Előkészületek

Régóta gondolkodtam, hogy el kellene menni egy görög szigetre. Mármint úgy igaziból, mert kajakkal már eveztünk egyet körbe, de azért jó lenne szétnézni a szárazföldön is. Kapóra jött Geodo1 tavalyi beszámolója: Számosz. A sziget szép, a kijutás nem drága, a szállás kiváló. Szalonikiig rögtön meg is vettem a jegyeket (gombokért) és lefoglaltam egy apartmant. (Előre nem kellett fizetni semmit, és egy hónappal az utazás előtt még ingyen lemondhattuk.) Aztán repülőjegy a szigetre… na, az nem volt egyszerű. Az Astra légitársaság enyhén szólva sem kapkodja el a menetrend kihirdetését. Egy hónappal előtte rakják ki. Így viszont be kellett vállalni a bizonytalan időzítésű átszállást, illetve azt, hogy esetleg utólag még módosítani kell a szállásfoglalást.
Nos, igen.
A kinézett időpont május vége – június eleje volt. A májusi menetrend kikerült áprilisban. Már látszott, hogy gáz van, Szalonikiből napi egy járat megy Számoszra, délelőtt tízkor, a Wizzair gép viszont délután érkezik Budapestről. Vagy a repülőtéren alszunk, vagy kitalálunk valamit. De egy nappal már biztosan kevesebb lesz Számoszon. És a visszaút? Arra bizony még várni kellett egy hónapot. Mert azt csak májusban rakták ki. Szerencsére ott már jó volt a csatlakozás, napon belül hazaértünk.
És egy hiba, melyet te ne kövess el. Úgy gondoltam, hogy majd egyben veszem meg a jegyeket, egyszerre mind a két irányra. Az Astra négy jegytipust használ, a legolcsóbb 40€, innen 20 euróval lépkednek felfelé. Vártam, vártam, hogy kirakják a júniusi menetrendet… és hoppá, egyszer csak, még bőven áprilisban, elfogyott a 40 eurós jegy kifelé. Asztamocsok. Gyorsan vettem a hatvan eurósból, nehogy az is elfogyjon, sőt, amikor májusban kikerült a júniusi menetrend, ott már egyből fizettem is. De így is buktam hatvan eurót, balek módon.

Úgy terveztük, hogy rögtön a pünkösdi hétvége után indulunk, így legalább lesz időnk az ünnep alatt pakolni, na meg kidolgozni a kinti programot. Ja. Belefutottunk egy fontos projektbe, melynek indulásánál sok munkám lett volna. Olyan, melyekre később a többieké épül. Elég szarul jött ki a lépés, ha beáldozom a hosszú hétvégét, akkor talán végeztem volna, de ekkor még semmi nem volt meg a kinti programból (Hol van a szállás? Hogyan kapjuk meg az autót? Mit érdemes megnézni a szigeten? Koordináták, GPS eszközök, kamerák, akkumulátorok, na és persze egy csomó pakolás, iratok/jegyek/vócserek nyomtatása, pénzváltás – egyáltalán, mennyi kell? – utazási biztosítás, tengernyi feladat.) Végül pénteken nem aludtam, így szombat délig elég sokat haladtam (mint utólag kiderült, tök feleslegesen, mert az út, melyen elindultunk, később járhatatlanná vált), a többi munkát meg lepasszoltam a csapatnak. Bocs fiúk, így alakult. Így is hétfő éjfélre lettem készen. Benne ilyen cuclikkal, hogy miután begépeltem vagy húsz koordinátát a tableten lévő Nokia Here alkalmazásba, gondoltam, összeszinkronizálom a mobiltelcsimmel. Ez nagyjából sikerült is, csak éppen a telefonon lévő nulla bejegyzés szinkronizálódott fel a tabletre, letörölve a korábban begépelteket. Vihettem fel újra. Tekintve, hogy ugyanezt meg kellett csinálnom a Garmin túra GPS-en, meg az iGO-s navin is, a végén már fejből tudtam az összes koordinátát.

Időjárás. Az a büdös ribanc. A hosszútávú átlag alapján 27 fokos levegő, 20 fokos víz volt várható. Tökéletes. Mit is írnak a szigetről?

“Samos időjárása szintén a nyaralók kezére játszik. Évente átlagosan 300 órán át fürdik napsütésben a sziget, a nyári átlaghőmérséklet 30-35 fok körül mozog, felhő alig-alig van az égen. Ez a legnaposabb görög sziget,…”

Nos, tudni kell, ez volt az első utazás, ahol beadtam a derekamat. Eddig mindenhol mentünk, mint a felhúzós egér, városokba, hegyekbe, barlangokba. Itt a nyolc napból hármat elvitt az utazás, de így is terveztünk 2,5 nap mászkálást, mellette 2,5 nap döglést. Tengerpart, napsütés, hideg retzina a hűtőben. Ráérősen. Amire a lányom már legalább tíz éve vágyik.
Szombaton néztem rá először a konkrét görög meteorológiai oldalra. A várt sok sárga napocska helyett sok sötét felhőcske fogadott. Az öt napból hármon vihar. Olyan villámlós, mennydörgős, szélviharos. De a maradék kettő sem olyan hűha: felhős, hűvös. Meg is bolondulok, ha három napra be leszünk zárva a nem túl tágas apartmanba. 1500 kilométerre otthontól. Egy elméletileg állandóan napos, gyönyörű görög szigeten.
Naponta háromszor csekkoltam az oldalt, mert elég sűrűn frissítették. És tényleg frissítették is: a pár napos készülődés során volt minden, égszakadástól földindulásig, borongós időtől egyhetes kánikuláig, tényleg minden. Ennyit a kiszámítható időjárású szigetről.
De végül csak bepakoltam a fürdőnadrágomat.

A későbbi írások megértéséhez mellékelek egy térképet. (De akik követni akarják a mászkálásokat, lesznek GPS track-ek is.)

Hétfőn még összeraktam a szaloniki programot is. (Szállást már találtam korábban, egészen a belvárosban, 40€, egy éjszakára jó lesz.).
Szóval így. Éppenhogy, de összeállt minden, indulhattunk.