Horatio, merre vagy? Mondani akarok valamit.

Több dolgok vannak földön és égen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.
– Hamlet –

Határidős meló, a határidő csütörtök este. Gyakorlatilag végeztem is, már csak egy pdf fájlt kell elküldenem. Új levél, nyúlfarknyi szöveg, csatolás, 25 KB-s fájl becsatol, bitkolbász araszol… aztán hibaüzenet. Csatolás nem sikerült. Gyors pillantás a tálcára, ikon, nincs net. Fulladj meg. Nyomorult tplink access point. Bementem, reset. Nem jött vissza a net. Hmm. Nyomorult Dell laptop. Restart. Net továbbra sincs. Kezd érdekes lenni. Mi is az IP címem? 169.254…. a francba. Nincs DHCP. Fix IP beállít. Lépjünk rá a Microtik routerre. Homokóra. Nincs Mikrotik router. Nocsak. Létra, padlás. Mikrotik restart. Létra, nappali. Továbbra sincs Mikrotik. Hjaj. Meghalt a szentem. Hoppá, van egy guest AP a legkülső Cisco routeren, hátha. Igen, működik. Másik fix IP. Juhé, van net. Gyorsan elküldtem a fájlt. Innentől nem sürget az idő, jöhet a szórakozás. Létra. Padlás. Egy eldugott dobozban találtam egy kidobásra ítélt Linksys routert. Táp nélkül. Aztán egy kidobásra ítélt zsákban megtaláltam a tápját. A 70 fokos padláson. Létra, nappali. Vajon mi lehetett az IP címe? És az admin jelszava? Sebaj, erre találták ki a reset gombot. Bekonfigoltam. Létra. Padlás. Lehúztam a Mikrotik-et, feldugtam a Linksys-t, rácsatlakoztam az egyik switch portjára, juhé, van net. Szegény Mikrotik. Lehúztam magamat, rácsatlakoztam a központi switch-re. Nincs net. Emmegmi? Switch restart. Van net. Akkor lehet, hogy nem is a Mikrotik ment tönkre? Linksys oldalt el, Microtik visszadug. Van net. Gurrá. Akkor végülis egy switch restarttal megúsztam. Létra, nappali. Laptop. Nincs net. Nincs Mikrotik. Nanemár. A központi switchen van net, az alatta lévőkön meg nincs? Ez valami fertőzés? Összes switch restart. Van néhány. Eszméletlen helyekre kellett bemásznom. Továbbra sincs Mikrotik. Lehet, hogy közben elromlott? Létra. Padlás. 70 fok. Központi switch. Van net. Kezdek csúnya szavakat használni.
Ha a virtuális környezetet nem számolom, a lakásban van 3 router (egy csak úgy lóg, használaton kívül), azaz három subnet. Van öt tplink gigás switch (plusz két integrált) és van négy Access Point. Hogy még az udvaron is legyen mindenhol wifi. És van egy felfoghatatlanul rejtélyes hibám. A Microtik jó, a központi switch jó, de a mögötte lévő összes switch nem kapcsol. Egyformán. Gyors teszt, legalább az itthoni szervereket látom-e, de nem. Azaz vagy egyszerre meghülyült négy switch (két vonalon), vagy én vagyok a helikopter. Töltöttem egy pohár bort, kerestem egy kisebb szivart és kimentem a lugasba berregni. Céltalanul tologattam az egeret, amikor feltűnt, hogy nem látom a 3-as AP-t. Ez a fiam szobájában van (az udvar észak-keleti oldalát fedi le). Felmentem. Be volt kapcsolva. Hmm. Reset. Lépcső. Nappali. Gyors pillantás a tévére. (Erre van kötve a médiacenter.) Hoppá. Van net. Lépcső. Felnőtt dolgozószoba. Nej. Éppen a monitort bámulja. Van net? Van.
– Remek – lelkendezett Nej – Újra van net! Akkor most elmegyek konditerembe. Te mit fogsz csinálni?
– Inni.

De most komolyan.

From Segédlet

Nagyjából ez a helyzet.

  • Szerinted hogyan lehet, hogy az AP3 hibája levágja a központi switch (SW1) alatti összes switchet, úgy, hogy utána sem a routert, sem egymást nem látják? Még a fix IP-s gépek sem.
  • Hogyan lehet, hogy az AP újraindítása után varázsütésre (egy percen belül értem le a nappaliba és az ikon már jelezte, hogy van net) megjavult minden? De tényleg minden.

Felfoghatatlan.

