Nem tehetek róla, de a fenti fűszerről mindig az ultizók jutnak az eszembe.
– Barbara! – csap rá idegesen az asztalra az egyik.
– Rebarbara! – válaszol somolyogva a másik.

Évekkel ezelőtt még morogtam Orbánra ezen a blogon. Aztán abbahagytam.

Elmesélek egy hasonlatot. Képzeld el, hogy vendégségbe vagy hivatalos. Megérkezel, leülsz, sorra érkeznek a többiek is, ücsörögtök egy nagy asztalnál és beszélgettek. Aztán megjön egy fura alak. Először a sarokba pisil. Aztán az asztalra szarik. Utána megdugja a háziasszonyt. Majd a lányát. Majd az összes vendéget. A kutyát. Te pedig csak ülsz a sajgó seggeden és már nem tudsz elképzelni semmit, amitől rosszabb lehetne a véleményed erről a fura alakról. Pedig továbbra sem fogja vissza magát.

Mármint amikor még nem esett az eső.

Amilyen napjaim az utóbbi időkben vannak, teljesen úgy érzem magam, mint kollégista koromban: többet iszom, mint eszem.

Szóval, ott kezdődött, hogy februárban be akartam adni a januári EVA bevallásomat, de az a csodálatos ÁNYK visszadobta, hogy nem töltöttem ki minden mezőt, pedig tutira kitöltöttem, mert már hónapok óta ugyanúgy csinálom és eddig mindig jó volt. Aztán kiírta, hogy mittudoménmilyen rubrikát be kell ikszelnem, megnéztem, nyilatkoznom kellett, hogy ki csinálja majd az alkalmazott SzJA bevallását. Hát én – néztem hülyén. (Családi BT, egyedül vagyok alkalmazott, én végzem a papírmunkát és az én ügyfélkapumon mennek be mind a céges, mind a privát nyomtatványok.) Szóval gyakorlatilag mindegy. Bekattintottam, a havi bevallás ezzel átment az ellenőrzésen, hurrá. Megint győztem. Meg se néztem, mit kattintottam be.
Aztán valamikor márciusban kaptam egy figyelmeztetést az adóhivataltól, hogy ugye tudok róla, hogy nekem – azaz a cégnek – kell megcsinálni az összes alkalmazott adóbevallását, mert voltam olyan marha, hogy átvállaltam. Megvontam a vállamat. (Annyit azért megcsináltam, hogy utólag benyújtottam magamnak azt a papírt, miszerint énhelyettem én magam csinálom majd meg a bevallást.)
Aztán eljött az idő. Elkezdtem keresni a 14m29-es nyomtatványt, de a NAV oldalán csak a tervezetet találtam. Akkor még nem tudtam, viszont most már tudom, hogy ezeket nem a nyomtatványok, hanem a nyomtatványkitöltő programok között kellett volna keresnem, hiszen nem egy buta formot töltök le, hanem egy jnlp (Java Network Launch Protocol) fájlt, mely olyasmi, mint az xml és képes arra, hogy magára rántja a JWS (Java Web Start) alkalmazást, szóval egyszer tényleg program lesz belőle. A szabadkeresés meg mindig csak a 14m29 tervezetet adta ki. Szerencsére valami Vas Népe újságban volt egy cikk, ott azt írták, hogy nekem a 14m30-as nyomtatvány kell, az meg megvolt elsőre. A guglival. A NAV szabadkeresése megint nem volt a topon. Kitöltöttem, küldeném be az ügyfélkapun… erre kiírta, hogy először lépjek ki a nyomtatványból, majd indítsam el a kontrolladat elkészítése funkciót. Ott meg nem történt semmi. Kedélyes fél nap volt, mire kinyomoztam, mi is az a kontrolladat és hogyan kell csinálni. Ne tudd meg. Évekig voltam szoftverfejlesztő, infrásként is csináltam már egészen vad kavarásokat, de itt le kellett volna töltenem még vagy három segédprogramot és halálra hekkelni az ÁNyK-t. Csak néztem bambán. Kizárt dolog, hogy ezt egy könyvelő meg tudja csinálni. Aztán gugliztam tovább és valami másik megyei napilapban találtam egy írást, miszerint a 14m30-as nyomtatvány az gyakorlatilag egy igazolás a cégtől, hogy mennyit keresett a dolgozó, azaz ezt nem kell beküldeni. Pontosabban