– Jól van – súgta Winnetou. – De ha testvérem bajba kerül, utánozza a prérityúk hangját, akkor a segítségére sietek.

Meg még egy.

Négykézláb mászva és görnyedezve tettem eleget ennek a feladatnak, s csak akkor egyenesedhettem fel, amikor az erdő széléhez értem megint. Most kezemet kagyló alakban szájamhoz emeltem, és a tűzhasú béka hangját utánoztam. Winnetouval előre megbeszélt jeladás volt ez…

Ne mondja senki, hogy Karl May nem vigyorogva írta a fenti sorokat. – Nesze nektek, prérityúk! – röhögött – Meg tűzhasú béka. Az különösen.