Joszip Broz Tito, a díszfenyő

Volt az udvarunkon egy nagyon nagy és kifejezetten szép fenyőfa. Az a dús levelű, élénkzöld fajta. Nagyon jól érezte magát, nőtt is, mint a bolondgomba. Olyan 15 méter magas lehetett, jelentős részét borította be az udvarnak. Nem is élt meg alatta semmi, a talajt vastagon borította a tűlevél avar. Rend volt.
Csakhogy a túl gyors növekedés megbosszulta magát. A fenyőknek eleve nem túl erős a gyökérzete, ha gyorsan nőnek, akkor hajlamos a gyökér lemaradni. Pontosan ez történt itt is, a fenyő elkezdett dőlni a ház felé. Ki kellett vágni.
A helyén épült ki a tűzrakó hely, a pad, a lugas és az azáleamező.
Csakhogy. Amióta nincs itt a főnök, elszabadult a pokol. A gyomnövények teljesen bevadultak. Azon a helyen, ahol annyira kemény volt a talaj, hogy azt hittem, nem él meg semmi, hirtelen szárba szöktek mindenféle zöldek. Ezek folyamatosan harcolnak egymással: vadvirágok, ordas nagy kórók, gyombokrok a szapora füvekkel. Az egyik sarokban az egyik áll jobban, a másikban a másik.
Nem is lesz béke addig, míg külső hatalomként be nem avatkozok a glialkával.

Reszkess Közdűlő, jövök a libidódért

Nagyon sokszor leírtam már, de hátha azóta vannak új olvasók is, szóval röviden összefoglalom: a libidó csak Freudnál jelent szexuális energiát. Jung kiterjesztette a fogalmat az általános szellemi energiára, mely vagy megvan valakiben, vagy mi gondoljuk bele valamibe/valakibe. Az utóbbi esetben ezt az energiát el is tudjuk venni, ha felnövünk hozzá. Tipikus példa, amikor a középsuli után húsz évvel már kötetlenül tudunk csevegni azzal a tanerővel, akitől iskolás korunkban annyira rettegtünk.

Van a közelünkben egy utca, a Közdűlő út. Nevéhez méltóan elég meredek és pont kellemetlenül hosszú is. De a legrosszabb benne az, hogy közel van hozzánk és a hazafelé irányban emelkedik. Azaz ha jövök bringával egy hosszabb útról, akkor tudom, hogy a végén, amikor már nem vagyok annyira üde és friss, akkor még ezzel a dűlővel is meg kell küzdenem. Nem ritkán inkább kerülni is szoktam, valami kevésbé meredek útvonal felé.

Ma 11-kor, a legnagyobb melegben tekertem haza, kellően elcsigázva. Aztán jött a Közdűlő és már kezdtem agyalni, hogy amilyen szárazság van, mehetnék az erdei földúton is, aztán eszembe jutott, hogy a múlt héten, hasonló hőségben, sorra aláztuk Murter szigetén a hasonló, sőt még kellemetlenebb dombokat is. Nehogy már most megijedjek ettől a gyökérkefétől. És még csak nagy levegőt sem vettem, nem akkora fiú ez a Közdűlő, hogy fel kelljen szívnom magam hozzá, egy hétköznapi domb, semmi más.
Immár libidó nélkül.

A cím

Éppen a nagy Alexandra akciót nézegetem. Rettenetesen sok könyv, szinte fillérekért. Átnézni is egy fél nap, még gyorsolvasással is. Ha a cím, vagy a szerző neve nem kondítja meg a harangot a fejemben, már megyek is tovább.
Aztán elgondolkodtam. Nagyjából ugyanez van a könyvesboltokban, akár a hagyományosokban, akár a virtuálisokban. Ha a szerző neve nem mond semmit, a címe nem kelti fel az érdeklődésemet, már megyek is tovább. Elképesztő mennyiségű könyv dől ki a piacra, sokkal-sokkal több, mint fiatalkoromban. (Akkor még képben tudtam lenni a magyar könyvkínálattal. Ma már esélytelen.) Elszalasztok jó könyveket? Egész biztosan. De se pénz, se idő nincs finoman mérlegelni, kisérletezni.
Mi ebből a tanulság? Ha kezdő író vagy, vagy éppen szeretnél az lenni, addig bele se kezdjél, amíg nincs egy jó címed. Például ilyen, mint amit az előbb találtam: Vadászgörények a családban. Ez még úgy is felkeltette a figyelmemet, hogy az Állattartás rovatban volt. Simán elmenne családregénynek is.

Murter bringával és kajakkal 06 / 05

Ezt sem gondoltam volna. Amikor az előző cikk végén összeírtam, hogy mennyi dolgom támadt hirtelen, biztos voltam benne, hogy ebben az évszázadban nem készül el a videó a nyaralásról. Oké, a koncepció fejben megvolt, a vizuális poénok is, de egyfelől időhiány, másfelől 40 GB nyersanyag… elég reménytelennek tűnt.
Az idő viszont nekem dolgozott. Mármint az időjárás. Az egész hetes forróságban még aludni is képtelenség volt éjjel, pakolászni, kertészkedni nyilván nem lehetett, így először csak nézegetni kezdtem a nyersanyagot, utána meg vágni is. Aztán egyszer csak elkészült a videó.
Kicsit nagyobb lett, mint az eddigiek. Úgy szoktam hozzáállni, hogy a hosszú hétvégés kiruccanások férjenek bele maximum 20 percbe, az egyhetes, élménydúsabb utazások pedig 30-ba. Ez most 31 perc lett, szóval határeset. Mentségemre szóljon, hogy nagyon nehéz erős kézzel vágni, ha az ember napokon keresztül gyönyörű tájakon evez és bringázik.


Murter Island, 2015.07 by jozsef-petrenyi