nem is lehet. Hogy az ÁNyK miért nem ezt írta ki a hibaüzenetben, az rejtély. Mindegy, megcsináltam magamnak, aláírtam cégesen is, meg magánosan is. Csakhogy utána jött a probléma: a 1453-as SzJA nyomtatványon nem találtam olyan lehetőséget, ahol jelezhettem volna, hogy ezt nem én töltöttem ki, illetve én, csak éppen cégként. Vakartam a fejemet, de közelgett a határidő, beadtam magánszemélyként. Gondoltam, jó lesz úgyis, hiszen az egész csak formaság, az adóelőleg és a tényleges adó közötti különbség 500 forint alatt volt, ami nulla. Hát, nem. Pár nap múlva jött a visszajelzés, hogy én nem adhatok be adóbevallást, mert majd a cég. Hjaj. Itt megállt a tudomány. Nincs mese, meg kell kérdezni a hivatalt, hogy akkor hogyan tovább? Ma délelőtt értem rá. (Tudok időzíteni, nem? Bevallási határidő. De a cluster nem vár, ahogy Rózsi is énekelte.) Keressünk egy telefonszámot a Dél-Pesti hivatalhoz. Ha hiszed, ha nem, a NAV oldalán nem találtam. Némi guglizással találtam viszont egy NAV Call Center számot. Szuper. Felhívtam. Kérte az adószámomat. Mit ád az ég, már fejből tudtam. Beírtam. Közölte, hogy nem vagyok jogosult ügyintézésre. Finom. Hol van még ügyfélszolgálat? A NAV oldalán van egy kereső, be kellett írnom, hogy milyen ügyet szeretnék intézni. Beírtam. Erre kiírta, hogy erre bármelyik ügyfélszolgálat jó. De hogy hol van akár csak egy szájbanyomott ügyfélszolgálat is, esetleg telefonszámmal, azt már nem. Köldöknézegetés. Hoppá, hát van itt is a kerületben, még tudom is, hol. A NAV oldaláról persze nem volt link, de a gugli megint segített. Találtam telefonszámot is. Hívtam. Néhányszor. De egy órán belül egyszer sem vették fel. Oké, nincs messze, öt villamosmegálló, meg két kilométer séta, döglesztő kánikulában, de ennyit megér egy ilyen fontos információ. Elmentem. Rögtön az ajtóban ki volt írva, hogy készítsem ki az adókártyámat. Bakker. Az speciel nem volt nálam. Azért még benéztem, de egyből menekültem is kifelé: szűk, levegőtlen várószoba, plafonig tömve. Meg még a lépcsőházban is.
Nos, itt vagyok. A XXI. században. És képtelen vagyok, nem, nem bevallani, hanem csak megszerezni annyi információt, hogy mi a száma annak a nyomtatványnak, amelyen majd vallanom kell. Tényleg nincs más hátra, el kell mennem a Haller utcába, ott legalább klimatizált a váróterem. De előbb haza. Útközben bekaptam két pogácsát, hogy ne lötyögjön annyira az a reggeli kávé a hasamban. Még egy utolsó guglizás, és jé, egy másik call center szám. Felhívtam ezt is. Az IVR megfejtése itt sem volt egyszerű, de nem hittem a fülemnek: a végén emberrel sikerült beszélnem! És igen, hamarosan meg is tudtam mindent. Tényleg a 14m29-es nyomtatványt kellett volna kitöltenem, azt már be lehet küldeni ügyfélkapun. Amikor felvetettem, hogy ezt a nyomtatványt nem tudtam beszerezni elektronikusan, akkor pedig megkaptam azt az infót is, hogyan kell keresni a NAV oldalán. (Nem, nem a szabadkeresővel, az ugye csak a tervezetet adta ki. Nem, kérem szépen, először Yahoo módra menüzünk: bal oldali menü, nyomtatványkitöltő programok / nyomtatványkitöltő programok, utána feljön egy menü, ahol már csak meg kell találni a többszáz nyomtatvány között a 14m29-et.) És igen, itt már én is megtaláltam. Innentől már ment minden, mint a karikacsapás: beírtam annak a sutyerák alkalmazottnak a személyes adatait, beírtam azt a két számot, melyekre kíváncsiak voltak (fizetés, adóelőleg), szépen ki is jött a nulla, ügyfélkapun feltoltam, visszaigazolás megjött. Béke. Még éppen huszadikán.

