegyekkel rendelkezést: egy nagy darab lapos hegy volt az egész.
Szalonikiben volt vagy 6 óránk az átszállásra, nem is nagyon zavart a késés. A városba már nem akartunk bemenni, a repülőtéren volt kávézó (szabadtéri, azaz lehetett dohányozni is), volt ingyen wifi, elüldögéltünk.
A beszállás viszont élménydúsra sikeredett. Már csak tíz perc volt az indulásig, álldogáltunk a boarding sorban, viszonylag elől, amikor megjelent egy rendkívül rosszarcú, ötven körüli, testes boarding asszisztens hölgy. Ránézésre sem volt bizalomgerjesztő, de amikor jelentőségteljesen odarángatta a Wizzair csomagmérő eszközét, látszott, hogy itt ma nem lesz elviccelve a beszállítás. Rögtön kiszúrt egy ifjú anyukát, aki egy ötévesforma gyerekkel álldogált. Jól egymásra találtak, mert az anyuka sem volt matyóhímzés, három jókora csomaggal várakoztak, melyek közül még a gyerek hátizsákja is túllépte a kiskézi limitet. Az anyuka is agresszív tipus volt, a beszállítóasszisztens is, pár perc múlva az ordítozásuktól zengett a váróterem. De hiába, az asszisztens valószínűleg vért ivott reggelire, jottányit sem engedett. Sőt, vérszemet kapva, sorra furakodott be az emberek közé és rángatta ki a gyanús alakokat. Például engem. Én már előre vigyorogtam, ugyanis ezen az optikai csalódáson korábban már átestem. Nekem ugyanis kifejezetten a Wizzair méretekre optimalizált táskám van, ez megpakolva milliméterre pontosan akkora, mint a megengedett méret. Azaz ránézésre irtó nagynak tűnik, az ember el sem képzelné, hogy bele fog férni a keretbe. Az asszisztens még kezdő lehetett, nem ismerte a táskát. (Ferihegyen már ismerik, szó nélkül engedik fel, hiába tűnik látszólag nagynak.) A hölgyemény megfogta a kezemet és elkezdett ráncigálni a keret felé. (Ekkor már elég magas volt az adrenalinszint a csajsziban.) Mentem vele. Mutatta, hogy tegyem be a táskát a _nagykézi_ keretbe. Mondtam, hogy nem. Ezzel elvoltunk egy ideig. Az asszisztens úgy érezte, fogott megint egy bliccelőt és egyre jobban rángatott. Én meg megmakacsoltam magamat. Aztán átléptem a keret túloldalára, ahol a kiskézi keret van. A csajszi integetett, hogy azt meg se próbáljam. Én pedig hanyag eleganciával beleejtettem a keretbe a poggyászt. Milliméter pontossággal belecsúszott, még erőltetni sem kellett. Egy OCD-s ott helyben elélvezett volna. Az asszisztensnek kikerekedett a szeme, aztán intenzív szorrizás után elpályázott.
Hogy ezért, vagy másért, de itt is összeszedtünk egy félórás késést,. A pilóta viszont valószínűleg már nem görög volt, Budapestig ledolgozta.
Szaloniki – Budapest útvonal (Wikiloc, repülőgép)
Aztán vége. Itthon már a taposómalom, projekt projekt hátán, hétvégi migráció, csupa teljes agykapacitást követelő munka. Kész csoda, hogy így, egy héttel később még emlékeztem valamire a nyaralásból.
Egy gyors kalkuláció, ha esetleg téged is érdekel egy számoszi kirándulás.
- Az utazás 100-120 euró körül van fejenként. Szalonikibe ki lehet fogni olcsó jegyeket, különösen a Discount klub tagságival, az Astra meg 40 euróért szállít, ha nem vacakolsz túl sokat a jegyvásárlással.
- A szállás – időben foglalva – 15€/fő/éjszaka. Nem is tudom minősíteni, elképesztően jó ár. Akár szezonra is, tengerpart mellé, végtelenül kedves szállásadóval, jó felszereltséggel. Előleget nem kell fizetni, a lemondás egy hónappal az utazás előttig ingyenes, utána sem drága. A booking-on meg lehet találni, Elli Studios & Apartments néven. (Ahogy néztem a többi vendéget, elég sok a visszatérő.)
- Az autóbérlés szintén olcsó. 1-es kategória, 20€ naponta. Mi bejártuk a szigetet, amennyire csak lehetett, 50€ benzint tankoltunk.
- A boltokban nagyjából magyar az árszinvonal (üdülőhelyen kicsit fölötte), az éttermekben a külföldön átlagosnak mondható 10€ körüli kajákkal. (Turistás helyen ez is drágább valamennyivel.) Kávé 1-1,5€, frappé 2,5-3€, a sör 1,5-3€, az utóbbi a sziklák tetejére applikált tavernákban.
- Az emberek mindenhol kedvesek a szigeten. Nyoma sincs a lehúzásra optimalizált hozzáállásnak.
Összességében nekünk bejött. Egyedül az időjárás lehetett volna kegyesebb hozzánk, de erről nem a sziget tehetett.
Linkek:
- Fényképalbum (A blogba csak illusztrációk kerültek, ennél több kép van az albumban.)
- Fényképek, diavetítés módban.
Recent Comments