Asszem ma este be fogok rúgni.

Hajnali háromig tartó, jól sikerült házibuli után délig aludni, reggelire tiramisut enni, rozé fröccsel. Priceless.

Nem, ez nem az, amire gondolsz. Nem szoktam ilyen oldalakat nézegetni. Még értelmeseket sem, nemhogy ilyeneket, melyek még a nem túl magas bulvárszinvonalat is alulmúlják. A blog statisztikájából találtam rá, mert valaki innen kattintott rám. Nem, nem nyomoztam ki, hogy a százegynéhány linkből melyik mutat a blog valamelyik írására. Nem ez a lényeg.
Hanem vedd észre azt az árnyalatnyi nüanszot, hogy egy fogyókúrás linkgyüjtemény száznál is több linkje között, a fogyasztótabletták és a csodadiéták között ártatlanul megbúvik egy ‘Fogy a hely a C: meghajtón’ doboz, tele informatikai linkekkel.
Élnek a kövek, mert bennük is erő halad.

– link –

Mielőtt bárki megjegyezné az előző írás alapján, hogy JoeP újra a régi, nos, nem. A hétvégén megint letört az ideiglenesen beragasztott alsó fogsoromról a porcelán, naná úgy, hogy kiáll belőle egy éles perem, felkarmolva a nyelvemet, a fogorvos persze most ment el tíz nap szabira, szóval megint visszakerültem az étkezési kihívásokkal küzdők táborába, de már megszoktam.

Öt órája adóbevallással küzdök és még nincs vége, csak megpihentem. Nem, nem vagyok ennyire retardált, csak éppen van annak némi bája, amikor az ember saját magának a munkáltatója, az a hülye munkavállaló meg össze-vissza nyilatkozgat, az adóhivatal pedig mindent elkövet, hogy az interneten lévő információk alapján nehogy véletlenül megértsd, mikor, mire gondoltak, a magyarorszag.hu mögött lévő adatbázis-szerver meg éppen rossz napot fogott ki.
Gondolkodtam, hogy megírom részletesebben is, a hülyeségnek és a szervezetlenségnek micsoda ódája lehetne belőle (hozzáértőknek pl: 14m29 és 14m30), de aztán hagytam a fenébe. Az ég kék, a fű zöld, az adóhivatal idióta. Erre kár időt pazarolni.

Tanulság, hogy a mítoszokat rendszeresen újra kell olvasni. Gyerekkoromban az összes ismertebb nép mítoszait, meséit elolvastam. Imádtam őket. Természetes, hogy nem ragadt meg minden történet, minden szereplő. Aztán teltek az évek, a műveltség meg már csak olyan, hogy rakódik, mint zsír a húsra. Aztán az utánolvasáskor derülnek ki meglepő összefüggések, kapcsolatok a közben megismert szereplők és az első olvasás után elfelejtett szereplők között. Mire gondolok? Például itt van a két féltestvér, Kasztór és Polüdeukész. Az eredeti olvasáskor elsikkadtak. Aztán amikor Rómát tanultam, megjegyeztem a római változatukat (Castor és Pollux). Az egyik jó birkózó, a másik ügyes íjász. Az egyiknek valami király az apja, aztán az anyuka egy igazi milf lehetett, mert maga Zeusz is megkívánta, így született a másik gyerek. (Illetve ikrek, de ne kérdezd meg, ez hogyan lehetett egyszerre két apától, akik közül az egyik állat képében volt.) Jó testvérek voltak és amikor Kasztór meghalt, Polüdeukész (a félisten) utána akart halni, de végül kibulizta, hogy hol itt (Zeusz), hol ott (Hádész) legyenek, együtt. Szép történet, nem véletlen, hogy római megfelelőik nagy népszerűségnek örvendtek, a templomuk a fórum közepén volt, maga Caligula is (mint isten) a legjobb barátainak tekintette őket. (Közvetlen átjárót is építtetett a palotája és a templom közé.) Nem mellesleg az ikrek csillagjegy is őket takarja. Aztán most olvasok egy könyvet és meglepő tényt találtam: annak a bizonyos anyukának nem csak két fia volt, hanem két lánya is (igen, egyik a király apukától, a másik Zeusztól), az egyik az a Klütaimnésztra, aki Agamemnon felesége és Oresztész anyja volt, a másik lány pedig maga Heléna. A Szép Heléna. Aki miatt kitört a trójai háború. Az biztos, hogy ilyen gyerekek után tényleg nem akárhogyan nézhetett ki az anyuka, nem csoda, hogy Zeusz visszajáró kuncsaft volt. Rákerestem. Léda. Oké. Összeállt a kép. Csak ahhoz, hogy összeálljon, többször is át kellett rágnom magam különböző gyüjteményeken, feldolgozásokon. Pedig már az elsőben is le volt írva minden, csak nálam elsikkadt.
Mondok másik példát. Azt a tavalyi grúziai utazás előtt tanultam meg, hogy a Kolkhisz királyság, ahová az argonauták az aranygyapjúért mentek, ma gyakorlatilag Nyugat-Grúzia, melynek jelenleg a legjelentősebb városa az a Kutaiszi, ahová fillérekért repül a Wizzair. De igazából sohasem tudtam, mi is az az aranygyapjú, amelyért az akkori összes görög hős összefogott és belevágott egy ilyen nagyszabású kalandba. (Csak úgy nézz rá a térképre: valahonnan Korinthosz környékéről indultak. Grúziába.) Nos, ezzel is most találkoztam. Két változat létezik (van több is, de azok nem túl valószínűek), az egyik szerint egyszerűen lopni mentek. Kolkhiszban gyapjúval szedték fel a fövenyről az aranyat, így is tárolták, azaz arrafelé az aranygyapjú egyszerűen az arany megfelelője volt. A másik változat szerint egy thébai királygyermeket (Phrixosz) fel akartak áldozni az éhínség elűzésére. Ez a gyermeknek annyira nem tetszett, így elrabolva az áldozáshoz szükséges arannyal befuttatott áldozati gyapjút, jó messzire szaladt. Kolkhiszba, a család ellenségéhez. A görögök pedig ezért a szent köntösért (illetve az ekkor már halott Phrixosz temetetlen testéért) mentek el a világ végére. Persze van egy harmadik változat is, a mítosz. Eszerint Phrixosz anyja istennő volt (a férj csak egy mezei király), és az anya úgy menekítette meg a gyerekeit a feláldozás alól, hogy egy aranygyapjas kost küldött hozzájuk, akinek a hátán Kolkhiszba repültek. A lánytestvér menetközben leesett, róla nevezték el a szorost Hellészpontosznak. Az aranygyapjas kost a sikeres megmenekülés örömére feláldozták, az ő gyapja az a bizonyos aranygyapjú. Jó, mi?
És ha már földrajzilag itt járunk, nemrég olvastam egy érdekes hipotézist. Nem bizonyított, valószínűleg egy geológus csípőből is tudná cáfolni, de engem megragadott. Ez arról szól, hogy a bibliában említett özönvíz gyakorlatilag az a földtani átalakulás volt, amikor a Márvány tenger keleti szélén egy földrengés során szétnyílt a föld, a repedésen – melyet ma Boszporusznak hívunk – a Földközi tenger vize beáramlott a mögött lévő völgybe. Így született a Fekete tenger. Noé valahogy ráérzett a katasztrófára, éppen volt egy megpakolt bárkája és ezen vészelte át az elárasztást, majd sodródott ki a tenger szélére, megpillantva az Ararát hegyet. Valószínűleg nem igaz, de szép történet.
Mint a mítoszok.
Emlékszem, mennyit kinlódtam, amikor a Disney-féle – egyébként nagyon jól sikerült – Herkules rajzfilm után próbáltam meg elmagyarázni gyerekeimnek a különböző rétegeket. Nos, kölykök, igen, a Disney hazudik. Nem az igazi történetet meséli el. Mert mi is az igazi? Izé, a mítosz. De az az igazi? Hát, nem. Akkor az egyiknek szabad hazudni, a másiknak nem? Vagy csak az elsőnek szabad? És gondolj bele, jobb lett a gyerekeknek azzal, hogy elmeséltem nekik, miszerint Herkules egy baromi erős, de meglehetősen buta ember volt, aki egy napon annyira betintázott, hogy részegségében szörnyetegnek nézte a feleségét (hmm), Megarát, meg a gyerekeket és mindegyiket megölte? Hogy utána az egészet az istenekre fogta és az összes hőstette csak _ez után_ következett be, amikor bűnbánó körútra indult? Hogy a kentaurok nem félig ló, félig ember lények, hanem egyszerűen csak a ló testvériség tagjai, röviden lóemberek, és hasonlóképpen a szatírok is egyszerűen csak a kecske testvériség tagjai voltak, azaz kecskeemberek. Hogy Phil (Philoktétész) nem Herkules tanítója volt, hanem ifjú tanítványa és semmi köze nem volt a kecskékhez. Hogy Hádész egyáltalán nem volt gonosz, a titánok pedig Zeusznak és apjának, Kronosznak a háborújában szerepeltek, Zeusz pedig később szabadon engedte az ellene küzdőket, azaz szó sem volt lázadásról? És ez még mindig csak a mítosz, mert többen is állítják, hogy abban az időben a Herkules név eléggé elterjedt volt, valójában akár közel ötven különböző – de azonos nevű – hős tetteiről van szó, akiket a mesemondás fűzött össze egy legendás hőssé az idők során.
Persze, hogy a gyerekek jobban élvezték a Disney-féle változatot. A gonosz viccesen gonosz, a jó, a hős természetesen győz, elnyeri jutalmát (jó nő, mennyországi állandó belépő), a gonosz kap egy pofont és megszelidül… mi kell még?
Tudtál róla, hogy milyenek voltak eredetileg a Grimm mesék? Ne tudd meg. Még a mostani változatuk sem egy leányálom, gondolj bele, megfelelő tálalással mekkora horrort lehetne forgatni például a Jancsi és Juliskából.
Viszont pont ez a szép az egészben. Mindenki tudja, hogy a mesék nem igazak. Lehet valóságalapjuk, de még ez sem kötelező. Mégis jól esik elmesélni a történeteket. Igen, úgy, ahogy az adott korban jól hangzik. Így lett a 44 Herkulesből egy darab szuperhős. És?
Az egyik legszebb csavar az egészben, hogy Pratchett, amikor megírta Esmeralda Wheatherwax történeteit, azokat a történeteket, melyekben a kitalált/szublimált hős kitartóan, makacsul küzdött a mesék és azok logikája ellen, valójában újabb meséket alkotott. Pratchett szerint ellenmeséket, melyek más logikára működnek, mint az igaziak. Csak hát ezekben a mesékben is a jó győz és a gonosz bukik el. Mert ha nem ez történik, akkor mi sem szívesen meséljük tovább.

Beindult a rododendron.

From MiVanVelem

És van mögötte bőven utánpótlás is, sok-sok bimbó kinyílásra várva.

From MiVanVelem

Egyébként furcsa lény ez a rododendron. Azt írja a hogyishívják, hogy kifejezetten árnyék- és vízkedvelő növény. A fenti példány van itthon a legjobb kondícióban, duzzad az erőtől. Ez van a legnaposabb helyen (télen nincs árnyék, egyébként napernyő), természetes vizet minimálisat kap, én locsolom. Ha eszembe jut. Van kettő a szabadban, közepesen árnyékos helyen (lombhullató fák alatt), ezek kapnak rendesen esővizet is, mégis a fasorban sincsennek. (Alig van bimbó, és azok is kicsik.) Aztán volt egy példány egy szuper helyen, fenyők között, árnyékban, tisztán kapta az esővizet… na, az már elpusztult.
Így higgyen az ember a szakirodalomnak.